Amikor arról esik szó, hogy az USA milyen szerepet játszott Európában a háború idején és azután, általában a normandiai partraszállást, és a Marshall-tervet emlegetik. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a kérdést, kiderül, hogy az európai jelenlét biztosítása már a Lengyelország elleni német támadáskor meghatározta az amerikai politikát.

A II. világháború kirobbanása előtt az Egyesült Államok nem akart beavatkozni az európai nagyhatalmak politikájába. El volt foglalva saját érdekszférájának erősítésével Latin-Amerikában, és bár nem nézte jó szemmel, hogy a németek a világ számos pontján — Kína, Brazília, Argentína — egyre erőteljesebben képviselték érdekeiket, politikai és gazdasági szempontból a dél-amerikai hegemóniára koncentrált, és az európai esemé- nyekben nem akart közvetlenül részt venni.

Európa problémái az amerikaiak számára távoliak — ha éppen nem teljesen idegenek — voltak. Az I. világháború tapasztalatai arra tanítottak, hogy az európai beavatkozás ugyan hozzájárulhat az Egyesült Államok világhatalmi szerepének hangsúlyozásához, hatással lehet a kereskedelmi forgalom növekedésére, erősítheti a dollár pozícióját a világpiacon, de — az áldozatok elkerülhetetlenségén kívül — problémákat is okozhat, mint például Európának a két világháború közötti időszakból ismert fizetésképtelenségét.

Pearl Harbor 1941. december 7.

A japánok Pearl Harbor elleni támadása azonban rákényszerítette az Egyesült Államokat, hogy — ha egyelőre még csak a Csendes-óceán térségében — közvetlenül beavatkozzék a háborúba. Európára csak ezután került sor. Az út, amelyet az Egyesült Államok megtett az elszigetelődés politikájától a hadba lépésig, nem lenne teljes azoknak a kezdeti bátor- talan, de lényeges lépéseknek a felidézése nélkül, amelyeket az USA az európai háború kitörésekor azonnal megtett.

Az USA 1936-ban még semlegességi paktumot kötött, ami biztosította, hogy egyik táborhoz sem kell csatlakoznia. A fegyverkezési kiadások azonban gazdaságilag hasznos hitelek nyújtását teszik lehetővé, és növelik az ipari termelést —, majd Európa fenyege- tettsége miatt a cash and carry kitétellel enyhítették a semlegesség kötelmeit. (Megj.: ennek értelmében bármely állam vásárolhatott fegyvert az Egyesült Államokban azzal a feltétellel, hogy azonnal fizet, és biztosítja a rendeltetési helyre történő szállítást. Ami a tengelyhatalmakat ugye érteleszerűen kizárta...)

Ez a gazdasági szempontból fontos lépés fokozatosan a hitleri Németországnak ellenálló Nagy-Britannia támogatásává változott, hiszen az angoloknak a Ribbentrop-Molotov pak- tum óta az Egyesült Államok támogatása jelentette az egyetlen esélyt. A lend and lease keretében kapott fegyverek ugyan nem voltak elegendőek a III. Birodalom legyőzéséhez, de megfeleltek a halogató taktikának. Ugyanakkor, hogy meg ne sértsék a semlegesség elvét, az Egyesült Államokban sokat emlegették a „nemzetvédelem támogatását", és azt, hogy ez jelenti a „demokrácia fegyvertárát".

A szándék megerősítéseként amerikai hadihajók védőkíséretet nyújtottak a kereskedelmi hajóknak, és az „USA határai védelmének" igencsak tág értelmezése szerint amerikai egy- ségek biztosították Izland és Grönland partvidékét, az amerikai bankokban elhelyezett német és olasz tőkét pedig befagyasztották.

Az Egyesült Államok jelenléte így szinte észrevétlenül egyre érezhetőbbé vált az európai hadszíntéren, méghozzá úgy, hogy közben a hazai közvéleményt és politikai elitet, amely elutasította az európai szerepvállalást — nem ingerelték. A háború még egyébként sem dőlt el; ekkor még semmi sem utalt Hitler és az általa kialakított Európa vereségére.

A helyzet akkor változott meg, amikor a III. Birodalom megtámadta a Szovjetuniót. Né- metország későbbi veresége ezzel valószínűsíthetővé vált; Hitler ellenségeinek táborába egy új szövetséges, a Szovjetunió került. Ez arra késztette Rooseveltet, hogy ígérjen fegy- verszállítást a Szovjetuniónak. Az ígéret, amelyet igyekezett betartani, bár valójában nem túl sok amerikai fegyver jutott el 1941 tele előtt a Vörös Hadsereghez, ez a III. Birodalom bukását már valószínűbbé tette.

(Folyt. köv.)