A II. világháborúba belépni készülő Egyesült Államok minden téren igyekezett a háború elvárásainak megfelelő harceszközőket, speciális katonai járműveket kifejleszteni. Ezek sorába tartozott a korábbi tárgyalt kétéltű személygépkocsi (Jeep) nagyobb, teherszállításra tervezett változata, a GMC gyár DUKW-353 (D = 1942-ben gyártott, U = kétéltű, I = elsőkerék hajtás, W = hátsókerék hajtás) típusjelölésű, úszóképes tehergépkocsija.

A jármű iránti igény nyilvánvaló volt, hiszen az Egyesült Államok háborúba lépése bármely hadszíntéren történő beavatkozás esetén is partraszállással kellett, hogy kezdődjön.

A kétéltű megtervezésével 1941-ben a National Defense Research Comitee-t (Nemzet- védelmi Kutatási Tanács) bízták meg. A jármű elvárt tulajdonságainak meghatározása után 1942 áprilisában indultak meg a DUKW prototípus fejlesztési munkái. Az úszótest tervezését a hajótestek gyártásában járatos New York-i Sparkman & Stephens végezte, felhasználva az akkor már sorozatban gyártott GMC G-508 standard teherkocsi főda- rabjait. Ezeket kiegészítette egy úszó gépkocsi tartozékaival, mint az úszó üzemmódban szükséges hajtás, a vízkiemelő szivattyúk és a víztől elszigetelt hajtáslánc.

GMC G-508 - 6X6

Az erőltetett iramú fejlesztés eredményeként 1942 júniusában, az első prototípus sikeres bemutatása után a US Army azonnal megrendelt 2000 ilyen járművet. A kétéltűket a General Motors Corporation egy leányvállalatának Michigen államban működő, pontiaci gyárában, majd később még a Chevrolet-műveknél, Missouri államban, St. Louis-ban is gyártották.

A DUKW — az úszó Jeephez hasonlóan — inkább volt hajó, mint gépkocsi; a nehézkes mozgású jármű alacsony hasmagasságával csak jó útviszonyok mellett volt teljes értékű gépkocsi, a vezető látómezeje pedig erősen korlátozott volt. A tervezők ilyen jármű kia- lakításához szükséges speciális ismereteinek hiánya miatt a gyártás során rendkívül sok konstrukciós változtatásra volt szükség; az 1942 augusztusa és 1945 augusztusa közötti időszakban több mint 500 módosítást hajtottak végre a típuson.

GMC DUKW-353 1943-ban

Kiképzés a tengeren, 1943 júliusa

A háború ideje alatt az ismételt megrendelések nyomán összesen 21 147 DUKW készült. A kétéltű gépkocsi kezeléséhez, a vele történő partraszállási manőverek végrehajtásához speciális tanfolyamokon nagyszámú katonát képeztek ki. A gyakorlatokat követően a jár- mű első alkalmazására a csendes-óceáni hadműveleteknél, majd 1943-ban Európában, a szicíliai és a salernói partraszállás során került sor. Ezek során megfelelt az elvárásoknak, a szállítóhajók és a partszakasz között ingázva segített a szükséges anyagok szárazföldre szállításában. Esetenként pl. az amerikai 105 mm-es löveget, vagy több, összekapcsolt DUKW egy-egy nagyobb harceszközöket is partra tudott szállítani.

Egy P-38-as vadászgép szállítása

A nagy számban alkalmazott kétéltűt a katonák hamarosan csak a hivatalos megjelölés- ből ferdített "Duck" (kacsa) néven emlegették. A világháború után a járművet az amerikai hadsereg továbbra is rendszerben tartotta, még a koreai háborúban is alkalmazták.

*

A jármű tulajdonképpen egy külön erre a célra tervezett, hengerelt acéllemezekből ké- szült úszótest, melybe a 6x6 kerékképletű GMC tehergépkocsi hathengeres motorját és fődarabjait építették be. A tervezett alkalmazásnak megfelelően az úszótestet felszerel- ték hajócsavarhajtással, kormánylapáttal és a vizet eltávolító szivattyúkkal. A jármű ele- jébe szerelt motor a felette lévő nagyméretű szerelőnyíláson át volt elérhető, melyen át azt itt ki is lehetett emelni. A két személy számára kialakított vezetőrészt a rakodótértől teljesen elválasztották, mindkét rész lefedhető volt ponyvával. A vezető mögötti rakodó- tér — ennek alját részekben ki lehetett emelni — helyet biztosított 25 teljes felszerelésű katonának vagy 2,5 t rakománynak.

Az előtétáttétellel kiegészített sebességváltóval 5 előre és egy hátramenet kapcsolható. Valamennyi DUKW-nél a sebességváltó bal oldalára szerelt segédmeghajtás működteti egy kardántengellyel a csörlőt, a korai építésű járműveknél egy lánc közvetítésével a ke- réknyomás-szabályzó szerkezet kompresszorát is. Ez utóbbit később közvetlenül a motor hajtotta meg. A sebességváltóra csatlakoztatott osztómű gondoskodik az első és a hátsó kerekek hajtásáról. A vízben mozgást biztosító, szükség szerint ki- és bekapcsolható ha- jócsavar a kardántengelyen át ugyancsak az osztóműtől kapja meghajtását.

Amerikai csapatok által használt DUKW Franciaországban, 1944.

A jármű szárazföldön a gépkocsiknál szokásos módon, vízben pedig a kormánykerékkel összekapcsolt, az úszótest hajócsavarja mögött, annak alagútjába szerelt kormánylapát segítségével irányítható. Rendkívül korszerűnek tekinthető a járműnek az a berendezése, amely a mindenkori talajviszonyoknak megfelelően az egyes kerekek nyomásváltoztatá- sát menet közben teszi lehetővé a vezetőtérből, egy szelepcsoport segítségével.

Egy DUKW berakodása Okinawán, 1945.

Az úszótestbe jutó víz eltávolításáról két motor hajtotta szivattyú gondoskodik. Szükség esetére a jármű tartozéka még egy ugyanilyen feladatú kézi szivattyú is. Megközelítőleg minden második DUKW felszereléséhez tartozott egy, az úszótest végére felszerelhető, két csőből álló rakodógém; ez egy másik jármű ki- vagy berakodást segíthette. A 2005-ös gyártási számig a jármű külsejének egyik jellemzője a függőleges helyzetű szélvédő és a jármű bal hátulján elhelyezett pótkerék. Ettől a gyártási számtól kezdve a megerősített szélvédő hátrafelé döntött, a pótkerék helye pedig jobb oldalt hátul van. 1943 végén egy ugyancsak úszó, egytengelyes — felül vízmentesen zárható — utánfutót is készítettek a járműhöz.

Egy brit DUKW csapatokat szállít a Waal folyón Nijmegennél, 1944. szeptember 30.

Annak ellenére, hogy korlátozott volt a terhelhetősége, és erősebb hullámzásban kiszá- míthatatlan teljesítményt nyújtott, a DUKW robusztus és megbízható jármű volt, amelyre gyakran hivatkoztak úgy, mint a szövetségesek egyik háborúnyerő fegyverére. Használ- hatóságát jelzi, hogy a teljes legyártott mennyiségből — a kétéltű Jeeptől eltérően — a teljes darabszámnak csak töredékét, összesen 586 db-ot adtak át az oroszoknak. A hábo- rú után több, amerikai hadianyaggal felszerelt európai hadsereg alkalmazta, és egészen a 60-as évekig rendszerben tartotta.

(Források: Jeff Woods: WW 2 amphibious Vehicle;
František Kořán, Jan Moštěk: DUKW)