Az 1904. március 4-én Halleban egy jómódú család fiaként született Reinhard Tristan Eugen Heydrich, akiből a szülők muzsikust vagy kémikust kívántak faragni. 1922-ben azonban – szemben a szülői akarattal – a haditengerészetnél vállalt szolgálatot. Sokáig volt az állomány tagja, mígnem 1931-ben egy szerelmi botrány miatt elbocsátották. Ugyanebben az évben belépett a náci pártba, tagja lett az SA-nak is. Nem sokkal később bemutatták Himmlernek, kinek kérésére felvázolta az NSDAP létrehozandó hírszerző szolgálatának működési elvét. Innentől egyenes volt az útja a tábornoki rangig.

1932-től már az általa létrehozott biztonsági szolgálat az SD (Sicherheitsdienst) vezetője. A náci hatalom- átvételtől a bajor rendőrséget irányító Himmler helyetteseként a titkos államrendőrség (Gestapo) központi hivatalát vezeti.

1945 első napján lázas sürgölődés folyt a német reptereken. Több mint ezer vadászbombázó és vadászgép egyszerre emelkedett a magasba és indult el a szövetségesek németalföldi és franciaországi repülőterei felé. Ez volt a német Luftwaffe utolsó, kétségbeesett kísérlete a II. világháborúban, hogy a nyugati fronton visszaszerezze a légifölényt a szövetségesektől.

1945 februárjában került sor a II. világháború legnagyobb bombatámadására Drezda ellen. A város bombázása mind a mai napig felkorbácsolja az érzelmeket, és felveti a szövetségesek által alkalmazott módszerek célszerűségének és legalitásának kérdését. És mind a mai napig felteszik a kérdést: miért volt ez az indokolatlan barbárság?

A III. Birodalom hadserege a háború ötödik évét annyira megfogyatkozva kezdi el, hogy a közeledő katasztrófa elkerülése végett Hitlernek sokadszor is az őt csodáló népéhez kell fordulnia. Általános mozgósítást rendel el, hogy a férfiak utolsó csepp vérükig védelmezzék eszméit és Németország maradványait.

1945. február 13-án és 14-én, amikor a szovjet támadás már Szászországot veszélyeztette, a szövetségesek főparancsnoksága utasítást adott a Drezda elleni légitámadásra. A várost olyan hadászatilag fontos célpontnak nevezték ki, melynek feladata a keleti hadszíntéren zajló harcok megkönnyítése, ugyanakkor ipari városnak is tekintették. A valóságban azonban az ipartelepek általában a külvárosokban helyezkedtek el, a városban nem voltak sem gyárak, sem kaszárnyák, olyannyira, hogy nehéz volna bármilyen katonai jelentőséget tulajdonítani neki. 1945 januárjában még a légvédelmi tüzérséget is kivonták, és átvezényelték a keleti hadszíntérre. A németek nem számítottak rá, hogy Drezda célponttá válik.

A 199. poszt után kétszázadikként nézzük meg ismét, hogy az eltelt bő egy évben milyen témákban tettünk fel posztot ide a blogra. Ártani nem árthat. (A felső nyolc témakörre kattintva pedig az állandó oldalakra felkerült ismertetők láthatók, olvashatók. Az első 100 poszt tartalomjegyzéke pedig ITT nézhető meg.)

1944 nyarán a szövetségesek és a Szovjetunió hadseregei nyugatról és keletről is közeledtek a németek birodalom szívéhez. A Vörös Hadsereg belorusz hadművelete 1944 júniusában kezdődött, és délről jövő támadással támogatva néhány hét alatt megszilárdította a Visztula középső vonalánál húzódó arcvonalat. Sztálin politikai okból nem segített a varsói felkelőknek; a földig rombolt Varsót csak néhány hónappal később hagyják el a német csapatok a Vörös Hadsereg nagy, 1945. januári támadása nyomán.

1945 elejére a Ill. Birodalom reménytelen helyzetbe került. A megtizedelt és kimerült német csapatok már sem keleten, sem nyugaton nem képesek másra, mint hogy késleltessék az elkerülhetetlen fegyverletételt. Az a végső erőfeszítés pedig, amit a nyugati arcvonalon kifejtettek, hogy áttörjék a szövetségesek arcvonalát, utolsó tartalékaikat is kimerítette.

Heinrich Luitpold Himmler Münchenben született 1900. októ­ber 7-én, katolikus polgári csa­ládban. A katonai pályát válasz­totta, de az első világháborús német vereség ennek is véget vetett. Mezőgazda- ságot tanult tehát, és 1922-ben gazdász-mérnök diplomát szer­zett. 1920-ban már diákként szélső- jobbol­dali nacionalista politikával foglalkozott. A hitleristák egyik vezetőjévé, és az egyik legnagyobb háborús bűnössé vált.

Az I. világháború után az ún. Freikorps nacionalista ön­kéntes egységeknél szolgált. 1923 nyarán lépett be a nemzetiszocialista pártba, és részt vett Hitler müncheni puccs­kísérletében. 1929. január 6-án Hitler a később SS-nek nevezett „Schutzstaffeln" (védoszta- gok) rohamcsapatok élére állította, hogy létrehozza az SS tiszta „északi fajú", testestül-lelkestül Hitlerért élő elit alakulatait.

Szegényparaszti családban született 1901. december 16-án, Voronyezsben. Tizenéves vöröskatonaként Sztarobelszk és Luganszk környékén harcolt Mahno erői ellen a polgárháborúban. 1922-ben Poltavában elvégezte a tisztiiskolát, 1929-ben pedig lediplomá- zott a Frunze Katonai Akadémián. Tanárai nagyra becsülték és fényes karriert jósoltak neki. Pályafutása jól is indult; rövid időn belül vezérkarhoz került.

1938-1940-ben Zsukov helyettese, majd törzsfőnöke volt a Kijevi Különleges Katonai Körzetben, majd 1941 elején már a vezérkari főnök helyettese. Zsukovnak a barátja volt, de Sztálin nem kedvelte. Az 1941-es né- met támadás után Leningrád védelmében vett részt. 1942 tavaszán visszahívták Moszkvába, a vezérkar- hoz, amelyet ekkor már Saposnyikov irányított.