A II. világháború fegyverei, járművei

Történetek - Drezda 1945. [203.]

2019. november 28. - Habitus

1945 februárjában került sor a II. világháború legnagyobb bombatámadására Drezda ellen. A város bombázása mind a mai napig felkorbácsolja az érzelmeket, és felveti a szövetségesek által alkalmazott módszerek célszerűségének és legalitásának kérdését. És mind a mai napig felteszik a kérdést: miért volt ez az indokolatlan barbárság?

drezda1.jpg

Más franciákkal, hadifoglyokkal, munkavállalókkal együtt szállásoltak el bennünket Aussigban (Usti nad Labem). Onnan láttuk meg a Drezda feletti felhőket. Február 14-én erős északkeleti szél fújt, és az Elba mentén hatalmas, csaknem 5 km vastagságú, sárga füstfelhőt hozott felénk a város felől. Tudtuk, hogy mintegy 10000 francia tartózkodott Drezdában, és arra gondoltunk, hogy sokan áldozatul eshettek közülük. Az itteni 50-60 francia önként jelentkezett, hogy segítsen a civil szervezeteknek a romeltakarításban. Amikor a helyszínre érkeztünk, nem akartunk hinni a szemünknek: az Elba partján, egészen a pályaudvarig nem láttunk mást, mint elszenesedett, füstölgő romokat.

A túlélők mesélték, hogy mi történt, milyen emberfeletti erőfeszítéseket tettek, hogy megmeneküljenek az Elba felé hömpölygő tűzfolyamtól. Később pedig, amikor már azt hitték, hogy semmi sem fenyegeti őket az Elba partján, repülőkről tüzeltek rájuk. A parton feküdt azoknak a teteme, akik égő ruhában a folyóba ugrottak. Tovább égtek. A tűzfolyam nem állt meg a folyó partján. Behatolt a vízbe, ahol még sokáig égett. Ez egyszerű gyújtóbombák esetében lehetetlen lett volna. Azok, amelyek Drezdára hullottak feltehetően foszfort, vagy napalmot tartalmaztak, csak ez lehet a magyarázat, hogy a tűz még a folyóra is átterjedt.

drezda2.jpg

A vita máig sem zárult le, a britek azt állítják, hogy „egyetlen Lancaster sem szállított foszforbombákat". A Német Demokratikus Köztársaságban és magában Drezdában azt mondták, hogy másként történt mindez. 1973. október 13-án az egyik műemlék negyed- ben különleges lángnyomokat láttunk. A városi múzeumban, ahol a katasztrófa emlékeit őrzik, arról győzködtek bennünket, hogy foszforról volt szó. Megdöbbentett az a tény, hogy a házak belülről égtek ki. Ez vitathatatlanul napalmhoz hasonló vegyi anyagra utal. Az igaz, hogy az utcán lévő aszfalt felolvadt és tűzfolyamként áradt, de ilyen vegyi reak- ciót nem válthatott ki. A hullák meztelenül feküdtek, mert a ruha leégett róluk. A testek vörösek és püffedtek voltak. Azonkívül pedig amikor kezdtük összeszedni a hullákat, hogy a szemétszállító teherautókra rakjuk őket (egy hétig tartó munkára számítottunk), és csodálkozva láttuk, hogy sokan babanagyságúra zsugorodtak össze. Ez a napalm használatának jellegzetes jele. Más német tanúk azt mesélik, hogy az Elbából kihalászott testeknek csillogott a szemük, amit a foszfor okozhatott.

Sok ezernyi tetemet raktunk fel a kocsikra. Hatalmas és undorító munka még olyasvalaki számára is, aki — hozzám hasonlóan — hozzászokott a halál közelségéhez. Meglepett bennünket, hogy többségüknek nem volt feje. Minden kétséget kizáróan repeszbombák- ról volt itt szó, amelyeket emberek ellen használtak. Ezek a bombák mintegy másfél méterre a föld felett robbanhattak. Miért ez az indokolatlan barbárság?

drezda3.jpg

A légitámadás első hullámában robbanótöltetű bombákat dobtak le. Ezek feladata az ablakok kitörése volt, hogy a gyújtóbombák tüze könnyebben elterjedjen a városban. Lehetséges, hogy a bombákat úgy szabályozták, hogy a robbanás a kirakatok magassá- gában következzék be; ez azonban csak az egyik feltételezés, ami nem valószínűbb, mint egyéb feltételezések. Az bizonyos, hogy Drezda bombázásakor mindent megtettek, és semmiről sem feledkeztek meg, hogy ezt a „német erkölcsök" elleni támadást oly borzalmasan hajtsák végre, amennyire csak lehetséges.

Most, amikor napirenden van az Európai Unió kérdése, érdemes felidézni, hogy a tagok- nak hallgatólagos beleegyezésüket kell adniuk, hogy nem fogják újra vizsgálni sem a német koncentrációs táborok (7 000 000 szövetséges fogoly, ennek negyede az ellenállási mozgalom tagja), sem pedig a németországi bombázások civil áldozatainak (635 000) a problémáját. Ebben az összehasonlításban Drezda kérdése szégyent hozott a brit lobo- góra. A bombázások tanúja, Robert G. és társai Drezdában nem sok franciával találkoztak — 90%-uk elpusztult a légitámadás alatt. Hasonló sors várta brit foglyokra is, akiket eredménytelenül kerestek kollégáik a IV-B stalagból (a Drezdától délre 40 km-re fekvő Mahlbergből). Ezekből az angolokból óriási hatást váltott ki, amit láttak: „Három nappal a bombázások után a város fölé emelkedő füstoszlop még mindig aktív volt, és még Mahl- bergben is találtunk izzó ruhadarabokat és égő papírdarabkákat".

(Jacques de Launay: „La Grande Débácle", Albin Miche 1985.)

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr9715329710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása