A II. világháború fegyverei, járművei

A varsói felkelés, 1944 nyara [162.]

2019. május 22. - Habitus

1939-ben Németország megtámadta Lengyelországot, és 18 napos villámháborúban le is győzte. A megvert lengyel hadsereg azonban nem szűnt meg létezni; számos egysége a nyugati szövetségesek oldalán harcolt tovább a németek ellen, a Lengyelországban maradt katonák pedig a lengyel Beszkidekben folytatták a küzdelmet.

varso1944map.jpg

A partizánháborút az illegalitásba vonult Honi Hadsereg (Armija Krajowa, AK) irányította; a majdnem öt évig tartó német megszállás után a varsói felkelést pedig a londoni lengyel emigráns kormány utasítására indították el 1944. augusztus 1-én - ami máig a második világháború egyik legtisztázatlanabb és legvitatottabb eseménye.

Ebben az időszakban a német birodalom már szétesőben volt. Június 23-án a szovjetek megkezdték nyári offenzívájukat. 160 hadosztállyal, 30 000 ágyúval és 5000 harckocsival rendelkeztek. Most az egyszer a németek legerősebb pontját támadták meg: a "Közép" hadseregcsoportot Belorussziában. Hitler, mint rendesen, megtiltott bármiféle vissza- vonulást. Az ütközet, noha nem volt olyan nagyszabású, mint az előző évi kurszki, még nagyobb eredményeket hozott. Egy hét alatt 28 német hadosztály semmisült meg és 350 000 katona esett fogságba – kétszer akkora német veszteség volt ez, mint a sztálingrádi.

szu_ellen1943-5.jpg

A német centrum tárva-nyitva állt. Malinovszkij marsall csapatai egész júliusban nyomultak előre Lengyelország síkságain át. Elfoglalták Lvovot, aztán augusztus 1-én elérkeztek Varsó elővárosaihoz. A szovjet csapatok eddig több mint 700 kilométert tettek meg, és az utánpótlás nem tudott lépést tartani velük – elsősorban azért, mert minden vasútvonalat át kellett állítani széles nyomtávra.

Július 29-én három friss német hadosztály megállította a Vörös Hadsereg előrenyomu- lását. A megtorpanás nem volt meglepő, a nagyvárosok félelmetes akadályt, gyakran a páncélos hadosztályok sírját jelentették. A németek már megtanulták ezt Leningrádnál és Sztálingrádnál, az angolok Caennél, a szovjetek pedig később Budapestnél és Berlin- nél. A szükségszerű varsói megtorpanásnak azonban volt egy tragikus fejleménye: a londoni lengyel kormány már hosszú ideje készült arra, hogy még a szovjet csapatok megérkezése előtt fölszabadítják Varsót, épp úgy, ahogy De Gaulle megelőzte az ameri- kaiakat Párizsban.

bor-komorowski.jpg

Tadeusz Bór-Komorowski (1895–1966)

Bór-Komorowsky, a Honi Hadsereg parancsnoka remélte, hogy "teljes mértékben elfog- lalván az őket megillető helyet, házigazdákként fogadhatják a bevonuló szovjet csapatokat". Úgy látszott, elérkezett az idő, a nyugati szövetségesek pedig segítséget ígértek a fel- kelés előkészítőinek, repülőgépekről ledobott fegyverek és egyéb készletek formájában.

Június végén a szovjet tüzérség lőni kezdte Varsó Prága nevű elővárosát, majd a moszk- vai rádió lengyel nyelvű adásában a németek elleni felkelésre szólították fel a lakosságot, és a lengyel fegyveres erőket. A németek ekkorra már evakuálták Varsóból civil állampol- gáraikat, a város felett légiharcok dúltak. Annak hírére, hogy szovjet harckocsiegységek benyomultak Prágába, Tadeusz Bór-Komorowsky tábornok augusztus 1-én parancsot adott a már előkészített felkelés kirobbantására.

varso1944-3.jpg

Zsákmányolt Panther harckocsi - 1944. augusztus 1-én kitört a varsói felkelés.

A Honi Hadsereg létszáma Varsóban ekkor 40-50 ezer fő volt, könnyű fegyverzettel felszerelve, hozzájuk több tízezer lakos csatlakozott. A jól felszerelt, és nehézfegyve- rekkel is rendelkező német helyőrség 14 ezer főt számlált.

varso1944-7.jpg

Házról házra folytak a harcok.

Maga a felkelés, ha nem is érte készületlenül a németeket, meglepte őket annak kezdeti lendülete, alig 3 nap alatt elvesztették a város csaknem kétharmad részét – a felkelők hatalmukba kerítették az egész Óvárost, és a repülőteret. (A repülőtér kiemelkedő helyet foglalt el a felkelést irányitó Bór-Komorowski terveiben, aki erőteljes légi utánpótlásra és támogatásra számított.) Ekkor a felkelés elfojtására a németek bevetették az SS-t.

Augusztus 4-én Erich von dem Bach-Zelewski SS-Obergruppenführer und General der Polizei parancsnoksága alatt két hadosztályt dobott át a varsói frontra, köztük a 29. (1. orosz) gránátos hadosztályt. A mintegy 26 ezer fős hadtest harckocsikkal és tüzérséggel is rendelkezett. Ugyanezen a napon az 1. Ukrán Front hídfőt foglalt a Visztulán, Baranow- nál. A Bach-Zelewski vezetése alatt álló SS-alakulatok hozzákezdtek a város lerombolá- sához, és a civil lakosság lemészárlásához.

varso1944-11.jpg

A felkelők tragédiáját betetőzte a Bronyiszlav Kaminszkij és Dirlewanger SS-Gruppenführerek parancsnoksága alatt álló egységek kegyetlenkedése, melyek súlyosságát mutatja, hogy Kaminszkij főként orosz és ukrán nemzetiségű SS katonáinak brutalitása még az német SS parancsnokoknak is sok volt; Kaminszkijt a felkelés leverése után egy német katonai bíróság halálra ítélte és kivégeztette.

A németek első támadásukat augusztus 5-én indították, és igyekeztek a hatalmukba kerí- teni a főutcákat s szűkíteni a lengyelek által ellenőrzött területet – először úgy tűnt, elérik céljukat, de a felkelők ellentámadása védekezésre kényszerítette őket.

varso1944-2.jpg

Úttorlasz a varsói Főpostánál egy zsákmányolt német Hetzerrel

Csak augusztus 13-án szerezték vissza a kezdeményezést, és új támadást indítottak – a harcok súlyossága és a német veszteségek egyre újabb és újabb csapatok bevetését tették szükségessé. A német katonaság létszáma Varsóban 40 000-re nőtt, de még így sem tudták leverni a felkelést. A felkelők a város alatti csatornarendszert használták fel kapcsolattartásra és erőátcsoportosításra; az ellenállás gyakran mélyen a németek háta mögött, a már elfoglalt városrészekben lángolt fel újra.

varso1944-10.jpg

Német foglyok, 1944 augusztusa

Augusztus 19-én a németek általános támadást indítottak a Honi Hadsereg ellen, ezzel egyidejűleg a Luftwaffe bombázni kezdte Varsót. Bach-Zelewski előtt már az első napok harcai után világossá vált, hogy a lengyel ellenállást csak az egész város szisztematikus lerombolásával lehet elfojtani. Az SS egységek tábori lövegein kívül a város körzetébe hozatott több Sturmtiger rohampáncélost (ekkor alkalmazták először és egyben utoljára arra, amire tervezték, és amire legalkalmasabb volt: utcai harcra, épületek lerombolásra) és ötven Goliath távvezérlésű mini-harckocsit, amelyek tevékenyen részt vettek pusztítás- ban. További nehéztüzérségi ütegeket is bevetettek – két 280 mm-es löveg, egy 380 mm-es löveg és egy 600 mm-es óriási mozsár is lőtte a várost. A Visztulán egy ágyúnaszádot vetettek be, a városban pedig egy páncélvonat is támogatta a németeket.

varso1944-9.jpg

Németek az óváros közelében

Az angolszász légierő kísérletet tett, hogy légi úton nyújtson segítséget a felkelőknek, de a repülőgépeik hatósugara kicsi volt ahhoz, hogy leszállás és üzemanyagfeltöltés nélkül repüljenek Varsóig és vissza. Mivel a Szovjetunió nem engedte meg, hogy területén szö- vetséges repülőgépek szálljanak le, az olaszországi légibázisokról induló angolszász kö- telékeket a hosszú úton súlyos veszteség érte, emiatt az akciót leállították. Összesen a brit gépek 40 tonna, az amerikai gépek 120 tonna hadianyagot juttattak el Varsóba, köz- ben 56 repülőgépet vesztettek.

Később a szovjet légierő juttatott el némi utánpótlást Varsóba, de az általuk ejtőernyővel ledobott lőszereket a Honi Hadsereg nem tudta használni. Szeptember 14-én az 1. Belorusz Front érte el Prágát, a kötelékében harcoló 1. lengyel hadsereg hídfőt foglalt a Visztulán. Az ellentámadást indító német csapatok 23-ára felszámolták a hídfőt. A Honi Hadsereg ezt követően egyre kisebb területre szorult vissza, végül parancsnoka október 2-án aláírta a kapitulációt.

varso1944-5.jpg

Bór-Komorowski és Bach-Zelewski a kapituláció után, 1944. október 4.

A felkelés leverése után végül 1945. január 17-én a Vörös hadsereg bevonult a városba. Varsó épületeinek 87 százaléka romokban hevert. A 63 napig dúló elkeseredett harcok- ban mintegy 17 ezer felkelő vesztette életét, 15 ezren megsebesültek. A harcok, vagy a német megtorló akciók következtében 17 ezer varsói lakos halt meg, 70 ezret koncentrá- ciós táborba vittek. A németek vesztesége 3 ezer halott és 8 ezer sebesült volt. A varsói felkelésben a Honi Hadsereg elvérzett, a további eseményekben számottevő szerepet már nem játszott.

varso1944-8.jpg

Fogságba esett felkelők 1944. október 5-én. Nagyon kevésen maradtak életben.

A nyugati történészek szerint a szovjetek Sztálin parancsára tudatosan hagyták vérbe fojtani a varsói felkelést, hogy így szabaduljanak meg a londoni emigráns kormány irá- nyítása alatt álló, jelentős erőt képviselő Honi Hadseregtől.

A szovjet hadvezetés arra hivatkozott, hogy nem ismerték a varsói felkelés kirobbantá- sának idejét, ennek következtében nem volt idejük a megfelelő tervek kidolgozására, és megfelelő erejű csapatok Varsóhoz irányítására. Az eleve a lengyel főváros közelében harcoló erőknek be kellett várniuk az utánpótlást, mire az beérkezett, már késő volt. A varsói felkelés leverését a német erőkoncentrációnak tulajdonították. Ezt a nézetet vette át a szovjet történetírás is.

varso1944-1.jpg

A polgári lakosságot kilakoltatták, amikor Hitler elrendelte a város szisztematikus megsemmisítését.

Von dem Bach-Zelewskit 1944 októberében átvezényelték Budapestre. 1945 augusztusában az amerikaiak letartoztatták és azért cserébe, hogy tanúskodott a nürnbergi perben, megtagadták kiadatását Lengyelországnak vagy a Szovjetuniónak. Később német bíróság ítélte börtönre egy a háború előtti bűncselekményért, de a varsói felkelés vérbe fojtásáért soha nem felelt.

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr9914848144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása