Bár az angolok eredetileg a Balkánon szerettek volna partra szállni, a Sztálin által már régóta szorgalmazott második frontot a szövetséges erők — elsősorban amerikai nyomásra —, végül mégis az észak-franciaországi Normandiában nyitották meg. Az ún. Overlord-hadműveletet máig az egyik legnagyobb katonai hadműveletként tartják számon, amelyben közel 3 millió katona mellett, 10 ezer repülőgép, 7 ezer hajó és sokszáz páncélos vett részt. Csak június 6-án körülbelül 150 ezer katonát tettek partra a szövetséges erők. A folytatás azonban korántsem ment olyan zökkenőmentesen, mint ahogy elképzelték.

Június 6-án hajnalban megkezdődött a szövetségesek partraszállása a francia tengerparton. A szövetségesek egy 80 km hosszú partszakaszt választottak ki a hadműveletre. A terepet öt sza- kaszra osztották: az amerikaiak nyugaton az Utah és Omaha fedőnevekkel jelzett partrészen szállnak partra; a keleti terület az angoloknak és kanadaiaknak jutott, akiknek a Gold, Juno és Sword szakaszokon kellett szárazföldre lépniük. Kétoldalt három ejtőernyős-hadosztály védte a partot érő egységeket.

Normadiát főként a kedvező földrajzi jellemzői alapján választották ki, emellett még az is mellette szólt, hogy beleesett az angol repülőterekről felszálló vadászgépek hatósugará- ba. Nem mellékes, hogy a normandiai partszakaszt a németek másodlagosnak ítélték az invázió valószínűségének szempontjából, ezért kevésbé erősítették meg, mint a Calais-i partszakaszt. Az előkészületek óriásiak: mintegy 3 000 000 ember várja Eisenhower pa- rancsait, mérhetetlen mennyiségű katonai jármű és hadianyag áll a rendelkezésükre.

Dwight Eisenhower 1944. június 5-én az amerikai hadsereg ejtőernyőseivel, még Angliában

A felszerelés talán legfontosabb részei a Mulberry Harbors nevű acél-beton elemekből álló, gyárakban előállított úszó kikötők. A betonelemeket a part mellett elsüllyesztik, és acéllemezekkel kapcsolják össze, stabil mesterséges kikötőt teremtve ezzel. Minden partraszállás szempontjából kulcsfontosságú a kikötők elfoglalása, de mivel ezeket  a németek megerősítették, a szövetséges hadvezetés ezek mellet a mesterséges kikötők mellet döntött. Az angolok ezen kívül még egy speciálisan módosított harckocsiszériát (funnies) is legyártottak, amelyek segítségével a gyalogság ellenséges tűzben el tudja távolítani a partvédő akadályokat. Ezek a speciális harckocsik a 79. páncéloshadosztály kötelékébe tartoznak, a parancsnokuk Hobart tábornok, aki a páncélos hadviselés kiváló szakértője. Az amerikai hadsereg inkább a kétéltű harckocsikat részesítette előnyben, és ez a választás később hibásnak bizonyult.

Az egyik mesterséges kikötő Arromanches közelében

Jelentős erőfeszítések történnek továbbá a német hírszerzés megtévesztésére, ami a partraszállás helyét és idejét illeti. Az angol és az amerikai elhárítás egy fiktív Calais-i, és egy norvégiai partraszállás szimulált előkészületeivel sikeresen "átverte" a német kéme- ket, akik még a partraszállás első napjaiban is azt hitték, hogy a normandiai invázió csak elterelő hadművelet.

A németeknek Nyugat-Európában ekkor 60 hadosztályuk állomásozik, ebből 11 páncélos. A gyalogoshadosztályok mintegy fele azonban nem rendelkezik megfelelő szállítójármű- vel, és egyik hadosztály sincs teljesen feltöltve. Néhányat Oroszországból helyeztek át Franciaországba, hogy a katonák kipihenjék az ottani súlyos harcokat. A nyugat-európai német erők főparancsnoka von Rundstedt, a Franciaország északi részén elhelyezkedő "B" hadseregcsoport parancsnoka Erwin Rommel, a déli országrészben Blaskowitz tábornok parancsol. A német vezénylés azonban Hitler miatt zavarokkal küszködik, a Führer ugyanis — mint rendesen — részt követel a taktikai döntések meghozatalából is.

Rommel (a kép baloldalán) és Rundstedt (középen) a védelem tervezése közben

Ehhez kapcsolódik még a bizonytalanság — a németek nincsenek tisztában az ellenséges főcsapás helyével és irányával. Rommel meg van győződve róla, hogy a partraszállásra Normandiában kerül sor — a sivatag rókája nem kis figyelmet szentelt a normandia partszakasznak az Atlanti-fal megerősítésekor. Hitler viszont rögtön a partraszállás után cselre gyanakszik.

Rommel és von Rundstedt a tartalék páncéloshadosztályok felhasználásának módjában sem tud megegyezni. Rundstedt a régi módszer híve, amely szerint egy nagy központi tartalékegységet kell kialakítani, amit majd akkor kell bevetni, amikor már ismert lesz az invázió súlypontja. Rommel ezzel szemben a tartalékok egyenletes partmenti elosztásá- nak híve, meggyőződése ugyanis, hogy a szövetségesek légifölénye lehetetlenné teszi majd bármilyen tartalék mozgatását. Mindketten előterjesztik a terveiket Hitlernek, a Führer pedig kompromisszumos döntést hoz, amivel mindkét stratégiai elképzelést meg- torpedózza — felszabadít Rommel számára néhány páncéloshadosztályt a tartalékból, azonban csak feleannyit, mint amennyit Rommel szeretne. Ennek következtében von Rundstedt kezében sem marad elegendő erő, ráadásul Rundstedt ezt az erőt csak Hitler engedélyével használhatja.

Rommel szemleúton az Atlanti-falnál

A németeknek Normandiában hat gyalogoshadosztályuk van. A 322. és a 716. a tenger- part mellet áll szétbontakoztatva, a 709. és a 711. egyes részeivel együtt. A balszárnyon a 91. hadosztály és egy ejtőernyős ezred van tartalékban, a jobbszárnyon, Caen mellett a 21. páncéloshadosztály áll védelemben. A partmenti erődítések nem elég erősek, de Rommel igyekszik mindent a part mentén összpontosítani, amivel megállíthatja az invá- ziót, a helyzetét azonban megnehezítik a szövetségesek bombázásai és légitámadásai.

A német nyugati tengerészeti csoport parancsnoka, Krancke admirális szintén nincs könnyű helyzetben. A hajóit állandóan támadják a levegőből, sem a kikötőkben, sem a tengeren nincsenek biztonságban. Csak négy torpedóromboló és mintegy 200 kisebb hajó áll a rendelkezésére, ez szinte nevetséges a szövetséges hadiflottához hasonlítva. A német légierő helyzete sem jobb: Speerle 3. légiflottája mintegy 200 repülőgéppel rendelkezik, a pilóták nagy része újonc. A Luftwaffe kötelékében szolgáló katonák — Göring utasítására — nem vehetnek részt még a védelmi állások építésében sem. A légierő hadosztályai nem tartoznak a német főparancsnokság alá, és így sem az OKW, sem Rommel nem vezényelheti őket.

Német egység zsákmányolt francia tankokkal Normandiában

A szövetségesek tengeri hadereje 2 csatahajóból, 23 cirkálóból, 105 torpedórombolóból és 1076 egyéb hajóból áll. Ehhez jön még 2700 teherhajó és 2500 partraszálló hajó. A légierő 3500 nehézbombázó, 5500 vadászgép és 2400 szállítógép felett rendelkezik. A hatalmas túlerő ellenére a partra szállított katonaság száma azoban alig haladja meg a normandiai németekét. Az első hullámban három ejtőernyős és öt gyalogoshadosztályt vetnek be, valamint néhány kommandó- és ranger-egységet. A brit és a kanadai szektor- ban ezenfelül még három páncélosdandárt is bevetnek.

Röviddel éjfél után két amerikai ejtőernyőshadosztályt, a 101. és a 82. dobnak le a szövet- ségesek az UTAH partszakasz mögé. Itt a terep mocsaras, a 101. hadosztály feladata az utak biztosítása. A 82. hadosztály némileg beljebb ér földet, és a Meredet folyó mindkét partján tisztogató akciókba kezd. Az ejtőernyősök azonban szétszórt csoportokban érnek földet — a 101. hadosztály parancsnoka például az első napon mindössze 1100 ember felett rendelkezik a teljes létszámot jelentő 6600-ból. Hatalmas a kavarodás, és gyakran kerül sor olyan helyzetekre, hogy 50-60 emberből álló csoportok egész zászlóaljakra mé- retezett feladatok végrehajtására kényszerülnek. Ennek a káosznak azonban haszna is van, mert a németek soraiban is zavart kelt. Egy ilyen elszigetelt csoport meglepi és megöli a német 91. hadosztály parancsnokát; így ez a hadosztály, amelyet speciálisan az ellenséges légideszant leküzdésére képeztek ki, parancsnok nélkül marad.

Német katonák egy elhagyott Waco CG-4 vitorlázógép mellett

Az ejtőernyősök legnagyobb fegyverténye a Sainte-Mére-Eglise kisváros elfoglalása. A szövetségesek balszárnyán az angol 6. ejtőernyős hadosztályt vetették be. Az angolok feladata az Orne folyó hídjainak birtokbavétele és Dives folyó hídjainak felrobbantása, hogy ezzel védve legyen a hadosztály szárnya. Az angol ejtőernyősök sikeresen végre- hajtják a feladatukat, és egészen addig tartják a pozíciójukat, amíg meg nem érkezik az erősítés a tengerpartról. Sikeresen feltartóztatják a német 21. páncéloshadosztály részeit is, így a német tankok nem tudnak az OMAHA-n partraszálló amerikaiak ellen vonulni.

UTAH partszakasz

Az itt támadó amerikai 7. harccsoport parancsnoka Collins tábornok, a partraszállást a 4. hadosztály hajtja végre Barton tábornok parancsnoksága alatt. A 32 darab amerikai Sherman DD (Duplex Drive) kétéltű tankok nagy része sértetlenül partot ér, de a háborgó tenger miatt az egész itteni partraszállás az UTAH partszakasz déli részére összpontosul — a tervezett helytől mintegy 1800 m-re délre érnek partot. A tévedés szerencsésnek bi- zonyul: a német ellenállás gyenge, a partraszálló egységek gyorsan nyomulnak előre, a legnagyobb előttük álló akadály a mocsaras, sáros terep. A nap folyamán mintegy 23 500 embert és 3200 járművet tesznek partra, a harcban elesettek száma kevesebb, mint 200.

Sherman DD harckocsik az Utah partszakaszon

OMAHA partszakasz

A partszakaszt Gerow tábornok 5. harccsoportja, valamint Bradley tábornok 7. harccso- portja támadja; a tengerészeti erők az 1. és a 29. hadosztály katonáit teszik partra. Az amerikai katonák előtt álló terep meglehetősen tagolt és nehéz, védekező harcokra alkalmas. Itt a támadás kezdettől fogva nehezen halad előre, a 446 Liberator típusú bombázóból — amelyeknek a német partmenti erődítéseket kellett bombázniuk — csak 329 ért a célterületre, ráadásul a bombáikat nagyrészt pontatlanul, a német állások mö- gött dobták le. A gyalogság és az utászok már a parttól 16 km-re beszálltak a partraszálló csónakokba, a Sherman DD típusú úszó harckocsikat pedig a parttól 6 km-re bocsátották vízre; a háborgó tengeren nagy részük elsüllyedt — csak öt jutott ki a partra.

A partraszálló csónakokat kísérő torpedórombolók nem tudnak hatásos, a partraszálló csónakokat elfedő füstfüggönyt fejleszteni, a tüzérségi fedezetet adó hadihajók ágyútüze — mint később kiderült — pontatlannak bizonyult, és ez súlyos következményekkel járt.  Amikor a katonák 6.45-kor a part felé közelednek a német 352. gyalogoshadosztály azon- nal lőni kezdi őket, és súlyos veszteségeket okoz az amerikaiaknak. A támadás megakad a parton, de az újabb erősítés érkezésével sikerül az amerikaiaknak előrenyomulniuk; 15.30-ig azonban csak néhány keskeny rést sikerül ütni a német védelmen. Estig a parton levő 34 300 amerikai katonából egynek sem sikerül 2 km-nél mélyebben előrenyomulnia. Körülbelül 4 200 tiszt, altiszt és közlegény esett el vagy sebesült meg.

GOLD partszakasz

Ezt az Avromanches és La Riviére között elterülő partszakaszt az 50. angol hadosztály és a 8. páncélosdandár katonái támadják. A partraszállást itt valamivel később hajtják végre, mint az Omaha-szakaszon, így itt nem lehet számolni a meglepetéssel. Arromanches, La Riviére és Le Hammel műszaki zárral, betonerődökkel lettek megerősítve, és az erődök nagy része épen vészelte át a szövetségesek bombázását. Az itt partraszálló angoloknak így nagyon nehéz dolguk van, de Hobart tábornok funnies-tankjai segítségével sikerül megtisztítaniuk a partot, csak Le Hammel körzetében vannak súlyos veszteségeik.

Churchill AVRE utászharckocsi (Armored Vehicle Royal Enginners)

Az angolok előrenyomulása viszonylag gyors, alkonyatkor Creullyben kapcsolatot létesítenek a Juno partszakasz felől érkező kanadaiakkal. A 25 000 partratett katonából mintegy ötszázan haltak meg.

JUNO partszakasz

Ezen a szakaszon a 3. kanadai gyalogoshadosztály és a 2. kanadai páncélosdandár támad. A parancsnokuk Crocker tábornok (ugyanaz, aki a Sword partszakaszon támadó egységeket is vezényli). A kanadaiak rohama az első perctől kezdve sikeres, remekül használják fel a kétéltű harckocsikat és a funnies tankokat is, amelyek jelentős szerepet játszanak a német ellenállás felszámolásában.

Percy Hobart tábornok

Courseulles-sur-Mert, ahol 26 beton védelmi építmény volt, nehéz utcai harcok árán foglalják el — Saint-Aubin-sur-Mert csak június 7-én veszik be. A Sword partszakasz brit alakulatai a nap végéig nem tudnak összekapcsolódni a Junón tevékenykedő egységek- kel, mert a két partszakasz között a németeknek sikerült ellenőrzésük alatt tartani egy 3-6 km széles folyosót, amelyen átvonulhatott a Caentól délre állomásozó 21. páncélos- hadosztály. Ennek ellenére már az első nap 21 400 katonát sikerül partra tenni.

SWORD partszakasz

A brit 3. gyalogoshadosztály és a 27. páncélosdandár első egységei az erősen hullámzó tenger dacára 7.25-kor terv szerint partot ér. Az itteni partraszállásban részt vettek önálló tengerészgyalogos egységek és különlegesen kiképzett rohamcsapatok is. A támadást támogató hajók készek a tüzüket a Merville-i német ütegekre összpontosítani, ugyanis ezek tüze komolyan veszélyeztethetné az angol támadás sikerét. A szakaszon a kétéltű harckocsik és a funnies-tankok nagy része sikeresen partot ér, és hatékonyan támogatja az angolokat a part megtisztításában. Délelőtt 10 órára már megsemmisítették a német tűzfészkeket, és a rohamcsapatok mélyen benyomulnak a szárazföldre, hogy az Orny körzetében szorongatott szövetséges légideszant-egységek segítségére siessenek.

Az angol gyalogság előrenyomulását azonban fékezi a tengerparton kialakult forgalmi dugó, valamint a német 21. SS páncéloshadosztály ellentámadása is, amit ugyan sikerül visszaverni, de a német tankok áttörnek a JUNO és a SWORD szakasz között, és kijutnak a tengerpartra Luc-sur-Mer közelében. A német tankok kis száma miatt azonban ennek az áttörésnek semmi jelentősége, az angolok estig 28 500 embert tesznek itt partra, és szilárdan a kezükben tartják a hídfőt, de az eredeti célt, Caen június 6-i elfoglalását nem sikerült teljesíteni — erre csaknem egy hónap múlva, súlyos harcok után került sor.

A szövetségesek győzelme estére már bizonyos volt. Az Atlanti Falon rést ütöttek, az égboltot megtisztították az ellenséges repülőgépektől, a németek nem tudtak eredményes ellentámadást indítani. Egyes források szerint a szövetségeseknek a „D" napon elesett, megsebesült, vagy eltűnt 10 000 katonája. Az eredetileg kitűzött célokatt azonban sehol sem érték el maradéktalanul, Caen pedig továbbra is ellenséges kézen volt. Ennek ellenére az Overlord hadművelet első napja a szövetségesek számára egyértelműen sikerrel zárult. Csaknem 150 000 embert sikerült partra tenni, és a szövetséges légierő sikeresen akadályozta a németeket abban, hogy Normandiába csoportosítsák át haderejüket.