Rövid kiegészítés az előző poszthoz, bár meglehet, hogy jobb lett volna annak a végére illeszteni – de most már mindegy. Összefoglalva: a páncélozott, fegyverekkel felszerelt jármű ötlete az I. világháborúban alaposan megváltoztatta a hadviselést, és ebben változásban a britek és a franciák jártak élen. A németek halovány kísérlete arra, hogy lépést tartsanak az ellenfeleikkel – lásd. A7V vagy a Grosskampfwagen – teljes kudarccal végződött; a világháború végén csak az antanthatalmak gyártottak és használtak számottevő mennyiségű harckocsit.

Azonban annak ellenére, hogy a németek az elején ennyire lemaradtak a páncélosok fejlesztésben, a két háború között igen gyorsan ledolgozták ezt a hátrányt. A versailles-i békeszerződés tiltása ellenére Németország olyan páncélos haderőt épített ki 1939-re, amely döntő, és alapvető hatással volt a hadviselésre. Ez a hatás azonban nem a korai német páncélosok minőségén alapult – például a már többször említett francia Char B1 mindegyik korabeli német harckocsinál jobb volt – hanem azok alkalmazásában. Míg a franciák (és még a britek is) elsősorban a gyalogság támogatására használták tankjaikat, addig a német hadsereg önállóan, tömegesen vetette be azokat. Csakhogy az így aratott sikernek igencsak komoly ára volt; a német páncéloshadosztályok súlyos veszteségeket szenvedtek a háború első hadjárataiban.

Így aztán nem volt nehéz felismerni, hogy a páncélos hadviselésben nagyobb, erősebb fegyverzetű és jobban páncélozott járművekre van szükség. Majd amikor 1941-ben a németek szembe találták magukat a szovjet T-34-es és KV harckocsikkal, felgyorsult a fejlesztés, és az orosz kihívásra válaszként a németek létrehozták a Pz.Kpfw V-t, majd pedig a Pz.Kpfw VI-t és a Pz.Kpfw VI/II-t. Ezek rendszeresítésével aztán a világháború leg- végéig meg tudták tartani az angolszászokkal szembeni előnyüket a páncélosok terén.

Az alábbiakban – tényleg csak vázlatosan – megmutatnánk, hogy hogyan alakult a német harckocsik mérete, fegyverzete a háború folyamán:

Annyi még megjegyzendő, hogy bár a Panzerkampfwagen VI "Tiger" félelmetes harcjárműnek bizonyult, de mert műszakilag megbízhatatlan volt, és relatíve kevés állt rendelkezésre, a típus valójában alig gyakorolt befolyást a hadműveletek menetére. Az 1944 végétől szolgálatban álló brit A34-es Comet például tűzerő és páncélvédettség terén ugyan nem vette fel a versenyt a német Tigris (és Párduc) tankokkal, de megbízhatóságban és mozgékonyságban jócskán felülmúlta azokat.