A szmolenszki csata a világháború keleti frontjának egyik legfontosabb ütközete volt, amely 1941. július 10. és augusztus 5. között zajlott le Moszkvától mintegy 400 kilométerre nyugatra. Bár a németek taktikai győzelmet arattak és hatalmas veszteségeket okoztak a Vörös Hadse- regnek, a szívós szovjet ellenállás jelentősen késleltette a Moszkva ellenit előrenyomulást.

Hitlernek a 2, világháború alatt legalább 18 titkos, megerődített főhadiszállása volt Európa-szerte. A legfontosabbak a kelet-poroszországi Farkasverem (Wolfsschanze), a berlini Führer-bunker, a bajorországi Berchtesgaden (Sasfészek), az ukrajnai Wehrwolf Vinnicja közelében, valamint a franciaországi Felsennest.

A Panzerdraisine (páncélhajtány) egy páncélvonat-motorkocsi típusú vasúti harcjármű, amely az ebbe az osztályba tartozó összes kocsi elnevezése is, függetlenül azok egyéni funkciójától. A témával foglalkozó írások azonban még a kocsikat külön „schwere" vagy „Ieichte Panzerspah- wagen" (nehéz vagy könnyű páncélozott felderítő kocsi) kifejezéssel is iemlítik.

A német hadvezetés számos páncélvonat változatot dolgoztatott ki a II. világháború idején, amelyek között egyaránt volt ütközetben bevethető nehéz szerelvény és a partizánok ellen bevethető könnyebb felderítő jármű. A későbbi fejlesztések páncélos motorkocsikat eredmé- nyeztek, amelyek önálló egységekként is működhettek és igencsak beváltak a harcokban.

A Tokarev SVT (Samozarjadnaja Vintovka Tokareva) egy gázelvételes működésű, félautomata öntöltő puska, melyet F. V. Tokarev tervezett a második világháború előtt. A Vörös Hadsereg alapvető lövészfegyverének szánták a forgó-tolózáras Mosin-Nagant kiváltására, ám a háború kitörése és a fegyver bonyolultsága miatt végül nem tudta azt teljesen leváltani.

A Sztálin-vonal egy erődrendszer volt a régi, 1939 előtti szovjet-lengyel határon, de nem alkotott összefüggő, folyamatos erődrendszert, mint a francia Maginot-vonal. Hatékonyságát jelentősen csökkentette, hogy a szovjet vezetés az 1939-es lengyelországi bevonulást követően több szakaszáról leszerelte a fegyverzetet, és az újabb erődítéseket az új határon (a Molotov-vonalon) kezdte el kiépíteni, így a régi vonal jórészt védtelenül vagy hiányosan állt.

A páncélvonatok fegyverekkel és páncéllal felszerelt katonai vasúti szerelvények, amelyek a 19. század közepétől a 20. század közepéig a hadviselés fontos, mozgékony és tűzerős eszközei voltak. Nem közismert, hogy a II. világháborúban is szerepet játszottak, főleg utánpótlás szál- lításra, csapatmozgatásra, vasúti sínek védelmére és partizán-ellenes harcra használták őket. 

A Flakpanzer (a Flugabwehrkanonenpanzer) egy önjáró légvédelmi ágyú, amelyet harckocsi alvázra építettek. Elsődleges  feladata a páncélos és gépesített alakulatok védelme volt az ellenséges repülőgépek ellen, közvetlenül a frontvonalban. A német hadsereg számos válto- zatot fejlesztett ki a már meglévő harckocsik alvázát felhasználva:

Ez a páncélos jó ideig az alig ismert harceszközök közé tartozott a szakirodalomban. A sztálingrádi csata után tervezett jármű rendkívül hatékony volt rövid hatótávolságú városi harcban és bunkerek robbantásában. A gyártott kis darabszám (18) miatt azonban ritkán jelenhetett meg a harctereken.

A II. világháború alatt a szovjet Vörös Hadseregben közel 2500 női mesterlövész szolgált, akik együttesen több mint 11 000 igazolt találatot értek el. A Szovjetunió volt az egyetlen hadviselő fél, amely tömegesen és rendszerszinten képezett ki nőket erre a harci feladatra.