A Sturmgeschütz rohamlövegek/páncélvadászok a gyalogság közvetlen támogatására jöttek létre. A páncélozott, forgótorony nélküli önjáró löveg ötlete a '30-as évek közepén született – szükségességét több dolog is indokolta: az akkori harckocsik túlnyomórészt kis kaliberű (37 mm - 47 mm - 50 mm) ágyúval voltak felfegyverezve, ezek pedig elégtelen volt, nem tudták hatékonyan támogatni a motorizált gyalogságot. A hagyományos fogatolt ütegek pedig lemaradtak a csapatszállítókon – a harckocsikkal együtt – előrenyomuló gyalogságtól.
A Sturmgeschütz (StuG) megtervezésénél abból indultak ki, hogy egy lánctalpas, teljesen páncélozott, minimálisan 75 mm-es löveggel felszerelt harcjárműre van szükség. Ehhez – az egyszerűbb gyártás érdekében – az akkor már létező Panzerkamfwagen III közepes harckocsi alvázát használták fel. Az 1937-ben elkészült első StuG-prototípusok a Pz.Kpfw IIIB alvázára épültek, és rövid csövű, 75 mm-es löveggel fegyverezték fel. Ezt a nulladik sorozatot csak tesztcélokra és kiképzésre használták, egészen 1942-ig.
Az első hadseregben is rendszeresített változat, a StuG Ausf. A a Pzkpfw III Ausf. F al- vázára épült; szintén rövid csövű, StuK 37 L/24-es, 75 mm-es ágyúval lett felszerelve. 1940 első felében gyártották, harminc darab készült belőle, és a nyugati hadjáratban kerültek bevetésre először. A StuG-ok elsőrendű feladata az ellenséges gyalogság fegyvereinek (géppuskák, páncéltörő ágyúk) és tűzfészkeinek a pusztítása volt. A rohamlövegek ún. Sturmgeschütz Abteilung-okba lettek szervezve, minden StuG Abt. 18 járművet számlált.
Későbbiekben a rohamlövegegységek Stug-jainak száma 31-re emelkedett, és Sturmge- schützbrigaden (rohamlöveg-dandár) lett a nevük. A valóságban azonban ezek a dandá- rok ritkán voltak teljesen feltöltve, csak az elitnek számító Waffen SS és a Wehrmacht páncélos hadosztályok részeként sikerült maximális feltöltöttséget elérniük.
StuG III egy németországi szerelőcsarnokban. Oldalán fémkeret látható, ehhez rögzítették a köténypáncélt (Schürzen), amely a páncéltörő lövedékeke ellen nyújtott védelmet
1943-tól kezdve a német hadsereg helyzete a keleti fronton fokozatosan megváltozott: a kurszki fiaskó után már nem tudták magukhoz ragadni a kezdeményezést, és néhány helyi jellegű ellentámadást leszámítva már csak védekeztek. A kurszki hatalmas harcko- csiveszteségek miatt a nagy, motorizált páncéloskötelékek manőverezésén alapuló német taktika érvényét vesztette, módosultak a harckocsiegységek taktikai lehetőségei, és velük együtt rohamlövegek is átminősültek védekezőfegyverré. A közepes harckocsik súlyos hiánya miatt gyakran azok feladatait kellett ellátniuk (Pz.Kpfw V és Pz.Kpfw VI-os harckocsik kísérete), ami meghaladta a taktikai lehetőségeiket.
Köténypáncéllal ellátott korai StuG.III Ausf. G
A Sturmgeschütz Ausf. A-t az Ausf. B, C, D, E követte a sorban – mindegyiket ugyanazzal a rövid csövű, 75 mm-es löveggel szerelték fel. Ezek a változatok egészen 1943 közepéig használatban voltak, majd fokozatosan visszakerültek a gyárakba, hogy, újabb, hosszú csövű löveggel és megerősített páncélzattal lássák el őket. Ez a folyamat számos nem standard StuG-sorozathoz vezetett, sok II. világháborús StuG-fotóról szinte lehetetlen megállapítani, hogy milyen altípusú, mikori gyártmányú járművet ábrázol.
A StuG Ausf. E volt az első változat, amelyet egy MG34-es géppuskával is felfegyvereztek.
StuG.III Ausf. F és F/8
Az Ausf. F változatot 1942 márciusában kezdték el gyártani, 75 mm-es, StuK L/43-as lö- veggel; az ezt követő StuG Ausf. F/8-t pedig 75 mm L/48-assal. Az utolsó StuG-változat, a StuG Ausf. G 75 mm-es, StuK 40-es löveggel rendelkezett, és StuG III (40)-nek is ne- vezték. Egészen a háború végéig gyártották kisebb-nagyobb módosításokkal, például a frontpáncélzat a StuG Ausf. G-nél 80 mm-re vastagodott, és 1943 közepétől 5 mm vastag köténypáncélozással is felszerelték. 1944 nyarán néhány sorozatot távvezérlésű (!), tetőre szerelt géppuskával is elláttak. 1943 szeptemberétől 1944 szeptemberéig az összes addig legyártott StuG-ot ellátták antimagnetikus Zimmerit-pasztával. A StuG Ausf. G építésénél a leggyakrabban használt alváz a Pz.Kpfw III Ausf. M alváza volt.
StuG III Ausf G
Az utolsó három változat (F, F/8, G) már sokkal inkább volt páncélvadász, mint roham- löveg. A tábori műhelyekben gyakran módosították a StuG-okat, előfordult, hogy itt szereltek rájuk köténypáncélozást vagy más külső páncéllemezeket. A vezetőállás elülső páncélozását gyakran vasbeton lappal erősítették meg.
A szovjet Vörös Hadsereg is használt zsákmányolt StuG-okat, SU-76i néven. Ezekben a járművekben a 75 mm-es löveget 76,2 mm-es szovjet lövegre cserélték, és teljesen átépí- tették a felépítményt, amely így jóval magasabb (2,38 m) lett, mint az eredeti StuG.
Németország szövetségesei (köztük Magyarország) is kaptak a StuG-okból. Finnország- ban, Csehszlovákiában és Romániában egészen az 1950-es évek elejéig használtak Stug- okat a hadseregben, sőt, Szíriában 1967-ig szolgálatban voltak.
Finn „Sturmi” StuG III Ausf.G
A világháború alatt a Wehrmacht mellett a finn hadsereg is sikerrel használta a Stug-okat a Vörös Hadsereg ellen (és 1944 végén, a Baltikumban elvágott Wehrmacht seregrészek ellen is). A finnek 1943-ban 30 Stug III G-t vásároltak Németországtól, és ezek legénysé- gét Németországban képezték ki. 1944 tavaszán még 29 további jármű vásárlására is sor került. A finnek egy rohamlöveg-dandárba szervezték a Stug-jaikat, amely az egyetlen lé- tező finn harckocsihadosztály részeként vett részt a harcokban. Számos módosítást haj- tottak végre az eredeti járműveken, többek között az MG34-es géppuskát lecserélték a szerintük használhatóbb szovjet DT-géppuskákra. (És – meglepően jó eredménnyel – farönkökkel erősítették meg az oldalpáncélzatot…)
Ezek a páncélvadászok összesen 87 szovjet harckocsit lőttek ki, és a saját gépeik közül mindössze nyolcat veszítettek el. A finn Stug-ok a háború után is használatban maradtak, egészen 1966-ig. A hetvenes években több Stug-ot restauráltak, ezek ma finn, angol és német haditechnikai múzeumokban vannak kiállítva.
StuG III Ausf. G a keleti fronton, 1943 szeptembere
Összegzés
A Sturmgeschütz rohamlöveg jó konstrukciónak bizonyult a harcok során. Alacsony szi- luettje, viszonylag jó átütőerejű lövege hatékonnyá tette a szövetséges harckocsik ellen. De nem harckocsi volt, hanem rohamlöveg, és ebből adódóan nyílt terepen folyó, manő- verező páncélosütközetekben nem volt méltó ellenfele a tankoknak; sokkal alkalmasabb volt arra, hogy védekezve, rejtett tüzelőállásból pusztítsa a ellenség rohamozó harcko- csijait. Ez a taktika természetesen a szövetségesek páncélvadászaira is érvényes volt; a harckocsivadászok mindig akkor szenvedték el a legnagyobb veszteségeket, amikor el- lentámadásra ragadtatták magukat a harckocsik ellen.
- Sturmgeschütz StuG III/F rohamlöveg
- Sturmgeschütz StuG III/G rohamlöveg
- PzKpfw III. közepes harckocsi