Heinrich Luitpold Himmler Münchenben született 1900. októ­ber 7-én, katolikus polgári csa­ládban. A katonai pályát válasz­totta, de az első világháborús német vereség ennek is véget vetett. Mezőgazda- ságot tanult tehát, és 1922-ben gazdász-mérnök diplomát szer­zett. 1920-ban már diákként szélső- jobbol­dali nacionalista politikával foglalkozott. A hitleristák egyik vezetőjévé, és az egyik legnagyobb háborús bűnössé vált.

Az I. világháború után az ún. Freikorps nacionalista ön­kéntes egységeknél szolgált. 1923 nyarán lépett be a nemzetiszocialista pártba, és részt vett Hitler müncheni puccs­kísérletében. 1929. január 6-án Hitler a később SS-nek nevezett „Schutzstaffeln" (védoszta- gok) rohamcsapatok élére állította, hogy létrehozza az SS tiszta „északi fajú", testestül-lelkestül Hitlerért élő elit alakulatait.

Himmler a faji ideológiára támaszkodva az SS-t – valóban a legmegbízhatóbb biztonsági szervet –, a nemzetiszocialista eszme terjesztésének kegyetlen eszközévé tette, és ez utat nyitott számára a III. Birodalom legmagasabb tisztségének betöltéséhez. Közvetlenül Hitler alárendeltje volt.

1934-ben Göring után átvette a Gestapo irányí­tását. Hitler és Göring mellett főszerepet játszott az SA vezetők – élükön Ernst Röhm-mel, akik veszélyt jelenthettek számára, és más politikai ellenfelek –lik­vidálásában („hosszú kések éjszakája”). Az ő kezdeménye- zésére jöttek létre 1935-től Németországban a hírhedt Lebensbornok, az állami „nemző állomások", ahol a nordikus faj összeválogatott párjai „fajtiszta" utódokat nemzettek.

1936-tól belügyi államtitkár, a politikai rendőrség vezetője. A szövevényes náci állami gépezetben az általa felügyelt szervezetek kutatták fel a rendszer ellenségeit, e hivatalok közül a legrettegettebb a Gestapo volt. A II. világháború idején faji és antikommunista politikát folytatott a III. Birodalom által megszállt országokban is. Ő volt a a zsidók, és a megszállt országokban működő ellenállók tömeges meggyilko­lásának fő szervezője, ő volt a koncentrá­ciós és haláltáborok létrehozója, valamint az „Einsatzgruppenek", a bi- rodalom ellen­ségeit tömegesen megsemmisítő egységek felállításának kezdeményezője. Mindeközben a német katonák által csak „birodalmi Heini”-ként emlegetett Himmler elit fronthadosztályokká szervez­te át a rábízott SS egységeket, és az 1939-es kettőről 1945-ig 35-re növelte számukat.

1943-44-ben belügyminiszter is, a Hitler ellen 1944. július 20-án Stauffenberg ezredes által elkövetett merénylet után kegyetlen módszereket alkalmazva az ő vezetésével szá- molták fel az összeesküvést. 1944-től a németországi csapatok főparancsnoka, ebben a minőségében hibát hibára halmozott. A háború végén megpróbált különbékét kötni a nyugati szövetségesekkel, ezért Hitler kizárta a pártból és minden tisztségétől megfosz- totta. Ezt követően Heinrich Hitzinger álnéven hamis iratokkal Bremenhavenbe próbált szökni. Brit katonák 1945. május 23-án elfogták, másnap a lüneburgi kihallgatószobában öngyilkos lett.