A Horch 901-es típusú összkerékhajtású közepes terepjáró komoly karriert futott be a német Wehrmachtban, sokáig a katonai gépkocsipark meghatározó típusa volt. Ezt a terepjárót nagy darabszámban hosszú éveken át gyártották, több üzemben, egészen 1942. novemberéig, a gyártás leállításáig.

A markáns külsejű és korszerű elemekből épült gépkocsi ugyan tetszetős volt, de túlméretezett. Jellemző, hogy ugyanezeknek a fődaraboknak alkalmazásával gyártották a német négykerekű páncélfelderítő család típusait is.

A jármű története 1934-ben kezdődött, amikor a német Szárazföldi Erők Fegyverzetügyi Hivatala (Heereswaffenamt, HWA) foglalkozni kezdett a katonai terepjáró járművek szab- ványosításával. Háromféle személygépkocsi kategóriát alakítottak ki; könnyű, közepes és nehéz megjelöléssel. A gépkocsikkal szemben támasztott fő követelmények kategóriától függetlenül azonosak voltak, a lényegesebbek: összkerékhajtás, az első- és a hátsóhidak meghajtása között zárható differenciállal, összkerék-kormányzás, független kerékfelfüg- gesztés valamennyi keréknél, erőforrásként pedig egy benzin üzemű motor.

Később drágának és feleslegesnek bizonyult négykerék-kormányzást elhagyták. Az eredeti elképzelés szerint a kategóriákon belül a motorokat is egységesítették volna, a gyakorlatban azonban a gyárak az addig bevált meghajtó egységeiket építették a járművekbe.

A könnyű terepjáró gépkocsik gyártójának a stettini Stoewer gyárat választották ki, a közepes terepjárók a chemnitzi Horch Auto-Union gyárban készültek volna. A nehéz terepjáró gépkocsik gyártója pedig a zwickaui Horch lett. A közepes szabvány terepjáró gépkocsi alvázak olyan mértékben egységesek voltak, hogy a gyártásba bekapcsolt más cégek is be tudták építeni a saját motorjukat a járműbe a kívánt darabszámának mielőbbi elérése érdekében ugyanis — 1937-től a brandenburgi Opel, majd a siegmari Wanderer gyár kapacitását is igénybe vették.

Horch 901-es egy hadgyakorlaton az 1930-as években.

Az Opel cég a Horch gyár által beépített V8-as motor helyett, az Opel Blitz teherkocsikban bevált hathengeres soros Otto-motorokat szerelte a járművekbe. Ezzel az eredeti egysé- gesítési szándék semmivé vált, később komoly gondok adódtak abból, ha a csapatoknál egy Horch-motort egy Opel-motorra kellett cserélni.

Nemcsak a motor és a hűtő csatlakozásai nem voltak azonosak, de cserélni kellett a kar- dántengelyeket, az osztóművet, a kuplungműködtetést, és a kipufogó berendezés egyes részeit is. Mindezen túl, a különböző motorokhoz más-más sebességváltók illeszkedtek. Az Opel- és a Wanderer-gyárak által szállított egységek tulajdonképpen járóképes alvázat jelentettek, felépítmény nélkül. Noha a felépítmények gyártását a Horch cég zwickaui karosszériarészlege végezte, a magas darabszámok miatt beszállítóként közreműködött néhány más kisebb karosszériaüzem is.

Valamennyi, a német hadseregben alkalmazott közepes terepjáró gépkocsi „Kfz. Num- mer"-rel (gépjárműszámmal) volt megjelölve, a jármű alaptípusa a Kfz. 15 jelzést kapta. A speciális felépítményekkel készült járműveket más-más számmal jelölték. A jelentősebb példányszámban készült változatok pl. Kfz. 15-ös, közepes terepjáró személygépkocsi vo- nóhoroggal; Kfz. 16-os távbeszélő, illetve rádiós gépkocsi; Kfz. 17-es rádiós gépkocsi; Kfz. 21-es 6 üléses terepjáró személygépkocsi. (Megj.: a Kfz. 17-es jelű rádiós változat csak az Auto Unionnál készült, erősített rugózással és zavarszűrő elektromos berendezésekkel. Ez a típus a legyártott összes közepes terepjáró személygépkocsi-mennyiség mintegy 20%-át tette ki.)

Horch 901 Type 40 (Kfz. 15) – 1942.

1940-ben, a Typ 40-es változat bevezetésével több módosítást, egyszerűsítést is bevezet- tek. Így elmaradt a két oldalsó, csapágyazott pótkerék, azok az utastérbe kerültek. A szélesebbé tett utastérben a hátsó üléssor 3 személyes lett. A zárt felépítményű Kfz. 17-es változatnál a baloldali pótkerék továbbra is a karosszéria külső oldalába besüllyesztve, de a korábbinál magasabbra volt elhelyezve és már nem volt elforgatható. Az alváz két hossztartója közé szerelt fő üzemanyagtartály egy meghosszabbított csonkkal, a jármű jobb oldalán, középről volt tölthető, a megnövelt hátsó csomagtér korábbi kétszárnyas ajtaja az új változatnál már egy részből állt.

Rommel Horch 901-ese.

A módosított gépkocsik egy részét a gyárak külön fűtőberendezéssel szállították. Az Afrikába szánt kocsik pedig más, nagyobb légszűrőket kaptak, amelyek az első sárvédő- kön, a változattól függően hossz- vagy keresztirányban kaptak helyet. Az addig szerzett tapasztalatok alapján, 1942 elejétől a HWA kívánságára a csapatok által túl bonyolultnak ítélt V8-as motorok helyett az Auto Union, majd a Wanderer is Opel meghajtóegységeket szerelt a gépkocsikba. Ezt az átállást az Opel gyár összességében 6000 motor szállításá- val biztosította.

Horch rádiós-, híradós kocsi (Kfz 17).

A gépkocsikkal kapcsolatban — a csapatoktól beérkező panaszok miatt — több kisebb, a front közeli műhelyekben is elvégezhető módosítást javasolt a gyártó cég. Ezek jobbára a keleti front útviszonyai okozta futómű meghibásodásokat kívánták kiküszöbölni. Az átala- kítások ellenére a típus gyártását 1942 novemberében az OKW utasítására leállították. Ezt követően ugyanezt a feladatkört ellátó gépkocsi már nem készült, helyette a 1,5 tonnás Mercedes-Benz 1500A, Steyr 1500A és a VW Kübelwagen járműveket alkalmazták, mivel ezeknek gyártása és üzemeltetése lényegesen gazdaságosabb volt.

Horch 901 és Krupp Protze teherautók a keleti fronton.

A típusról, alkalmazhatóságáról kialakult vélemények eltérőek. Kétségtelen, hogy a kor autós műszaki vívmányai szinte mind megtalálhatóak a járműben. Mind a Horch V8-as motorja, mind pedig az Opel hathengeres soros motorja a maga korában korszerű, meg- bízható konstrukció volt. A körülmények azonban — különösen a keleti fronton — olyan elvárásokat támasztottak, amelyek meghaladták a jármű képességeit.

Összsúlya és önsúly/hasznos teher aránya is elfogadhatatlan volt, pl. a Volkswagen cég Kübelwagenje kevesebb, mint fele súllyal, egyharmad fogyasztással képes volt ellátni ugyanazokat a feladatokat. A markáns külsejű, valóban korszerű elemekből épült gép- kocsi ugyan tetszetős volt, de túlméretezett. Jellemző, hogy ezeknek a fődaraboknak az alkalmazásával gyártották a német négykerekű páncélfelderítő család típusait is.

(Forrás: Reinhard Frank: Personenkraftwagen der Wehrmacht;
Werner Oswald: Kraftfahrzeuge und Panzer der Reichswehr, Wehrmacht)