Orosz-japán összecsapás a Halhin-Golnál. A japánok a ’30-as években többször provokáltak határincidenseket a mongol-kínai és az orosz-kínai határon – Mongóliának 1936-tól kölcsönös segítségnyújtási szerződése volt a Szovjetunióval. A határprovokációk közül kiemelkedik az 1939 májusának végén elkezdődött tavaszi-nyári incidenssorozat, amelynek végén, 1939 augusztusában a Zsukov hadtestparancsnok (igen, ő a későbbi, híressé vált marsall) által vezetett 1. hadseregcsoport döntő vereséget mért a 6. japán hadseregre.

A japánok először Mandzsúria és Mongólia határán támadtak, 1939 május 28-án, megkö- zelítőleg 2500 katonával, de a szovjet-mongol határőrség visszaverte őket. Erre a japánok nagyobb erőket összpontosítottak – június végére már 38 000 ember, 310 ágyú, 153 harc- kocsi és 225 repülőgép állomásozott a körzetben, velük szemben álló orosz erők száma 12 500 ember, 109 ágyú, 266 páncélautó, 186 harckocsi és 82 repülőgép. Július 2-án a ja- pánok – számbeli fölényüket kihasználva – támadásba lendültek, az orosz-mongol erőket visszaszorították, és hídfőállást alakítottak ki a Halhin-Gol folyó nyugati partján, ahonnan támadásokat lehetett volna indítani a szovjet bajkálontúli területek ellen.

Támadó japán katonák kilőtt szovjet páncélautók előtt

A védekező orosz haderő – az 57. hadtest – parancsnoka, Zsukov szerint a japánoknak mintegy 10 000 katonát, 100 löveget és 60 páncéltörő ágyút sikerült átdobniuk a Halhin- Gol folyón, méghozzá úgy, hogy ezt a haderőt az orosz jobbszárnyat biztosító mongol lovashadosztály hadrendjén át mozgatták (!). Ez arra enged következtetni, hogy a mon- gol lovasság vagy elmenekült a harctérről, vagy tömegesen átállt az ellenséghez. A japán behatolást a mongol állások rutinszerű ellenőrzése során fedezték fel, az oroszok azon- nal ellencsapást indítottak, és betörést három napos véres harcban felszámolták. 

Ezt követően a japánok nem próbálkoztak nagyobb támadással, csak harcfelderítésre korlátozták a tevékenységüket, és átértékelve haditervüket, tovább erősítették a térség- ben tevékenykedő csapataikat. A cél most már egy koncentrált támadás volt, amelynek kezdetét összehangolták volna az európai háború kitörésének időpontjával. Augusztus elején az itt állomásozó egységekből megszervezték a 6. hadsereget, melynek parancs- noka Rippoh tábornok lett. A hadsereg 75 000 emberét 500 ágyú, 182 harckocsi és 300 repülőgép támogatta.

Zsukov a katonái körében Halhin-Golnál

A japánokkal szemben álló orosz csoportosítást is megerősítették, és átkeresztelték 1. hadseregcsoport* névre. A hadseregcsoportot augusztus közepén a következő orosz egységek alkották: 36. motorizált lövészhadosztály, 57. és a 82. lövészhadosztály, 5. gép- puskás-dandár, 6. és a 11. harckocsi-dandár, 7., 8., és a 9. motorizált páncélos-dandár, 56. határvadászezred, 185. tüzérezred és a 85. légvédelmi ezred

Mongol részről a 6. és a 8. lovasdandár vett részt a harcban, a két dandár együttes ereje kb. 2260 ember. Az orosz csapatok létszáma kb. 69 000 ember volt, valamint 542 ágyú és aknavető, 498 BT-harckocsi, 385 páncélautó és 515 repülőgép.

Álcázott, támadásra készülő szovjet BT-harckocsik

Zsukov a tokiói orosz hírszerzés (dr. Richard Sorge és csoportja) jelentései útján megis- merhette a japán terveket, és úgy döntött, megelőző csapást indít: augusztus elejétől az oroszok élelmiszer- és hadianyagkészleteket kezdtek felhalmozni a támadáshoz. A meg- lepetés érdekében a támadó erőket főként éjszaka vonultatták fel a kiindulási állásaikba, a tankokat és a gépesített alakulatokat szigorúan álcázták, a harckocsik zaját ágyú- és géppuskatűzzel, ill. repülőgépmotorok zajával álcázták. 

Az orosz támadás augusztus 20-án, reggel 6.15 perckor indult meg: a szovjet tüzérség első célpontjai a japán légvédelmi ágyúk voltak. A japán állások fölött megjelenő 250 repülőgépnek nyomjelző lövedékekkel jelölték meg a célokat – az orosz Polikarpov I-16-os vadászgépek rakétákkal is támadtak földi célpontokat. (A szovjetek voltak a világon az el- sők, akik "élesben" próbálták ki a repülőgépekről indított rakétákat.)

Mongol csapatok ellentámadása Halhin-Gol nyugati partján

A tüzérségi előkészítés és bombázás után, 9 órakor rohamra indultak a szovjet csapatok. Két fő csapásmérő csoport támadta a japán állásokat, az északi és a déli. A két csoport páncélos manőverezéssel és energikus csapásokkal augusztus 26-ra kettős bekerítésbe fogta a japánokat. Ezután a küzdelem már csak a szívósan ellenálló kisebb japán csopor- tok megsemmisítéséből állt. Ivan Fegyunyiniszkij ezredesnek augusztus 28-án sikerült szétvernie az utolsó ellenállási pontokat, és augusztus 30-án az utolsó japán repülőgé- peket is lelőtték. (Az orosz csapatok teljesítménye kiemelkedő, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a mongol-kínai határ által behatárolt csatatér mélysége mindössze 20 km, szélessége pedig 74 km volt.)

Zsákmányolt japán Type 95 Ha-Go harckocsi

Ekkor Sztálin utasította Zsukovot, hogy ne üldözze a japánokat a határon túl, mert tartott a konfliktus esetleges kiszélesedésétől. Zsukov hadtáp- és egészségügyi bázisától 120 ki- lométerre tevékenykedett, és ez megmutatkozott a súlyos veszteségekben is: az orosz sebesültek között rendkívül magas volt a halálozási arány, és a hiányos hadtáptámogatás következtében gyenge volt a csapatok élelmiszerrel és ivóvízzel való ellátottsága is – nagy volt a fertőzéses esetek száma, mert a katonák kénytelenek voltak fertőzött vizet és rossz élelmet fogyasztani.

A japánok szeptember elején újabb betörést kíséreltek meg, de az 1. hadseregcsoport ismét visszaverte őket. A kudarc után a japánok fegyverszünetet kértek, és szeptember 16-án moszkvai idő szerint 2 órakor a harcok véget értek. A japán veszteség kb. 60 000 főre becsülhető, az oroszok 18 000 halottat és sebesültet vesztettek.

Japán hadifoglyok

A katonai győzelem után a szovjetek diplomáciai úton rendezték a határkérdést: a mon- gol-mandzsu határvonal kijelölésére 2-2 főből álló orosz-japán-mongol bizottságot bíztak meg, akik 1940-ben a mandzsu egyezmény keretein belül rögzítették a mongol-mandzsu határvonalat.

A Halhin-Gol-i csata következményeképp a japán csapatok végleg letettek arról, hogy megtámadják Mongóliát vagy a Szovjetuniót, így a Szovjetunió teljes erejével az európai helyzetre koncentrálhatott. Többek közt ennek köszönhető, hogy másnap, szeptember 17-én a Vörös Hadsereg alakulatai megszállták Kelet-Lengyelországot a Molotov–Ribbentrop-paktumban megállapított vonalig.

*A "hadseregcsoport" megnevezés itt nem ugyanazt jelenti, mint a németeknél: az orosz "hadseregcsoport" egy adott feladatra ideiglenesen összevont összfegyvernemi egysé- get jelent. A német "hadseregcsoport" megfelelője az orosz "front" megnevezés.