Miközben a keleti fronton 1941/42 telén Moszkva alatt a Vörös Hadsereg sikeren megállította a Wehrmacht támadását, majd ellentámadásba lendült, Észak-Afrikában is tovább folytak a harcok. 1941 nyarán ugyan a líbiai-egyiptomi határ közelében átmenetileg megszilárdult az ottani arcvonal, de a sivatagi patthelyzet csak 1941 novemberéig tartott.

1941 novemberében Auchinleck – aki 1941 nyarától Wavell utódaként a közép-keleti brit csapatok vezetője – végre megengedhette magának azt a luxust, hogy folytassa Észak- Afrikában a régóta félbeszakadt offenzívát. Az orosz méretekhez képest kicsiny volt a hadjárat – a két oldalon körülbelül 10-10 hadosztály vett részt benne, és 710 brit tank állt szemben a 174 német és a 146 elavult olasz harckocsival. De a harckocsik számbeli fölé- nye már nem volt döntő tényező, Rommel megint jól használta ki tankelhárító ágyúit, és – ellenfelei nagy meglepetésére – sorra kilőtte a brit harckocsikat. Elmúltak már azok az idők, amikor a harckocsik támogatás nélkül indulhattak az ütközetbe.

A Tobruk fölmentésére indított brit offenzíva, Crusader (kereszteslovag) hadművelet no- vember 18-án kezdődött. Hat nap alatt semmit sem értek el, és Alan Cunningham altá- bornagy, Abesszínia fölszabadítója, aki most a nyolcadik hadsereg élén állt, meg akarta szakítani a támadást. Auchinleck erre azonnal leváltotta Cunninghamet, és parancsot adott az offenzíva folytatására.

Matilda harckocsik Tobruk közelében, 1941. november 18.

Ezt követően hosszas, váltakozó sikerű és zavaros csatározások következtek. Rommel, aki inkább volt a páncélos hadviselés szakértője, mint stratéga, gyorsan összevonta páncé- loserőit és az 5. dél-afrikai harckocsidandár szétzúzásával megállította a brit előretörést. Ekkor egy hirtelen elhatározással úgy döntött, hogy egy könnyűhadosztállyal az ellenség hátába kerül, és messze benyomult a brit vonalak mögé. A meglepetésből felocsúdott britek erős tüzérségi tűzzel és szakadatlan légi támadásokkal rendkívül súlyos vesztesé- geket okoztak a németeknek; az 5. könnyű hadosztályból felfejlesztett 21. páncéloshad- osztály például harckocsijainak több mint a felét elvesztette.

Égő német Panzer IV, mögötte egy brit Crusader harckocsi

Amikor a támadás kudarcot vallott, Rommel, aki bölcsebb volt Auchinlecknél, úgy hatá- rozott, hogy megkíméli erőit, és visszavonul nyugat felé. Tobruk tehát annak rendje és módja szerint fölszabadult német ostrom alól. Rommel csapatait sikerült visszaszorítani az egyiptomi határtól, akik Szidi-Rezegig, majd a brit előretörésnek köszönhetően 1941. december 6-án egészen Gazalaig, onnan pedig Mersza-el-Bregáig vonultak vissza súlyos és folyamatos harcok közepette. Az új év elejére a brit csapatok elérték Benghazit; vissza- értek oda, ahol egy évvel azelőtt voltak O'Connor győzelme után.

A britek körülbelül 17.700 főt vesztettek, a német-olasz csapatok 38.300 főt. (A német veszteség 14 600 fő volt, ebből 1100 fő halt meg, 3400 volt a sebesültek száma, és 10 100 fő eltűnt. Az olaszok 23 700 főnyi vesztesége pedig így oszlott meg: 1200 halott, 2700 se- besült és 19 800 eltűnt.)

Kilőtt és elhagyott német Panzer III-asok Szidi-Rezegnél

És bár Rommel az év végéig nem tudott újabb offenzívába kezdeni, ez a második észak- afrikai brit győzelem is ugyanolyan meddő volt, mint az első. Rommel ugyan elveszítette összes harckocsijának harmadát, de a brit harckocsiknak több mint kétharmada pusztult el. Ráadásul Nagy-Britannia földközi-tengeri helyzete is egyre ingatagabb lett.

Az Atlanti-óceánról átirányított német tengeralattjárók elsüllyesztették az Ark Royal repü- lőgép-hordozót és a Barham csatahajót. Az alexandriai kikötőben olasz békaemberek két másik csatahajót harcképtelenné tettek. Cunningham tengernagy flottája három könnyű cirkálóra és egy légelhárító cirkálóra fogyatkozott.

Rommel El-Agheila közelében, 1942. január 12-én.

Mindennek tetejébe Szicíliába és Észak-Afrikába megérkezett a német légierő, lehetetlen- né téve a Máltára irányuló szállításokat. Málta ahelyett, hogy útját állta volna a tengely- hatalmak közötti közlekedésnek, blokád alá került. S ami még ennél is rosszabb volt, ami kihúzta a talajt az egész brit stratégia alól: Japán nem maradt semleges, Nagy-Britannia távol-keleti birodalmát is közvetlen veszély fenyegette.

A líbiai Bengázi kikötőjébe folyamatosan érkező hadiszállítmányok és utánpótlás 1942 elején lehetővé tették Rommel számára csapatai újraszervezését, aki továbbra is Tobruk bevételét tekintette kulcskérdésnek. 1942. május 26-án indította meg a Theseus-hadműveletet – de erről majd később.