A második világháború zavaros éveiben sokat gondolkodtak a koronaőrök, hogy miként óvhatnák meg nemzeti ereklyénket. Horthyék végül 1944 októberében a budai Várban ásták el a magyar államiság egyik legfontosabb jelképét, a Szent Koronát. A sikertelen kiugrási kísérlet után hatalomra került Szálasi azonban kiásatta, és a koronára tette le esküjét. 1944 végén Szőllősi Jenő, Szálasi helyettese elrendelte a korona biztonságba helyezését a közeledő szovjet csapatok elől; egy ponyvás teherautó platóján koronaőrök kíséretében először Veszprémbe, majd onnan Kőszegre szállították.

Pajtás Ernő a Szent Korona ládájával Heidelbergben, 1945.

Azonban itt sem maradt sokáig. 1945 elején Velembe vitték, ahonnan márciusban visszavitték Kőszegre, majd Szálasi parancsára 1945. március 27-én a karddal, a jogarral és az országalmával együtt Ausztriába szállították, és április 26-án éjjel Mattsee közelében  lepedőkbe csavarva egy kettéfűrészelt benzineshordóba rejtve elásták.

Az amerikaiak azonban május másodikán — még Ausztriában — elfogták azokat, akik elrejtették az ereklyéket, és többször is kihallgatták őket. A magyar koronaőrök és ka- tonatisztek először egymásnak ellentmondó, hiányos vallomásokat tettek, így csupán a kard került elő. Végül Pajtás Ernő ezredes a kihallgatások során 1945. május 4-én elárulta a rejtekhelyet, és így a koronát is megtalálták egy sziklafal tövében.

Az előkerült kincsek először a frankfurti Deutsche Reichsbank páncélszekrényébe kerül- tek, aztán sokáig a korona tárolásának helyéről és körülményéről semmit sem lehetett tudni. Később derült csak ki, hogy átvitték az Egyesült Államokba, ahol 1946 és 1953 között nyolc különböző helyen őrizte az amerikai hadsereg, végül a Kentucky állambeli Fort Knox katonai bázis egyik páncéltermébe helyezték el.

*

Az amerikaiak nem hadizsákmányként kezelték a Szent Koronát, hanem letétként, és a magyar-amerikai viszony „enyhülésekor”, 1977-ben megkezdődtek a tárgyalások a visszaszolgáltatásról. Ekkorra Magyarország és az Egyesült Államok viszonya jelentősen javult, rendeződtek a kapcsolatokat terhelő problémák, és a washingtoni vezetés úgy ítélte meg, Magyarország végrehajtja a helsinki egyezmény emberi jogokra vonatkozó előírásait is. A megbeszélések már 1977 decemberében megállapodáshoz vezettek, és 1978. január 6-án Cyrus Vance amerikai külügyminiszter személyesen adta át az ereklyét a magyar állam képviselőinek.

Jimmy Carter elnök döntése nagy vitát váltott ki, ellenezték a kongresszusban és tiltakozott a magyar emigráció egy része is. Végül a Szent Koronát nem az akkori rendszernek, hanem a magyar népnek adta vissza “az amerikai népet” képviselő Vance, és azt is kikötötték, hogy a koronaékszereket nyilvánosan állítsák ki. Az MSZMP főtitkára, Kádár János amerikai kérésre távol maradt az eseménytől. Az átadási ceremónián a magyar államot egyébként Apró Antal, az Országgyűlés akkori elnöke képviselte.