És akkor most vissza a keleti hadszíntérre. Az 1941/42 telén lezajlott szovjet ellentámadás egyszer és mindenkorra megmentette Moszkvát, de nem érte el a remélt eredményeket. A magára talált Wehrmacht szívós ellenállása következtében 1942 tavaszára teljesen kifulladt, a németeknek pedig sikerült stabilizálni a frontvonalat.

1942-ben a szovjet ellenfél meglehetősen megkönnyítette a németek dolgát egy hatal- mas stratégiai tévedésével. A szovjeteket félrevezették az 1941 évi téli sikereik, és azt hitték, bátran offenzívát indíthatnak annak ellenére, hogy épp csak ugyanakkora az erejük, mint a németeké. Három ilyen offenzívára került sor, nagy távolságra egymástól. Mindegyiket a régi, fejjel a falnak módon hajtották végre, miközben Sztálin erősködött, hogy mindenáron folytatni kell a támadást.

Mind a három offenzíva teljes fiaskó volt. A Krímben 100 000 szovjet katona esett fogság- ba, és 200 harckocsit veszítettek. Leningrád mellett elveszítettek egy egész hadsereget. Vlaszov, a hadsereg parancsnoka megadta magát a németeknek, és abban a reményke- dett, hogy ő állhat majd egy Sztálin-ellenes orosz hadsereg élére.

Támadásra induló szovjet T-34-esek és gyalogság

A legkatasztrofálisabb azonban Harkov elfoglalásának kísérlete volt 1942. május 12–28. között; célja Harkov és környéke visszafoglalása volt. A hadvezetőség 1942. május 11-re sikerrel összpontosított 6 hadsereget és más független alakulatokat két frontba, de a német hadvezetőség tudomást szerzett a közelgő szovjet offenzíváról és felkészült rá.

A Tyimosenko marsall irányította Délnyugati Front 28 hadosztálya május 12-én indította meg támadását az arcvonal izjumi kiszögelléséből a Paulus tábornok vezette 6. hadsereg jobbszárnya ellen.

Német MG 34-es géppuska tüzelőállásban

Előrenyomulásuk – annak ellenére, hogy váratlanul kemény német ellenállásba ütköztek – kezdetben sikeres volt, estére több mint 10 kilométert haladtak előre. Csakhogy a szov- jet hadvezetés nem gondoskodott a támadó csapatok szárnyainak biztosításáról, és nem vette figyelembe, hogy a von Bock irányította német Dél Hadseregcsoport időközben je- lentős erőket vont össze hátukban, Kramatorszk körzetében.

Így aztán Tyimosenko a következő napokban több mint 600 harckocsival benyomult az izjumi kiszögellésbe pontosan akkor, amikor a németek megkezdték annak felszámolását (Friderikus-hadművelet). Május 17-én a szovjet csapatok mögött kezdtek bezárulni a szár- nyak. Két nap múlva, 19-én Tyimosenko engedélyt kért a megállásra, de azt a parancsot kapta, hogy folytassa az előrenyomulást. Folytatta is, amíg föl nem morzsolódott a had- serege. Ellentámadási próbálkozásait visszaverve május 24-re a szovjet csapatokat beke- rítették a németek.

A Lend-Lease keretén belül kapott, és kilőtt szovjet Matilda II-esek

Másnap sor került az első – sikertelen  kitörési kísérletre, május 26-ra a szovjetek már csak egy alig 15 km széles területre szorultak vissza. A kitörési kísérletek során a beke- rített egységeknek alig 1%-a tudott kitörni a katlanból. A reménytelen helyzetet látva Tyimosenko május 28-án – igencsak elkésve – parancsot adott a támadó hadműveletek leállítására. Ezzel aztán véget is ért a második harkovi csata.

240 000 szovjet katona elesett, ill. hadifogságba került – és körülbelül 1000 harckocsi is odaveszett. Amikor a német nyári offenzíva megkezdődött, a Szovjetuniónak összesen csak 200 harckocsija volt az egész déli fronton. A német csapatok megközelítőleg 20 ezer főt vesztettek halottakban és sebesültekben.

A szovjet hadifoglyok menete Harkov utcáin át a csata után

A második harkovi csata hatalmas vereséget jelentett a szovjetek számára. Sztálin jóslata nem vált valóra, a Wehrmachtot nem sikerült 1942 nyaráig legyőzni, sőt a németek hamarosan már Sztálingrád előtt álltak és a kaukázusi olajkutakat veszélyeztették. Ugyanakkor viszont a szovjetek tanultak a csata során elkövetett hibákból, így fél év múlva, a sztálingrádi csata után már át tudták venni a kezdeményezést és sikerült legyőzniük a németeket.