A III. Birodalom hadserege a háború ötödik évét annyira megfogyatkozva kezdi el, hogy a közeledő katasztrófa elkerülése végett Hitlernek sokadszor is az őt csodáló népéhez kell fordulnia. Általános mozgósítást rendel el, hogy a férfiak utolsó csepp vérükig védelmezzék eszméit és Németország maradványait.

1944 őszén a Wehrmacht-ot az összeomlás fenye­gette. Keleten a Visz­tuláig szorították vissza – a Vörös Hadsereget már alig 500 km választja el Berlintől. Nyugaton a szövetsé- gesek már több helyen elérték a Rajnát, behatolásuk Német­országba elkerülhe­tetlen. Délen a bekerített Bu­dapest az utolsó akadály a szovjet csapatok előtt a Bécs felé vezető úton. Kulcskérdés a had­sereg kiegészítése: 1943. május 31-én a veszteség (halottak, eltűntek, fogságba esettek, harcképte­lenné váltak) 1 600 000 főt tett ki, ez a szám 1944. szeptember 30-ig 2 875 000-re emelkedett, tehát egyetlen év alatt 1 200 000 embert ve- sz­ítettek. A veszteségek hónapról-hónapra nőnek: a háború utolsó nyolc hónapja során még másfélmillió ember pusz­tul el.

A veszteségek pótlására Himmler, a hadfelszerelés főnöke és póthaderő főpa­rancsnoka, valamint Goebbels, aki az 1944. júli­us 20-i Hitler elleni merénylet után a „totá­lis háborús bevetés főmegbízottja" lett, általános mozgósí­tást rendel el. A kato­nai behívások kor- határát leszállítják 16 évre, a hadkötelezettség felső hatá­rát pedig 55 évre emelik. Így a Wehrmacht szeptemberben 300 000, október-no­vemberben pedig 200 000 újonc­hoz jut.

Volkssturm felvonulása, 1944. november

A hadseregbe ősszel besorozott férfiak közül nem mindenki gyermek, vagy idős ember. Számos, ereje teljében lévő férfi az iparból, a szolgál­tatások területéről jön, illetve a Luftwaffe, vagy a Kriegsmarine földi személyzetéből ér­kezik. Valóban, 1944-ben a már ötödik éve tartó háború ellenére a németeknek jelen­tős embertartalékaik vannak. A termelés növekedését a ter­melékenység fokozását, az idegen munkaerő kihasználá­sával érik el: a gyárakban 7,5 millió fogoly, deportált és önkéntes dolgozik. A nők foglalkoztatottsága 45% (Nagy-Britanniában 61%), ami még mindig sok tartalékot rejt. Végeredményben a közigaz­gatásban és közszolgálatban dolgozók száma nem csökken a háború elejéhez képest.

Ez azonban nem elegendő. A két fronton is harcoló Wehrmacht szükséglete meg­haladta az általános mozgósí­tás lehetőségeit is. 1944. szep­tember 25-én megalakul a Volkssturm, fegyverbe szólíta­nak minden 14 és 60 év kö­zötti férfit. A Wehrmacht ettől mintegy 4-5 millió újonnan besorozott kato­nát remél. A Volkssturm zászlóaljakból áll, mind­egyikük három gyalo­gosszázadból, és egy ne­hézfegyverekkel felsze­relt századból áll.

A Volkssturm tagjait kiképzik a Panzerfaust használatához, 1945. február vagy március

A legénységet nem öltözte­tik egyenruhába, csak címeres vörös szalagot visel­nek megfe- lelő felirattal. Az egységek szervezését és ellenőrzését az NSDAP-ra bízzák – a zászlóal­jak toborzási körze­tük pártszervezet­ének körzetszá­mát kapják. A ná­cik a la­kosság lelkesedé- sét is fokozni akarják; a Volks­sturmot egészen a háború végéig a bolsevik és angolszász ellenséggel szem­beni harcban tanúsított népi egység jelképeként népszerű­sítik.

1944 utolsó hónapjaiban a Volkssturmot főként a passzív védelemben, a közlekedé­si útvonalak és az erődítmények védelmezésére használják. A háború utolsó szakaszá­ban azonban, 1945 januárjá­ban zászlóaljait már az első frontvonalba is kivezénylik. A harcok során különfélekép­pen viselkednek: nyugaton a Volkssturm tagjai általában nem tanú- sítanak komolyabb ellenállást, amint kiderül, hogy hadi­fogolyként életben maradhatnak, a harc helyett inkább megadják magukat. Keleten épp ellenkezőleg, a szovjet kato­nák civilekkel szem­beni kegyetlenkedé­seitől való félelmükben és megerősödve azon hitük- ben, hogy a német né­pet meg­semmisí­teni szándé­kozó barbár ellenséggel van dolguk, elszántan küz­denek. A Volkssturm zászló­aljai az utcai harcokban meglepő harci képessé- gekről tesznek tanúbizonyságot, különösen Ber­linben. Sok eset­ben iszonyú vesz­teségek után sem adják meg magukat.

A führer „gyemekei"

A legelszántabban harcoló fanatikusok a Hitlerjugend soraiból kerülnek ki. Alig nőttek ki a gyermekkor­ból, apró termetüknél fogva könnyedén átcsúsznak a ro­mok között, hogy ott teremje­nek a szovjet harckocsik előtt, és megsemmisítsék őket a Panzerfaustokkal vagy kézigránátokkal. Hitler utolsó nyilvánosan születésnapján, 1945. április 20-án éppen azért je­lenik meg, hogy kitüntesse a szovjet harckocsik ilyen megsemmisítőit. Kama­szok és idős emberek mészár­székre hajtása csak azért, hogy a már elkerülhetetlen véget egy kissé elodázza – nos, ez a volt a führer legutolsó tö­meggyilkossága.