Ma ötven éve adta meg magát Onoda Hiroo japán katona, aki a II. világháború vége után egészen 1974-ig mintegy harminc évig folytatta a harcot a Fülöp-szigeteken. Japánban máig hősként tisztelik, az odaadás és az önfeláldozás ikonjaként.

Onoda egy szamurájnemzetség tagjaként született 1922-ben, így nem meglepő, hogy ő is katonai pályára áll. 18 évesen csatlakozott a hadsereghez, ahol előbb egy gyalogsági ezredben szolgált, majd hírszerző tisztnek képezték ki egy különleges egység tagjaként.

A parancsnoksága alatt álló osztagot 1944. december 26-án a Fülöp-szigetekhez tartozó Lubangra vezényelték. Feletteseitől egyértelmű parancsot kapott: „Szigorúan megtiltjuk neked, hogy a saját kezeddel vess véget életednek. Lehet, hogy három, lehet, hogy öt év múlva, de bármi történjen, vissza fogunk jönni értetek. Addig is, amíg egyetlen katonád is van, neked vezetned kell őket.” Onoda komolyan vette az utasítást.

Onoda Hiroo (jobbra) és öccse, Onoda Shigeo (1944)

A Lubang-szigetét néhány hónappal Onodáék érkezése után elfoglalták a szövetségesek. A gerilla hadviselésre átálló japán katonák többségét rövidesen elfogták vagy megölték. Onoda ekkor három megmaradt katonájával bevette magát a dzsungel fedte hegyek közé, és rendszeresen keveredtek tűzharcba a helyiekkel, miközben különféle rabló- és szabotázsakciókat hajtottak végre a környező falvakban.

A négyük közül elsőként, Yuichi Akatsu közlegény döntött úgy 1950-ben, hogy megadja magát. Négy évvel később Shoichi Shimada tizedes egy összecsapásban vesztette életét, míg Kinshichi Kozuka 1972-ben halt meg, miután a helyi rendőrök lelőtték. Utolsó embe- rként Onoda maradt, aki folytatta azt, amire 1944-ben utasítást kapott.

Onoda Hiroo (jobbra) felajánlja kardját Marcosnak, a Fülöp-szigetek elnökének, 1974.

Végül 1974-ben Norio Suzuki a japán kormány segítségével rátalált. Ekkor egykori pa- rancsnoka Lubangra repült, felolvasta neki a megadásra szólító parancsot, és utasította a fegyverletételre. 1974. március 9-én Onoda hadnagy megadta magát, átadta kardját és a még működő Arisaka puskáját, 500 lőszerrel.

A Fülöp-szigetek akkori elnöke, Ferdinand Marcos a körülményekre tekintettel (hogy Onoda abban a tudatban élt, hogy hadiállapot van) elnöki kegyelemben részesítette a japán tisztet. Onoda végül 91 éves korában, 2014-ben hunyt el Tokióban.

*

Ha emlékművet akarnék állítani a hiábavalóságnak, őt faragnám meg főalaknak. Tragikus történet.

– Mennyire szereted a Császárt? – kérdeztem a szamurájt.
– Nagyon – válaszolta.
– Odaadnád érte a fél karodat is? – kérdeztem. A szamuráj szó nélkül levágta a fél karját, a szeme is alig rebbent.
– Látom, tényleg szereted – mondtam. – De kivágnád érte a szívedet?
– Kivágnám.
– Fél kézzel is menne?
– Szerintem megoldom – bólintott. – A hazaszeretet, a tenni akarás előtt nincsenek akadályok.
Sokáig tartott. De a hazaszeretet valóban nem ismer akadályokat.

A Császár aznap tojást, sült szalonnát és pirítóst reggelizett, rostos narancslevet ivott hozzá, azután baseball-meccsre ment. Sütött a nap, nyár volt Japánban. A Császár szerette a baseballt is, a nyarat is.
Nem értesült a szamuráj haláláról. (via Konok Péter)