Az európai fellépést meghatározó nagy lépésre már 1941 augusztusában sor került, amikor Churchill és Roosevelt először találkozott egy angol hadihajón Új-Fundland közelében. A katonai kérdéseken kívül eszmecserét folytattak Európa és a világ új arculatáról is.

Amikor arról esik szó, hogy az USA milyen szerepet játszott Európában a háború idején és azután, általában a normandiai partraszállást, és a Marshall-tervet emlegetik. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a kérdést, kiderül, hogy az európai jelenlét biztosítása már a Lengyelország elleni német támadáskor meghatározta az amerikai politikát.

A németek a keleti fronton rendkívül szélsőséges időjárási viszonyok között voltak kénytelenek harcolni. Járműveik gyakran a sártengerben, vagy a méteres hóban akadtak el. Ez elsősorban az utánpótlást és hadfelszerelést szállító teherautókat érintette. A probléma megoldásaként született meg a szögletes mozgású, lassú, de minden terepen átgázoló Raupenschlepper Ost (RSO), azaz a "keleti lánctalpas vontató".

A 3 tonnás Opel „Blitz” volt a németek legsikeresebb kísérlete arra, hogy szabványosítsák gépjárműállományukat. A típust több feladatra vették igénybe, mentőautóként ugyanúgy megállta a helyét, mint mozgó javítóműhelyként, vagy parancsnoki járműként.

A II. világháborúba belépni készülő Egyesült Államok minden téren igyekezett a háború elvárásainak megfelelő harceszközőket, speciális katonai járműveket kifejleszteni. Ezek sorába tartozott a korábbi tárgyalt kétéltű személygépkocsi (Jeep) nagyobb, teherszállításra tervezett változata, a GMC gyár DUKW-353 (D = 1942-ben gyártott, U = kétéltű, I = elsőkerék hajtás, W = hátsókerék hajtás) típusjelölésű, úszóképes tehergépkocsija.

1941 augusztusában a német hadsereg elérte Leningrádot. 1941. szeptember 8-án a német és a finn csapatok blokád alá vették a várost, és a Balti flotta fő bázisát — Kronstadtot. A német Északi Hadseregcsoport menetből próbálta elfoglalni Leningrádot, és megsemmisíteni az orosz flottát. Így a Balti-tenger „német beltengerré” vált volna, biztonságos tengeri és száraz- földi kapcsolatot létrehozva Skandináviával és a finn szövetségeseikkel.

1941.szeptember 8-án zárták körül Oroszország egykori fővárosát, a Leningrádra átkeresztelt Szentpétervárt, ám a német hadvezetés a Néva-parti város bevétele helyett annak kiéheztetése mellett döntött. Leningrád és a szovjet hátország között szinte teljesen megszűnt a kapcsolat, és megkezdődött az újkori történelem egyik leghosszabb, legtöbb áldozatot követelő ostroma.

1941. szeptember 12-én a XVI. Hadtest 96. gyalogoshadosztályának 31. gyalogosezredébe tartozó előőrsök elérték Leningrád külvárosát. Találkoztak egy belváros felé tartó villamossal. Az utasokat leszállították, és a villamosvezetőnek átadtak egy levelet, amelyben a német parancsnokság azonnali megadásra szólította fel a város védelmének parancsnokát.

A '30-as évek elején Németországban megindult újrafegyverkezés a szövetséges hatalmakat a meglevő fegyverzetük korszerűsítésére, illetve új fegyverek gyártására sarkallta. A brit Légügyi Minisztérium folyamatosan adta ki a különböző feladatokra szánt repülőgépek fejlesztésre a pályázati kiírásait. Ekkor születtek meg a világháború meghatározó repülőinek prototípusai.

A német hadsereg villámháborús sikereit követően a szembenálló államok vezetésének felül kellett vizsgálni légi haderejük csapásmérő képességét. Az új harcászati elvek kidolgozásakor egyre nagyobb hangsúlyt kapott a szárazföldi csapatok légi támogatása. Ennek szellemében fejlesztették ki az angol légierő két 40 mm-es Vickers „S" típusú löveggel felszerelt Hurricane IID csatarepülőgépét is.