Michael Wittmann hivatásos katona volt. 1934-ben, húszévesen kezdte meg a szolgálatot a német hadseregben, mint gyalogos. 1937-ben átvezényelték az SS Leibstandarte Adolf Hitler hadosztályhoz. 1939-ben, a háború kezdetekor SS Unterscharführer-i rangban egy páncélozott felderítő jármű parancsnoka volt. Az 1941-es balkáni hadjárat idejére áthelyezték egy önjáró lövegekkel felfegyverzett csapattesthez, amely a Barbarossa hadművelet idejére Oroszország délnyugati határán vonult fel, a későbbiekben pedig Dél-Oroszországban harcolt.

Wittmann "páncélosvadász" karrierje tulajdonképpen itt kezdődött, egészen 1943-ig ennél az egységnél szolgált, majd ezután, mint a Vaskereszt első és második fokozatával kitüntetett altiszt, egy Pz.Kpfw VI Tiger harckocsi parancsnoka lett az 1. SS páncélosez- redben. Wittman részt vett 1943 elején a Harkov környéki harcokban, végigküzdötte a kurszki csatát, és az ezt követő szovjet ellentámadást is. 1944. január 13-án, egyetlen nap alatt 19 szovjet harckocsit és 3 önjáró löveget lőtt ki, amiért Lovagkereszttel tüntették ki, és előléptették SS-Obersturmführerré.

A keleti front súlyos harcai után átvezényelték a 101. nehézharckocsi-zászlóaljhoz, amely akkoriban Franciaországban, Párizs mellett állomásozott. Itt 1944 áprilisában kinevezték a 2. század parancsnokává.

Michael Wittmann Tigrise és legénysége - Oroszország, 1944 januárja

A szövetségesek európai inváziójának napján, 1944. június 6-án a 101. zászlóalj megindult Normandia felé, de a szövetséges légitámadások miatt csak június 10- én érte el hadszín- teret. Június 12-én Wittmann parancsot kapott, hogy foglaljon el hadállást Villers-Bocage falutól északnyugatra, és akadályozza meg az errefelé tartó angol páncélosokat abban, hogy áttörjenek észak felé. Wittmann 2. százada 6 Tigrisből és egy Pz.Kpfw IV-esből állt, jobbszárnyán pedig az 1. század működött, Möbius SS-Hauptsturmführer parancsnoksá- ga alatt.

Június 13-án feltűnt a térségben az angol hadsereg első páncélosegysége. Az angolok Cromwell és Sherman Firefly harckocsikkal és páncélozott csapatszállító járművekkel rendelkeztek, amelyek oszlopba fejlődve haladtak az úton, és miután nem találkoztak ellenállással, megálltak Villers-Bocage-ban. Wittman ekkor úgy döntött, hogy meglepe- tésszerűen megtámadja a faluban állomásozó angolokat.

Brit Sherman Firefly harckocsi

Tigrisével megkerülte a páncélososzlopot, betört a faluba, összecsapott három angol harckocsival, és néhány perc alatt kilőtte őket. A negyedik angol tank, melynek Pat Dyas százados volt a parancsnoka, lehajtott az útról, "betolatott" egy kertbe, a legénysége pedig bénultan nézte, hogyan halad el közvetlenül előttük Wittman Tigrise.

Wittman eközben folytatta útját a falu központja felé, és kilőtt további három harckocsit, miközben őt is eltalálta egy Sherman Firefly lövedéke. Ekkorra Pat Dyas is feleszmélt, és tüzet nyitott Wittmanra – kétszer is rálőtt, de nem találta el. Wittmann: visszafordult és Dyas harckocsiját is kilőtte, majd az útról, felhajtott a falu szélén emelkedő dombra, és kilőtte az angol oszlop végén álló féllánctalpas járművet, majd lassan az oszlop mellett haladva megsemmisítette az egészet, ami 25 kilőtt páncélos járművet jelentett.

Wittmann a 205-ös toronyszámú Tigrisével

Mivel időközben megérkezett századának két másik Tigrise, Wittmann újra betört a faluba, de ezúttal nem volt szerencséje: a faluban levő angol gyalogság magához tért, sikerült állásba vinniük egy páncéltörő ágyút, és kilőniük Wittman egyik lánctalpát. A 2. század parancsnoka elhagyta a mozgásképtelen Tigrist, visszarendelte harckocsijait, és mivel úgy találta, hogy az angolokat ki lehet verni a faluból, "elfutott" erősítésért ahhoz a páncélos kiképzőhadosztályhoz, amely mindössze hat kilométerre északra állomásozott.

Egy századra való Pz.Kpfw IV-essel tért vissza, és így "megerősödve", Möbius Tigriseinek közreműködésével nehézségek nélkül visszafoglalta a falut. Ezért a teljesítményért újra előléptették – megkapta a kardokat is a Lovagkeresztjéhez.

Hitler és Michael Wittmann 1944. június 25-én

Wittman itt tulajdonképpen az angol 22. páncélosdandár két zászlóalját semmisítette meg. De nem örülhetett sokáig – az angolok hamarosan visszatértek, és a szó szoros értelmében "kirobbantották" Wittmant Villers-Bocage-ból – 266 angol repülőgép 1100 tonna bombát dobott a falura.

Wittmann győzelme nem változtatta meg az általános hadihelyzetet a nyugati fronton – a 101. nehézharckocsi-zászlóalj az elkövetkező két hétben súlyos veszteségeket szenvedett. Wittman augusztus 8-án Cintheaux faluban foglalt el állást, a Caen-ból Falaise-ba tartó műút mellett. Késő délután összecsapott 8 Shermannal. Kettőt közülük sikerült kilőnie, egy harmadikat pedig mozgásképtelenné tennie, de a megmaradt öttel már nem birt: a számbeli fölényben levő Shermanok kilőtték (?) Wittmann Tigrisét. A tank személyzetéből senki sem élte túl az összecsapást.

Wittmann Tigrisének kiégett alsó része és lövegtornya a mezőn

Egy héttel később pedig bezárult a szövetségesek gyűrűje, és a falaise-i katlanban rekedt Tigrisek is mind Wittman harckocsijának sorsára jutottak. Ettől függetlenül Michael Witt- mann teljesítménye rendkívülinek mondható – összesen 138 harckocsit, 132 páncéltörő ágyút, 118 egyéb páncélozott és szállító járműsemmisített meg harckocsijával.

Wittmannt és legénységét egy út melletti névtelen sírba temették. 1983-ban a tetemeket exhumálták, és a La Cambe-i (Caentől 55 km-re északnyugatra) német katonatemetőben helyezték örök nyugalomra.

Michael Wittmann sírja, La Cambe temető, Franciaország

Wittmann halálának pontos körülményei ismeretlenek. Több feltevés és lehetőség van: egyes beszámolók szerint egy brit Sherman VC Firefly harckocsi közelről kilőtt 17 fontos gránátja következtében robbant fel. Más feltételezések szerint egy brit Typhoon vadászgép rakétája 12 óra 48 perckor robbantotta fel Wittmann harckocsiját. Az adott időben a Northamptonshire Yeomanry mellett a német páncélosokra tüzeltek még a brit 144. Royal Armoured Corps Shermanjei, a kanadai 2. páncélosdandár, a 27. The Sherbrooke Fusiliers Regiment páncélosezrede, valamint légitámadás is folyamatban volt. Ebben a kereszttűzben viszonylag sok lehetőség adódik. Ami bizonyos: a lövedék (rakéta?) átütötte a Tigris páncélzatát, begyújtva az üzemanyag- és lőszerkészletét. A robbanás ereje letépte a tank lövegtornyát, több méterrel arrébb repítve azt. A találat Tigris testének felső, vízszintes részén volt, ezért sokkal valószínűbb a légitámadás, mint ellenséges harckocsi.