A szovjet légierő vezetése 1939-ben pályázatot írt ki egy új vadászrepülőgép tervezésére, amivel a kiöregedő Polikarpov I-16-os és I-153-asokat kívánták leváltani. Szemjon A. Lavocskin Vlagyimir P. Gorbunovval és Mihail I. Gudkovval közösen a pályázatra még ugyanebben az évben megtervezte előbb a LaGG-1, majd a LaGG-3 prototípusát.

Az új típus sárkánya alapjában véve fából készült (a rétegelt lemez-borítást műanyaggal impregnálták); de mivel alsószárnyas repülőgép volt, zárt pilótafülkével és behúzható futóművel, elvileg korszerűnek számított, így Lavocskinék engedélyt kaptak az I-22-es (isztrebityel, azaz vadász) prototípus megépítésére, amely 1939 márciusában repült először. A próbarepülések alapján úgy tűnt, hogy a Vörös Hadsereg végre megkapja a hőn áhított minőségi vadászgépét.

LaGG-3

A LaGG-1 néven szolgálatba állított modellből csak kevés készült, a feltétlenül szükséges, elsősorban a pilótafülkét és a vezérlőszerveket érintő módosítások után az I-301 prototí- pus eredményezte a végső változatot, melyet már LaGG-3 néven gyártottak sorozatban.

A prototípust egy Klimov M-105 P tipusú motor hajtotta, egy 20 mm-es gépágyúval és két 7,62 mm-es géppuskával volt felfegyverezve. Ez utóbbiakat a tesztek során 12,7 mm-esre cserélték, majd miután megnövelték a gép hatótávolságát 1000 km-re, felfuttatták a so- rozatgyártást is.

Ekkor kezdődtek a bajok, amelyek később katasztrófákká nőttek. A precízen összeszerelt prototípusoktól eltérően a sorozatgyártott gépek sokkal rosszabbul lettek összerakva – az orosz repülőgépgyárakban nem volt elég kvalifikált munkaerő. A technológiai előírá- sok be nem tartása komoly gondokat okozott a gépeket repülő pilótáknak, és a fronton további fegyverzettel megterhelt gépek túl nehezek voltak egy olyan motorhoz, mint a M-105 P, amely nem rendelkezett elég erőtartalékkal egy ilyen súlyos repülőgép (2990 kg) mozgatásához. A LaGG-sorozat gépei állandó súlyproblémákkal küszködtek. Megtör- tént, hogy egy repülőtéren leparkolt gép futóműve egyszerűen eltört a gép súlyától. 

A levegőben nem volt méltó ellenfele az Me-109-eseknek; a gép neve az orosz pilóták között Lakovanij Garantirovanij Grob volt, ami annyit tesz: lakkozott, garantált sírgödör. 

LaGG-3, már Klimov M-105 PF motorral

A tervezők igyekeztek csökkenteni a gép súlyát, akár még a tűzerő rovására is; 1941-től a 20 mm-es gépágyút 12,7 mm-es géppuskára cserélték. 1943-tól M-105 PF motorral gyár- tották, ennek 1180 Le-s teljesítménye bár mozgékonyabbá tette a gépet, de lényegesen nem javított a harci tulajdonságain. 

A LaGG-3 Finnországba, Németországba és Japánba is eljutott, mint hadizsákmány. A japánok, miután összehasonlították a saját vadászgéptípusaikkal, nagyon rossz jellem- zést írtak róla. Az orosz pilóták utálták, és a tervezők hírnevét csak a LaGG-szériát követő La-sorozat sikere mentette meg.

1943-ig gyártották, összesen 6427 darab épült a típusból.