A második világháború zavaros éveiben sokat gondolkodtak a koronaőrök, hogy miként óvhatnák meg nemzeti ereklyénket. Horthyék végül 1944 októberében a budai Várban ásták el a magyar államiság egyik legfontosabb jelképét, a Szent Koronát. A sikertelen kiugrási kísérlet után hatalomra került Szálasi azonban kiásatta, és a koronára tette le esküjét. 1944 végén Szőllősi Jenő, Szálasi helyettese elrendelte a korona biztonságba helyezését a közeledő szovjet csapatok elől; egy ponyvás teherautó platóján koronaőrök kíséretében először Veszprémbe, majd onnan Kőszegre szállították.

Az európai fellépést meghatározó nagy lépésre már 1941 augusztusában sor került, amikor Churchill és Roosevelt először találkozott egy angol hadihajón Új-Fundland közelében. A katonai kérdéseken kívül eszmecserét folytattak Európa és a világ új arculatáról is.

Amikor arról esik szó, hogy az USA milyen szerepet játszott Európában a háború idején és azután, általában a normandiai partraszállást, és a Marshall-tervet emlegetik. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a kérdést, kiderül, hogy az európai jelenlét biztosítása már a Lengyelország elleni német támadáskor meghatározta az amerikai politikát.

A németek a keleti fronton rendkívül szélsőséges időjárási viszonyok között voltak kénytelenek harcolni. Járműveik gyakran a sártengerben, vagy a méteres hóban akadtak el. Ez elsősorban az utánpótlást és hadfelszerelést szállító teherautókat érintette. A probléma megoldásaként született meg a szögletes mozgású, lassú, de minden terepen átgázoló Raupenschlepper Ost (RSO), azaz a "keleti lánctalpas vontató".

A 3 tonnás Opel „Blitz” volt a németek legsikeresebb kísérlete arra, hogy szabványosítsák gépjárműállományukat. A típust több feladatra vették igénybe, mentőautóként ugyanúgy megállta a helyét, mint mozgó javítóműhelyként, vagy parancsnoki járműként.

A II. világháborúba belépni készülő Egyesült Államok minden téren igyekezett a háború elvárásainak megfelelő harceszközőket, speciális katonai járműveket kifejleszteni. Ezek sorába tartozott a korábbi tárgyalt kétéltű személygépkocsi (Jeep) nagyobb, teherszállításra tervezett változata, a GMC gyár DUKW-353 (D = 1942-ben gyártott, U = kétéltű, I = elsőkerék hajtás, W = hátsókerék hajtás) típusjelölésű, úszóképes tehergépkocsija.

1941 augusztusában a német hadsereg elérte Leningrádot. 1941. szeptember 8-án a német és a finn csapatok blokád alá vették a várost, és a Balti flotta fő bázisát — Kronstadtot. A német Északi Hadseregcsoport menetből próbálta elfoglalni Leningrádot, és megsemmisíteni az orosz flottát. Így a Balti-tenger „német beltengerré” vált volna, biztonságos tengeri és száraz- földi kapcsolatot létrehozva Skandináviával és a finn szövetségeseikkel.

1941.szeptember 8-án zárták körül Oroszország egykori fővárosát, a Leningrádra átkeresztelt Szentpétervárt, ám a német hadvezetés a Néva-parti város bevétele helyett annak kiéheztetése mellett döntött. Leningrád és a szovjet hátország között szinte teljesen megszűnt a kapcsolat, és megkezdődött az újkori történelem egyik leghosszabb, legtöbb áldozatot követelő ostroma.

1941. szeptember 12-én a XVI. Hadtest 96. gyalogoshadosztályának 31. gyalogosezredébe tartozó előőrsök elérték Leningrád külvárosát. Találkoztak egy belváros felé tartó villamossal. Az utasokat leszállították, és a villamosvezetőnek átadtak egy levelet, amelyben a német parancsnokság azonnali megadásra szólította fel a város védelmének parancsnokát.

A '30-as évek elején Németországban megindult újrafegyverkezés a szövetséges hatalmakat a meglevő fegyverzetük korszerűsítésére, illetve új fegyverek gyártására sarkallta. A brit Légügyi Minisztérium folyamatosan adta ki a különböző feladatokra szánt repülőgépek fejlesztésre a pályázati kiírásait. Ekkor születtek meg a világháború meghatározó repülőinek prototípusai.