Az 1943-as évben a Vörös Hadsereg a német arcvonal északi és déli szárnyán indított támadó hadműveleteket. Délen a Wehrmacht kurszki támadása után indított ellentámadással szinte elsöpörte a "Dél" hadseregcsoportot és felszabadította Ukrajna nagy részét, északon pedig sikerült feltörnie Leningrád blokádját. A német "Közép" hadseregcsoport arcvonalán ekkor viszonylagos csend honolt, és a németek több helyi sikert könyvelhettek el a korlátozott célú szovjet támadások visszaverésével.

1944 első hónapjaiban a tavaszi hóolvadás miatt szüneteltek a nagyobb harci cselekmé- nyek. A németek a pár hétig tartó viszonylagos nyugalmat erőátcsoportosításra, valamint a veszteségek számbavételére használták fel. A páncéloscsapatokat igyekeztek a front mögött pihentetni, és feltölteni a harci állományukat. A gyalogoshadosztályok számára nem létezett pihenés, muszáj volt tartaniuk a frontot és kivédeni az olvadás ideje alatt is tartó szovjet gyalogostámadásokat. Világos volt, hogy a időjárási körülmények javulásá- val újra megindul a szovjet offenzíva.

Német MG 42 nehézgéppuska és kezelői 1944 késő tavaszán

Hitler és a német hadvezetés az arcvonal déli részén számított támadásra, és Nyugat-Ukrajnában összpontosította a tartalékokat, erősítve ezzel a "Dél" hadseregcsoportot. A szovjet hírszerzés adatokat szerzett ezekről az átcsoportosításokról, és a SZTAVKA ezek kiértékelése után a "Közép" hadseregcsoport védelmi vonala elleni támadás mellet dön- tött, amely 1943 őszén szívósan kitartott, de jelentős veszteségeket szenvedett a szovjet csapatoktól, így sokkal gyengébb volt, mint déli szomszédja: mindössze 3 hadsereg tar- tozott kötelékébe (a 3. páncélos, valamint 4. és a 9. gyalogos) – ráadásul a szinte teljesen megfosztották a páncélos- és rohamlövegegységeitől.

A három hadsereg 32 hadosztálya 700 km hosszú arcvonalon védekezett, egy hadosztály átlagosan 20-22 km széles vonalat védett. A hadseregcsoport parancsnokának sorozatos figyelmeztetéseit azonban Hitler nem vette figyelembe, és tovább folytatta a front déli szakaszának erősítését, annak ellenére, hogy a német felderítés szovjet csapatössze- vonásokat jelentett a "Közép" hadseregcsoport arcvonaláról. Június 10. körül a szovjet összevonások már komolyan nyugtalanították a "Közép" hadseregcsoport hadvezetését – mindössze 2 hadosztályt tarthattak tartalékban –, de Hitler és az OKH továbbra is egy ukrajnai szovjet offenzívával számoltak.

T-34-es szovjet harckocsi védelmében rohamozó szovjet gyalogság, 1944 júniusában

1944. június 22-én – napra pontosan három évvel a Szovjetunió elleni német támadás, a Barbarossa-hadművelet megindítása után – elsöprő erejű orosz offenzíva bontakozott ki a Wehrmacht még szovjet területen védekező alakulatai ellen; 185 szovjet hadosztály tá- madta meg a "Közép" hadseregcsoportot, a mintegy 2,5 millió főnyi gyalogságot 40 000 ágyú és 6000 harckocsi támogatta.

Csernyahovszkij 3. Belorusz Frontja északon, Vityebszk környékén támadva elsöpörte a 3. páncéloshadsereget; Zaharov 2. Belorusz Frontja 23-án lendült támadásba, és a 4. hadse- reget szétdarabolva előrenyomult – majd Boriszov mellet találkozott a 3. Belorusz Front csapataival. A támadásban résztvevő harmadik nagy szovjet csoportosítás, Rokosszovsz- kij 1. Belorusz Frontja áttörte a 9. hadsereg védelmét, és egészen Bobrujszkig nyomult előre. Alig két nap alatt világossá vált, hogy ha a "Közép" hadseregcsoport nem vonul vissza, teljesen megsemmisül. Hitler azonban nem engedélyezte a visszavonulást, és – mint már annyiszor – most is fanatikus ellenállásra szólította fel a hadsereget. A legna- gyobb meglepetést az okozta, hogy a teljesen felbomló frontszakaszon a németeknek néhány helyütt még volt erejük ellentámadásokat vezetni.

Német páncélgránátos és két Panther 1944 nyarán a keleti hadszíntéren

Június 25-én az 1. Belorusz Front megtámadta a 2. német hadsereget, és áttörte annak védelmét. Az áttörések helyein a szovjet páncélosok szinte ellenállás nélkül nyomultak előre, bekerítéssel veszélyeztetve a 4. és a 9. hadsereget. Hitler ismét megtagadta a visz- szavonulás engedélyezését, leváltotta a "Közép" hadseregcsoport parancsnokát, Busch tábornokot, és Model tábornokot nevezte ki a helyébe. Modelnek sikerült rávenni a Füh- rert a visszavonulás engedélyezésére, de ekkorra már bezárult a szovjet harapófogó: az 1. Belorusz Front átkaroló hadművelettel 2 nap alatt bevette Minszket. A 4. és a 9. had- sereg az 1. és a 3. Belorusz Front gyűrűjében maradt. A Bobrujsz körzetében szétvert 9. hadsereget pedig már nem lehetett harci alakulatnak nevezni.

Busch vezérezredest (a kép bal szélén) a szovjet áttörés után Hitler leváltotta

A bekerítés lezárása után a szovjetek átcsoportosították erőiket, és új támadást indítottak a belorusz-lengyel határon át, egészen Lengyelország belsejébe. A német hadosztályok kétségbeesetten védekeztek a 300 km széles arcvonalon támadó 116 szovjet gyalogos- hadosztály és 42 páncélosdandár ellen. 

Hadászati szempontból a "Közép" hadseregcsoport megszűnt létezni. Több mint 400 000 katonát vesztett, és a szovjet előrenyomulást a keleti front középső részén a katonák hi- hetetlen kitartásával sikerült csak lassítani, majd végül Varsó előtt megállítani. Igaz, hogy ebben a Vörös Hadsereg katonáinak kimerültsége is közrejátszott – 720 km-t nyomultak előre – és Sztálin azon döntése is, amely megtiltotta, hogy a szovjet hadsereg segítséget nyújtson a Varsóban fegyveres felkelést kirobbantó lengyel Honi Hadseregnek.

Szovjet T–34/85 harckocsik a felszabadított Minszkben 1944. július 4-én

A front déli szakaszán a szovjetek tovább nyomultak előre, és betörtek Szlovákia, Romá- nia, valamint Magyarország területére. Bekerítették Budapestet, és kiütötték a német szövetségesek közül Bulgáriát, nem sikerült azonban elvágniuk a Görögországból visz- szavonuló "F" hadseregcsoportot. 

Északon pedig benyomultak Kelet-Poroszország területére, és a Balti-tenger felé tartó előrenyomulásuk teljes elvágással fenyegette az "Észak" hadseregcsoportot. Guderian, az akkori német vezérkari főnök az "Észak" hadseregcsoport hadosztályait tengeri úton akarta kimenteni, hogy azután újra bevesse őket Kelet-Poroszország védelmében. Hitler elutasította Guderian javaslatát, ezzel megpecsételte a hadseregcsoport sorsát: a szovje- tek elvágták és több kisebb részre darabolták.

Vonuló szovjet katonák valahol Belorusziában, 1944 nyarán

Kelet-Poroszország védelmére csak néhány legyengült német csapattest maradt. 1944 decemberének végére a Vörös Hadsereg több hídfőállást is létesített a Visztulán, és fel- készült a Berlin ellen indítandó, mindent eldöntő támadásra.

Összességében a „Közép” hadseregcsoport a teljes megsemmisülés küszöbére került. A szovjet oldal 180 040 fő elesettet és eltüntet, 590 848 fő sebesültet jelentett; összesen 2957 harckocsi és rohamlöveg, 2447 tüzérségi eszköz és 822 repülőgép vált harcképtelenné, vagy semmisült meg. A kelet-európai német haderő védekezésének nyár végi hatékonyságát valószínűleg nagyban befolyásolta a Hitler elleni július 20-i sikertelen merénylet és katonai puccskísérlet nyomozati feltárása, mely során körülbelül hétezer főt tartóztattak le, közülük megközelítőleg 4980 főt kivégeztek a német belbiztonsági szervek.