Nem beszélhetünk tömeges német ellenállási mozgalomról, az csak lassan, a német hadsereg vereségeinek hatására erősödött. A Hitler eltávolítására irányuló kísérletek korábban mind kudarccal végződtek. Az 1944. július 20-án megkísérelt merénylet Adolf Hitler, a Harmadik Birodalom vezetője ellen szintén sikertelenül zárult, a Führer életben maradt. A puccskísérlet meghiúsult, és iszonyú leszámolás következett.

A mintegy ötször tizenkét méteres helyiségben a bombarobbanás pillanatában a térképasztal körül elhelyezkedők, a halottak (piros), a könnyebben (fehér) ill. súlyosan (kék) sebesültek pozíciói

Az ellenállás csírái már jóval a háború kirobbanása előtt megjelentek. A Hitler-ellenes szervezetek (a Szerda Klub vagy a Kreisau Kör) befolyásos, közismert személyeket tömö- rítettek. A korábban csaknem kizárólag civilekből álló Hitler-ellenes szerveződés lassan katonaivá alakult át. Híveinek száma jelentősen gyarapodott Beck tábornok — a száraz- földi erők főparancsnoka — leváltása (1938. augusztus) után, és a Wehrmacht néhány tábornoka is csatlakozik.

Ludwig Beck tábornok, aki 1935 és 1938 között a hadsereg vezérkari főnöke volt, ám nem értett egyet Hitlerrel a készülődő háború ügyében, így lemondásra kényszerítették, majd nyugalmazták. A háború éveiben visszavonultan élt, és egyre nagyobb elégedetlenséggel figyelte az eseményeket.

Elfogása után az összeesküvők Népbíróság elé akarták állítani Hitlert azzal a váddal, hogy meggondolatlanul háborúba kergeti Németországot. A müncheni egyezmény azonban semmivé tette ezeket a terveket, az első hadjáratok pedig tovább növelték Hitler tekin- télyét. A következő kísérletekre egészen a Wehrmacht első észak-afrikai és oroszországi kudarcáig kellett várni.

Július 15-én a Wolfsschanzéban készült kép, balra Claus von Stauffenberg

Már 1943-ban is volt néhány merényletkísérlet, de az első igazi összeesküvés, amely va- lóban sikerrel járhatott volna, 1944-ben szövődött, amikor a Führer parancsait sok katona egyre inkább csak egy őrült döntéseinek tartotta. 1944 elején már nem csak magasrangú nyugállományú tisztek tartoztak a Hitler-ellenes összeesküvéshez, hanem egyre több ak- tív tiszt is. Franciaország katonai kormányzója, Stülpnagel tábornok, Rommel tábornagy, a B hadseregcsoport parancsnoka, Olbricht tábornok különböző mértékben hajlottak Hitler eltávolítására, és kapcsolatot tartottak határozottan ellenzéki beállítottságú civi- lekkel, hogy a szövetséges hatalmakkal a megadásról tárgyaljanak. Németország teljes vereségének elkerülésére a rendszer megbuktatását tartották az egyetlen lehetőségnek.

Kulcsfontosságú volt Fridriech Olbricht tábornok csatlakozása, aki beosztásánál fogva a Németország területén állomásozó tartalékhadseregre is jelentős befolyással bírt. Az összeesküvők tervei szerint Beck lett volna a birodalmi elnök, Goerdeler pedig a kancellár.

Az új összeesküvés lelke Claus Schenk von Stauffenberg ezredes, a német hadsereg egyik nagy reménysége volt. 1943-ban Tunéziában súlyosan megsebesült, elvesztette jobb sze- mét, bal kézfejét és jobb kezének három ujját. Sebesülése után a szárazföldi erők vezér- karának törzséhez osztották be. Terve szerint Olbricht tábornoknak, miután megkapta Hitler halálhírét, meg kellett indítania a Valkür-akciót (Unternehmen Walküre): Hitler ras- tenborgi főhadiszállását el kellett vágnia a világtól, a németországi tartalékhadseregnek pedig át kellett vennie Berlin ellenőrzését, az ideiglenes kormánynak pedig a hatalmat. Az egész akció sikere a gyorsaságtól függött; ki kellett használnia meglepetés erejét, az összeesküvők ugyanis kevés katonai alakulat támogatására számíthattak.

A merénylet helyszíne 1944. július 20-án

Stauffenberg Fromm törzsfőnökeként hetente találkozhatott Hitlerrel. Több meghiúsult ptóbálkozás után Stauffenberg elhatározta, hogy maga hajtja végre a merényletet. 1944. július 20-án Stauffenberg ezredest ismét eligazításra rendelték a kelet-poroszországi főhadiszállásra, a Wolfschanzéba (Farkasverem). A térképekkel borított asztalnál 24-en tanácskoztak. Stauffenberg a terembe lépés előtt élesítette bombáját. Ezután — egy állítólagos telefonhívásra hivatkozva — távozott a teremből. A pokolgépet tartalmazó táskát közvetlenül Hitler ülőhelye mellett, az asztal alatt hagyta, de a tanácskozás egyik résztvevője véletlenül átvitte egy másik helyre. A bomba 12.42-kor felrobbant. A detoná- ció négy embert megölt, többet megsebesített. Hitler könnyű sérülésekkel megúszta, és nem sokkal ezután találkozott Mussolinival, aki látogatásra érkezett. „Csodálatos megme- neküléséről” mesélve Hitler hangsúlyozta, hogy ez nyilvánvalóan egy, a közeli győzelmet jövendölő égi jel.

A robbanás erejét gyengítette, hogy a megbeszélést a hőség miatt nem a bunkerben, hanem egy téglaépületben tartották, ahol ráadásul minden ablak nyitva volt. Stauffenberg a nála lévő két bomba közül csak az egyiket élesítette, ez is gyengítette a detonációt. Utólagos rekonstrukció alapján elmondható, hogy ha bármelyik körülmény – a helyszín, a táska helye, egyetlen bomba – az eredeti elképzeléseknek megfelelően alakul, Hitler meghalt volna.

Hitler meglátogatja a kórházban a merényletben megsérült tengerészeti segédtisztjét,
Karl-Jesko von Puttkamer tengernagyot

Rastenborgból elutazva Stauffenberg biztos volt abban, hogy Hitler meghalt. Az össze- esküvés egyik résztvevőjének, Fellgibel tábornoknak fel kellett volna hívnia a többieket, hogy jelt adjon a Valkür-akció megkezdésére, és a Rastenborggal való összeköttetés elvágására. Berlinbe érkeztekor, 15 óra 45-kor, azonban Stauffenberg megtudta, hogy Hitler halálhírét nem erősítették meg. Délután helyreállították az összeköttetést Rasten- borggal, és megérkezett a hír, hogy Hitler él. Fromm tábornok, a tartalékhadsereg pa- rancsnoka, aki addig is a legnagyobb óvatosságot tanúsította, megtagadta a hadserege számára előirányzott parancsok aláírását. Az összeesküvők tehát vesztettek.

Keitel egyetlen parancsa helyreállította a rendet a berlini helyőrségnél, Fromm tábor- nokot, akit az összeesküvők eddig fogva tartottak, szabadon bocsátották. Néhány órával később az összeesküvőket bíróság elé állították és halálra ítélték; Stauffenberget még aznap éjjel agyonlőtték. A kivégzést felettese, az összeesküvésről tudó Fromm tábornok rendelte el: azt hitte, életben marad, ha megszabadul a kellemetlen tanúktól. (Tévedett: őt is kivégezték.)

Hitler meglepően gyorsan reagált. Már 18.30-kor kiadtak egy hivatalos közleményt, hogy a Führer életben maradt. Éjjel egykor rádióbeszédet tartott, amelyben ország-világgal közölte, hogy az összeesküvők számára nincs kegyelem; mindannyian megkapják megér- demelt büntetésüket. Sokan meg sem várták, hogy értük jöjjenek, és öngyilkosságot kö- vettek el: így tett Henning von Tresckow tábornok a keleti fronton, Kluge az őt Berlinbe szállító repülőgépen. Július 21-én reggel megkezdődött a megtorlás, amelyek csúcspont- ját a Freisler bíró (akit Hitler a moszkvai koncepciós pereket vezető főügyészre utalva úgy emlegetett csak: "a mi Visinszkijünk") vezette népbíróság statáriális ítéletei jelentették.

Paul von Hase altábornagy, Berlin városparancsnoka a népbíróság előtt, ahol 1944. augusztus elején halálra ítélték

A népszerű, háborús hős Rommelnek felajánlották az öngyilkosság lehetőségét, és állami temetést kapott. A perek sorozata 1944. augusztus 7-én kezdődött és még 1945-ben is tartottak, Fromm tábornokot 1945 márciusában érte el végzete. A tisztogatás során hétezer embert tartóztattak le, majdnem ötezret ki is végeztek. 1953-ban, Stauffenbergék kivégzésének helyszínén emlékművet állítottak fel. 1999 óta a Bundeswehr a merénylet napján minden évben ünnepélyes eskütételt rendez, a Hitlerrel szembeni ellenállókra emlékezve az újoncok esküt tesznek Németország szabadságának védelmére.