Amikor 1943 márciusában a keleti fronton megszűnt a küzdelem, egy jókora orosz kiszögellés maradt Kurszk előtt. Az oroszok kísértést éreztek, hogy a kiszögellésből tovább nyomuljanak előre, a németek kísértést éreztek, hogy oldalról elvágják. A szovjetek ellenálltak a kísértésnek, a németek nem. Így aztán az 1943-as év legnagyobb ütközetére nem a levegőben, és nem is a Földközi-tenger térségében került sor, hanem a keleti hadszíntéren.

A Zitadelle fedőnevű (1943. július 5. - július 13.) kurszki hadművelet volt az utolsó nagyszabású német stratégiai támadás, az utolsó próbálkozás a hadászati kezdeményezés átvételére.

A harkovi győztes csata után a német hadvezetés azonnal megkezdte egy nyári támadás előkészítését, hogy visszaszerezze a sztálingrádi vereség következtében elveszített hadá- szati kezdeményezést. A Zeitzler tábornok (az OKH vezérkarának főnöke) által tervezett hadművelet a Zitadelle (Citadella) fedőnevet kapta. Az 1943. első felében szerzett tapasz- talatokra épülő terv célja a német Dél Hadseregcsoport arcvonalába Kurszknál és Orjol- nál beékelődött szovjet állások elfoglalása, és a szovjet csapatok felmorzsolása volt. A terv április elejére elkészült, a támadásnak 1943. május 3-án kellett volna megindulnia.

Számos kétely merült azonban fel, és a döntést elhalasztották. Hitler május 4-én tanács- kozást hívott össze, amelyen részt vett többek között Zeitzler tábornok, von Manstein tábornagy, a Dél Hadseregcsoport főparancsnoka, von Kluge tábornagy, a Közép Had- seregcsoport parancsnoka, Walter Model tábornok, a 9. hadsereg parancsnoka, Heinz Guderian tábornok, a páncélos erők főszemlélője, Jeschonnek tábornok, a Luftwaffe ve- zérkarának főnöke, valamint Albert Speer miniszter. Elsősorban Manstein és Kluge elle- nezte a támadást, de álláspontjukat nem tudták elég határozottan megfogalmazni.

Guderian ellenezte a kurszki offenzívát

Május 10-re Hitler újabb tanácskozást hívott össze, mert kétségek gyötörték. A tanács- kozás után Guderian megkérdezte Hitlert: Miért akar ön éppen idén támadást kezdeni Keleten? Itt Keitel közbeszólt: Politikai célokból van rá szükség. Guderian megkérdezte: Mit gondol, vajon tudják egyáltalán az emberek, hol van Kurszk? A világ számára teljesen közöm- bös, hogy Kurszk a mienk-e, vagy sem. Erre Hitler szó szerint ezt válaszolta: Teljesen igaza van. Ennek a támadásnak már a gondolatára is összeszorul a gyomrom. Guderian így vála- szolt: Akkor jól érzékeli a helyzetet, tekintsen el ettől a szándéktól.

Hitler másnap mégis kitűzte a támadás időpontját június közepére, majd — miután az új harckocsik nem érkeztek meg idejében — július elejére halasztotta. Már megtörtént a né- met csapatok összevonása, a támadásnak július 5-én hajnalban kellett volna megindulni. Délen Belgorod és Harkov térségében a 4. páncéloshadsereg és a Kempf hadműveleti csoport alakulatai álltak készenlétben. A Dél Hadseregcsoport főparancsnoka 7 gyalogos- hadosztállyal, 11 páncéloshadosztállyal és 3 rohamlöveg dandárral (ezen belül három SS-hadosztállyal és a Grossdeutschland páncélgránátos hadosztállyal) rendelkezett. A Dél Hadseregcsoport állományában mintegy 1000 harckocsi volt.

Marder III-asok vonulnak a „Citadella” hadműveletre, 1943. június 21-én

Észak felől von Kluge tábornagy Közép Hadseregcsoportjának kellett megtámadnia a szovjet állásokat. A fő támadást a 9. hadsereg indította, amely 7 gyalogoshadosztályt, 6 páncéloshadosztályt és 7 páncélgránátos hadosztályt sorakoztatott fel. Ezen a frontsza- kaszon a németek 900 harckocsival rendelkeztek. A szárazföldi erőket Dessloch tábornok 4. légiflottája és von Greim tábornok 6. légiflottája támogatta 1800 repülőgéppel. Német- ország területéről is számos repülőalakulatot vezényeltek át a támadás idejére. A német légierőnek már a földön meg kellett volna semmisítenie a szovjet repülőgépeket.

A németek a támadáshoz 55 hadosztályt (ebből 14 páncélos), 900 000 főt, 10 000 löveget, 2700 harckocsit és több mint 2000 repülőgépet vontak össze. A nagy német erőátcsopor- tosításra, amelyben megjelentek az új PzKpfw V. 'Panther' harckocsik is, az oroszok még időben felfigyeltek, így nem sikerült meglepni a szovjet vezetést. Már csak azért sem, mert azok pontosan ismerték a Zitadelle hadművelet terveit, és megkezdték a felkészü- lést. Mélyen lépcsőzött és kiépített védelmet hoztak létre, melynek mélysége elérte az 500 km-t; a hadseregeket teljesen feltöltötték, és olyan erősítést kaptak harckocsikból, lövészekből és tüzérekből, hogy azok az eredetileg rendszeresített kereteiket 20-50%-kal haladták meg.

Áprilistól folyamatos volt a szovjet csapatösszevonás a kurszki kiszögellésben

A Középső front (Rokosszovszkij tábornok) és a Voronyezsi front (Vatutyin tábornok) Kurszk térségében mintegy 1 300 000 katonával és 3600 harckocsival rendelkezett; hátul- ról mindkét frontot Konyev tábornok Sztyeppei frontja biztosította. Ez az elképesztő erő együttesen mintegy 1 900 000 katonát, 4300 harckocsit, 25 000 tüzérségi löveget jelen- tett. Az állásokat harckocsikkal megerősített lövészhadosztályok védték. A légi támoga- tást a Középső frontnak Rudenko tábornok 16. légihadserege, a Voronyezsi frontnak Kraszovszkij tábornok 2. légihadserege, a Sztyeppei frontnak Gorjunov tábornok 5. légi- hadserege biztosította, összesen 3100 repülőgéppel.

A támadásra készülő német csapatok állásaira a szovjet tüzérség július 5-én hajnalban hatalmas tüzet zúdított. Ugyanakkor felszálltak a szovjet repülőgépek, hogy megtámad- ják a német reptereket. A német légierő fülelő- és rádió-távmérő készülékei azonban jelezték a szovjet kötelékek érkezését, így az utolsó pillanatban gépeik még fel tudtak szállni; a 8. légihadtest repterei fölött heves légicsata bontakozott ki, ahol az oroszok 120 gépet veszítettek. A Luftwaffe aznap több győzelmet is aratott, végül a szovjet légierő vesztesége 432 gép volt az elvesztett 26 német géppel szemben.

-"Das Reich" SS páncéloshadosztály Tigrisei

Az arcvonal déli szakaszán a német 11. páncéloshadosztály és a Grossdeutschland páncélgránátos hadosztály 280 harckocsija Butovo felé indított támadást, Jahontovo és Sztreleckoje felé a II. SS-páncéloshadtest három rohamcsapata, Dorogobuszkino felé pe- dig a 7. páncéloshadosztály indult meg. Az első német támadások a 13., 48. és 70. szovjet hadsereg védelmi állásait érték. A német páncélosok nem tudták áttörni a szovjet védel- met, és csak estefelé sikerült néhány kilométernyire behatolniuk Olhovatka térségében a szovjet védelmi vonalakba.

A támadás első szakaszában a II. SS-páncéloshadtest érte el a legnagyobb sikert, július 7-én több tucat kilométernyire beékelődött a szovjet védelembe. Ezen a frontszakaszon azt a módszert alkalmazták, hogy a német repülőgépek megtámadták és megsemmisítették az arcvonal felé igyekvő szovjet harckocsikat. Július 8-ra azonban kiderült, hogy a szovjet védelem a helyi német sikerek ellenére lényegében sértetlen.

A szovjetek szívósan védekeztek a német áttörési kísérlettel szemben

A szovjet 1. harckocsi hadsereg páncélosai megindultak a harcban kifáradt német páncé- loshadosztályok ellen. A II. SS-páncéloshadtest előretörése arra késztette Vatutyin tábor- nokot, hogy a német páncéloshadtestet a pihent II. harckocsi gárdahadtesttel támadja oldalba. Az SS hadosztály azonban fanatikusan küzdve áttörte a szovjet védelmet, és át- kelt a Pszjol folyón, a Kurszk előtti utolsó természetes akadályon.

Július 11-én a német 4. páncéloshadsereg és a Kempf hadműveleti csoport páncélosai támadást indítottak Prohorovka irányában. Ugyanekkor a szovjet harckocsi hadosztályok akcióba léptek az Orjolt kelet és észak felől biztosító német 2. páncéloshadsereg ellen. Másnap Orjol térségében megkezdődött a szovjet Nyugati és Brjanszki front ellentáma- dása. Emiatt Kluge tábornok a támadó 9. hadsereget kénytelen volt leállítani, és a 2. páncéloshadsereg megsegítésére küldeni.

Szovjet KV-1-es harckocsi a kurszki ütközetben

Megkezdődött a II. világháború legnagyobb páncélos ütközete. A július 12-én kibontako- zó, a történelem talán legnagyobb páncélos csatájában több mint 1500 harckocsi lőtte egymást közvetlen közelről, a nyolc óra hosszat tartó csatában. Mire a nap lement, 700 harckocsi égett a csata színhelyén. A Vörös Hadsereg fölénye jelentős volt; a németek egyre nagyobb veszteségeket szenvedtek, és csak a II. SS-páncéloshadtest szakaszán volt lassú a szovjet páncéloshadosztályok előretörése. Itt páncélosaik felének elvesztése árán megállították a szovjet ellentámadást.

Július 13-ra nyilvánvalóvá vált, hagy a Zitadelle célkitűzéséit nem lehet megvalósítani. A támadás délen elakadt, északon pedig alig haladt előre. Hitler aznap délután lefújta a támadást. Manstein megpróbálta elhitetni a Führerrel, hogy a siker még mindig elérhető, de amikor egy újabb, Orjol irányába indított szovjet támadás majdnem elvágta Model 9. hadseregét, kénytelen volt elismerni: a hadművelet kudarcot vallott. A német csapatok két nappal később parancsot kaptak, hogy vonuljanak vissza kiinduló állásaikba.

Manstein később erre így emlékezett: “A július 13-i megbeszélés Hitler bejelentésével vette kezdetét, mi- szerint a szicíliai helyzet, ahol a nyugati hatalmak július 10-én partra szálltak, kiéleződött. Az olaszok egyáltalán nem harcoltak. A sziget elveszítése való- színű. Az ellenfél következő lépése egy balkáni vagy dél-olaszországi partraszállás lehet. Új hadseregek létrehozása vált szükségessé Olaszországban és a Balkán nyugati felében. A keleti frontnak ehhez erőket kell leadnia, így a ‘Zitadelle’ nem folytatható. Pontosan az a helyzet állt elő, amelynek eshetőségére én május 4-én Münchenben felhívtam a figyelmet, amennyiben a “Zitadelle”-t elhalasztanák.”

Kurszk alatt a harckocsik biztosították a győzelmet a szovjet hadseregnek —a modern, de viszonylag kevés Tigris és Párduc típusú német páncélos nem volt képes legyőzni a T-34-esek hatalmas tömegét. A Zitadelle hadművelet mindkét félnek óriási vesz- teségeket okozott.

Guderian ezt írta: „A Zitadelle hadművelet kudarca súlyos vereséget jelentett számunkra. Az oly nehezen kiegészített páncélos fegyvernem emberben és felszerelésben egyaránt súlyos veszteségeket szenvedett, s hosszú időre harcképtelenné vált. Kétséges, hogy egyáltalán vissza tudjuk-e állítani harci erejüket a keleti had-színtéren. (...) Ettől kezdve ezen a hadszíntéren egy percnyi nyugalmunk sem volt."

***

A Zitadelle volt Németország utolsó nagyszabású támadó hadművelete a keleti fronton. Az ütközetsorozat súlyos áldozatokat követelt mindkét fél részéről. Az adatok ellentmondásosak: a szovjetek mintegy kétszeres létszámfölényben voltak, többszörös fegyverzetbeli fölénnyel bírtak, de veszteségeik a németek sokszorosát tették ki. Egyes források szerint a Wehrmacht mintegy 54 ezer embert, 250-320 páncélost, 500 löveget és 160 repülőgépet, míg a Vörös Hadsereg 178 ezer embert, 1600-1900 harckocsit, 3900 löveget és legalább ötszáz repülőgépet veszített. A kurszki csata után azonban a németek már nem tudták pótolni veszteségeiket, a szovjetek egyre nagyobb erőfölényre tettek szert. A Wehrmacht ettől kezdve hadászati védelemre kényszerült; jelentősebb ellentámadást csak 1944 végén az Ardennekben, majd Magyarországon, a Balaton térségében kezdeményeznek 1945 tavaszán, szintén sikertelenül...