Finnország közvetlenül a második világháború kitörése előtt abba a helyzetbe került, hogy már nem tudott kitől repülőgépeket beszerezni, ezért saját típusok tervezése és gyártása mellett döntött. A Finn Légierő felhívására 1939 májusában a VL (Valtion Lentokonetehdas) öt különböző kategóriájú koncepcióval állt elő.

Ezek közül a védelmi minisztérium a vadász- gép megvalósítása mellett tette le a voksát. A VL Myrski (Vihar) volt az egyetlen finn gyártású vadászgép, amely szolgálatba állt a háború alatt. 1941-1943 között gyártották két változatban, összesen 51 gép épült meg és került bevetésre.

A védelmi minisztérium 1940. december 20-án adta ki az 1621/40. számú szerződést a prototípus megrendelésére. Az eredeti cél az volt, hogy 1941 júliusának elejére elkészül- jön egy működő prototípus, de a háború kitörésével a projekt késedelmet szenvedett, tervezési és gyártási problémák miatt.

Az új repülőgép 8,35 méter hosszú törzsét hegesztet csőváz adta, amelyre fából készült farokrészt és 11 méter fesztávolságú, enyhe ”V” beállítású lekerekített végű szárnyakat illesztettek rétegelt lemez borítással. A jó kilátást biztosító pilótafülkéjét a törzs közepén helyezték el.

A gépbe — az eredetileg tervezett, ám akkor a finnek számára épp nem elérhető Bristol Taurus III csillagmotor helyett — egy 1065 lóerős Pratt & Whittney R-1830-S3C3-G erő- forrás került*. (Megj.: később a sorozatgyártású gépekbe a megbízhatóbb, de gyengébb SC3-G változatot építették be.)

Myrsky I 1942 augusztusában.

A Myrski fordított tricikli elrendezésű, behúzható futóművet kapott, és a hátsó futóművet is be lehetett húzni a törzsbe. Fegyverzetét négy VKT 12,7 mm-es LKK/42 géppuska alkot- ta, de lehetőség volt két 100 kg-os bomba hordozására is. A 2337 kg (felszálló tömeg: 3213 kg) súlyú gép végsebessége 3300 méteren elérte az 535 km/h-t.

Az MY-1 prototípus 1941 decemberében készült el, és 23-án emelkedett a levegőbe elő- ször. Csakhogy a gép motorproblémáktól szenvedett, és túl nagy volt a szárnyterhelése (194 kg/m2), ami azt jelentette, hogy az emelkedési sebessége és a manőverezhetősége rossz volt. A MY-1-et újratervezték, hogy kijavítsák a hibákat. Mielőtt a prototípus tesztre- pülései befejeződtek volna, a légierő megrendelést adott le három gépből álló előszéria gyártására 1942. május 30-án.

Myrskyk hangárban, karbantartás miatt.

1942. augusztus 18-án a finn védelmi minisztérium kiadta az 1952/42-es szerződést, amely 50 Myrsky gyártását írta elő, két tételre bontva. Egy előszériára (Myrsky I), és egy gyártási sorozatra (Myrsky II) — ez utóbbi 47 gépből állt MY-5-től MY-51-ig. Az MY-5 1943 decemberében, az MY-51 építése pedig 1944 decemberében fejeződött be.

A negyedik gép, a MY-4 június 5-én készült el, vastagabb szárnnyal, könnyebben szerel- hető motorral, jobb burkolatokkal, hidraulikus fékekkel és VLS 8002 állítható légcsavarral. A tesztelések után 1944 februárjában átadták a gépet a 26. számú vadászrepülőszázad- nak (Hävittäjälentolaivue 26), értékelésre — ahol azonnal problémák jelentkeztek.

Mind a 20 pilóta, akik felváltva repültek vele, jelezték, hogy a módosított MY-4 repülési jellemzői a Finn Légierő kötelékben szolgáló — de ekkorra már elavultnak számító — Fiat G.50 'Freccia' vadászgépekhez képest is rosszak. Súlyozbította a helyzetet, hogy a MY-6 1944 júniusában lezuhant, amikor zuhanórepülésben elérte a 640 km/h-t. Emiatt elren- delték az összes addig elkészült gép átvizsgálását és megerősítését, mind a kész, mind a gyártás alatt álló modelleken.

A finn légierő VL Myrsky II repülőgépe 1944-ben.

A fenti problémák miatt alaposan elhúzódott a gyártás, így a Finn Légierő az első gépeket csak 1944 augusztusában állította szolgálatba. Azok azonban még így is részt vettek az ún. „folytatólagos háború” harcaiban, és több szovjet gépet megsemmisítettek a földön és a levegőben. Később a lappföldi háborúban is alkalmazták őket a Harmadik Birodalom ellen. A Myrsky-ket végül csak 1947-ben vonták ki a szolgálatból.

*A finn védelmi minisztérium német forrásból nagyobb mennyiségű zsákmányolt P&W R-1830 SC3-G motorhoz jutott.