Brit-amerikai csúcstalálkozó az angolszász hatalmak háború hátralévő idejére vonatkozó stratégiájának egyeztetésére, 1944. szeptember 13-16. között zajlott Octagon fedőnévvel az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezetőinek és szakértőinek részvételével. Ez volt az utolsó kétoldalú találkozó Roosevelt amerikai elnök és Churchill miniszterelnök között.

Ülnek: G. C. Marshall, W. D. Leahy admirális, Roosevelt elnök, Churchill miniszterelnök, Sir Alan Brooks miniszterelnök és Sir John Dill Field marsall. Állnak: Hollis tábornok, Sir Hasting Ismay tábornok, E. J. King admirális, Sir Charles Portal légimarsall, H. H. Arnold és Sir A. B. Cunningham admirális.

Churchill még a brit katonai vezetéssel is szembekerült a Bécs bevételére és a Szingapúr elfoglalására irányuló hadműveletek propagálásával. A brit miniszterelnök a balkáni brit partraszállás végrehajtásával egyben szerette volna megelőzni a Szovjetunió térnyerését a Balkánon. (Egyesülve a Tito vezette Népfelszabadító Hadsereggel a brit csapatok egye- bek közt Magyarország területére is behatoltak volna.) Az Egyesített Vezérkari Főnökség állásfoglalása szerint azonban "amíg az olaszországi háború folytatódik, nem állnak majd rendelkezésre csapatok a Balkánon történő bevetésre".

A Quebeci konferencián megegyeztek, hogy az angolszász szövetségesek 1945-ben légi és tengeri támadást intéznek Burma fővárosa, Rangoon ellen (Dracula-hadművelet); hogy Alexander brit tábornagy partra száll az Isztriai-félszigeten; hogy nem vonnak ki amerikai csapatokat az olaszországi hadműveletekből, amíg az Itáliában harcoló német haderő vereséget nem szenved. (A Dracula-hadműveletre és az isztriai partraszállásra nem került sor.)

Roosevelt korábbi álláspontján változtatva elfogadta, hogy az amerikai megszállási zónát Dél-Németország területén jelöljék ki, amennyiben amerikai csapatok szállhatják meg Bréma és Bremenhaven kikötővárosokat. Megállapodtak továbbá abban, hogy a szövet- séges légierők térjenek vissza az önálló bombázáshoz, hátha további szárazföldi harcok nélkül is megadásra kényszeríthetik Németországot.

Első Quebec-i konferencia. Balról jobbra: Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Alexander Cambridge tábornok; háttérben W. L. Mackenzie King kanadai miniszterelnök és Winston Churchill brit miniszterelnök.

Született egy meghökkentő, bár rövid életű politikai döntés is. Churchillt és Rooseveltet rábeszélték egy tervre, amely megsemmisítette volna Németország iparát, és az országot "elsődlegesen földművelő és pásztorkodó jellegűvé" sorvasztotta volna. A brit háborús kabinet tiltakozott. Washingtonba visszatérvén Roosevelt is meggondolta magát, és meg- tiltott mindenféle spekulációt Németország jövőjét illetően.

A "pásztorosítási" terv a szemétkosárba került.

Az első Quebec-i konferencia 1943. aug.12-14. között zajlott le Quadrant fedőnévvel; a találkozón az 1944. évre vonatkozó stratégiát egyeztette Roosevelt amerikai elnök és Cordell Hull külügyminiszter., ill. Winston Churchill brit miniszterelnök és Antony Eden külügyminiszter. Összehívását az olaszországi események, valamint a keleti hadszíntér fejleményei tették szükségessé.