Az 1904. március 4-én Halleban egy jómódú család fiaként született Reinhard Tristan Eugen Heydrich, akiből a szülők muzsikust vagy kémikust kívántak faragni. 1922-ben azonban – szemben a szülői akarattal – a haditengerészetnél vállalt szolgálatot. Sokáig volt az állomány tagja, mígnem 1931-ben egy szerelmi botrány miatt elbocsátották. Ugyanebben az évben belépett a náci pártba, tagja lett az SA-nak is. Nem sokkal később bemutatták Himmlernek, kinek kérésére felvázolta az NSDAP létrehozandó hírszerző szolgálatának működési elvét. Innentől egyenes volt az útja a tábornoki rangig.

1932-től már az általa létrehozott biztonsági szolgálat az SD (Sicherheitsdienst) vezetője. A náci hatalom- átvételtől a bajor rendőrséget irányító Himmler helyetteseként a titkos államrendőrség (Gestapo) központi hivatalát vezeti.

1934-ben az irányítása alatt álló SD és a Gestapo kreált bizonyítékokat* Ernst Röhm ellen, miszerint az SA-vezér (francia támogatással) a náci párt uralmának megdöntésére készül. 1936-tól a Biztonsági Rendőrség (SIPO) főnöke, ez a szervezet fogta össze a Gestapo-t, az SD-t és a Kripo-t (bűnügyi rendőrséget). 1939 szeptemberében az újonnan felállított Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) vezetője.

A vívás és a zene mellett a repülés volt a szenvedélye. Göring engedélyével időnként vadászgépén teljesített szolgálatot, 1941-ben – már az RSHA vezetőjeként – a szovjet front mögött kényszerleszállást hajtott végre, de kétnapi bolyongás után visszajutott egységéhez.

A szövevényes náci államgépezetben igen jelentős hatalomra tesz szert. 1941-ben az ő kezébe kerül a keleti fronton az Einsatzgruppék (ezek kivégzőosztagok voltak, akik par- tizánokat kerestek, de számos vérengzést hajtottak végre civilek között) irányítása, és egyik fő szervezője a zsidók kiirtását célzó „Endlösung”, az ún. „végső megoldás”-nak. 1941 szeptemberétől a kényszerszabadságra küldött Neurath utódaként a Cseh-Morva Protektorátus helyettes birodalmi protektora, de ténylegesen annak a vezetője. (Összes eddigi pozícióját megtartja, ez pályafutásának általános jellemzője előrelépéseikor.)

1942. január 20-án a wannsee-i konferencia (Heydrich hivatala Berlinben, a Wannsee-utcában volt) az ő elnöklete alatt zajlott. Itt a német miniszterek és a biztonsági szervek képviselői úgy döntöttek, hogy – még a nagy német hódítások reményében – a számításba jövő 11 millió zsidót Keleten kell megfelelő munkára befogni, számolva nagy részük "természetes pusztulásával". A megfontolások azonban "gyorsabb megoldás" felé mozdultak el, 1942 tavaszára a nagy megsemmisítő táborok és gázkamrák biztosítása lett a "zsidókérdés megoldásának" útja.

1942. május 27-én Prágában merényletet követtek el ellene, az Angliából ejtőernyővel ledobott, a SOE (Special Operation Executive) által kiképzett cseh ellenállók – a csehszlo- vák hadsereg két volt tiszthelyettese, Jan Kubis és Josef Gabčík – megtámadták a kocsiját és súlyosan megsebesítették. A rajta végrehajtott életmenő műtét sikerült, azonban a merénylet után egy héttel váratlanul kómába esett és 1942. június 4-én meghalt.

A németek megtorlásul 1942. június 10-én legyilkolják a Kladnótól keletre lévő bányatelepülést,Lidice férfi lakosait, a nőket és a gyerekeket megsemmisítő táborokba deportálják, a települést pedig földig rombolják.

A nácik Lidice lakosait azzal vádolták, hogy ellenállókat bújtatnak, ezért elhatározták a mintegy 500 lakosú cseh falu elpusztítását. 1942. június 10-re virradóra a 15 évnél idősebb férfiakat összegyűjtötték és agyonlőtték. Az asszonyokat és a gyermekeket táborokba hurcolták. Végezetül az egész falut felgyújtották, majd a házak falait felrobbantották, hogy még az emléke se maradjon meg Lidicenek. A falu elpusztítása a náci barbarizmus jelképévé vált. (Ugyanígy járták el 1944 júniusában a franciaországi Oradour-sur-Glane falucskával, itt ezer ember lelte halálát.)

* Heydrich ötlete volt az is, hogy Sztálinnak „bizonyítékokat” hamisítsanak arról, hogy saját vezérkara tervez ellene puccsot. Máig nem tudni, hogy Tuhacsevszkijék terveztek-e puccsot, azonban az biztos, hogy a „bizonyítékok” megszülettek. Még jóval 1937 előtt Heydrich, Kaltenbrunner és Schellenberg (a német felderítés vezetői) eldöntötték, hogy eredeti szovjet levelek felhasználásával készítenek egy összeesküvési dokumentumot és hiteles csatornán át eljuttatják Sztálinnak. Az úgynevezett „vörös dossziéban” szereplő hamis iratok között levő egyik legfontosabb dokumentumot, egy Tuhacsevszkij-levelet, tapasztalt kalligráfusok készítették el, akik nem csak a marsall kézírását, de leveleinek stílusát és az általa használt szókészletet is beleépítették a „bizonyítékba”. Ma ezek a dokumentumok sehol sem lelhetők fel, de a per során hivatkoztak rájuk – bár később nem játszottak szerepet a Tuhacsevszkij-perben.