1944. október 9-én, hétfőn Churchill repülőgépe leszállt Moszkvában. A brit miniszterelnök még aznap estére találkozót kért Sztálintól. A marsall titkársága a főnökük munkarendjében szokásos este tíz órai kezdést javasolta. Mielőtt elindultak volna a Kremlbe, Lord Moran, Churchill háziorvosa szerint a következő beszélgetés zajlott le Churchill és Eden között.

A miniszterelnök hosszasan fejtegette: azt akarja megértetni Sztálinnal, hogy a három nagy összefogásával minden kérdés rendezhető, és majd csak ezután hozakodna elő „néhány rendezésre váró apró kérdéssel”.

Eden bizonyára kissé megütközött, és közbevetette: „De Winston, Lengyelország nagy probléma, nemcsak egy apróság! Megmérgezheti az angol–orosz viszonyt.” Churchill csak annyit válaszolt, hogy hiszen már elfogadták a Curzon-vonalat. Ha a dialógus hiteles, akkor a külügyminiszternek – amennyiben úgy gondolta, hogy az első megbeszélésen a lengyelkérdés játssza majd a főszerepet – csak halvány elképzelései lehettek arról, mire készül Nagy-Britannia miniszterelnöke. Bár sejthette, hogy Churchillt leginkább a Balkán jövője foglalkoztatja, ami a Kremlben történt, arra biztosan nem számított.

A tárgyaláson, ahol Harriman amerikai követ (Churchill visszaemlékezésével ellentétben) nem volt jelen, néhány közhelyszerű mondat után gyorsan túltették magukat a lengyel kérdésen. Például megegyeztek abban, hogy a lengyel reménytelenül veszekedős nép. Ezután Churchill a lényegre tért. Megjegyezte, hogy Angliának két országhoz fűződik je- lentősebb érdeke, az egyik Görögország. Románia nem érdekli különösebben, azt „orosz ügynek” tekinti, de Görögországban elsődleges befolyásra tart igényt.

Hogy „képet alkothassanak” balkáni ügyeik állásáról, Churchill átnyújtotta Sztálinnak az azóta elhíresült papírszeletet (saját szavaival „illetlen dokumentumot”) a következő adatsorral:

Románia: Oroszország 90 százalék, a többiek 10 százalék; Görögország: Nagy-Britannia 90 százalék (az USA-val egyetértésben), Oroszország 10 százalék; Jugoszlávia: 50-50 százalék; Magyarország: 50-50 százalék; Bulgária: Oroszország 75 százalék, a többiek 25 százalék.

Rövid szünet után Sztálin kék ceruzájával kipipálta a fecnit, és visszatolta Churchill elé, aki emlékiratai szerint maga is kissé cinikusnak találta az iratot, és felajánlotta, hogy égessék el, de Sztálin csak annyit mondott: „nem, tartsa csak meg”. A továbbiakban az ominózus százalékok mibenlétéről egyáltalán nem esett szó, csak Sztálin jegyezte meg, hogy sokall- ja az angolok bulgáriai igényét. Ezt az apróságot viszont közös megegyezéssel kiutalták külügyminisztereiknek másnapi megvitatásra. (Megvitatták. Október 11-én a végleges megállapodás szerint Bulgáriában és Magyarországon a befolyás aránya 80–20 % módo- sult a Szovjetunió javára, a többi országban maradt Churchill eredeti javaslata.)

(Forrás: Meszerics Tamás / Beszélő)