Bármily meglepő is, de a második világháborúban Európa és az Egyesült Államok mellett a legjelentősebb harckocsi-állománnyal Japán rendelkezett. A Kínával való konfliktusnak köszön- hetően a japán harckocsigyártás az 1930-as években ugrásszerűen megnőtt, az 1931 és 1938 közötti időszakban majdnem 2700 harckocsit gyártottak le, 1940-re pedig a szigetország a világ ötödik legnagyobb páncélos haderejével rendelkezett. Mégha azok minősége — egy-két kivételtől eltekintve — messze elmaradt a német, orosz vagy amerikai tankokétól.

Type 95 Ha-Go

A Type 89 rendszerbe állítása után nem sokkal már megfogalmazódott az az igény, hogy a JCSH egy nagyobb sebességű, a teherautókkal és más gépjárművekkel együtt haladó könnyű páncélost is szolgálatba állítson a szovjet BT sorozat, illetve az angol „cirkáló" harckocsik mintájára. Így született meg a Mitsubishi cég tervezte Type 95 Ha-Go, amely a háború végéig az egyik legnagyobb példányszámban gyártott japán harckocsi lett. 1935-1944 között közel 2000 db-ot gyártottak belőle és változataiból.

Az alig 7 tonnás tömeg és a hegesztett páncélzat azonban nem mindig tudta megvédeni a nehézgéppuskák tüzétől a 3 fős személyzetet, 37 mm-es lövegének páncélátütő képes- sége pedig elégtelen volt a kortárs harckocsikkal szemben, és a gyalogság támogatására is alkalmatlannak bizonyult. További hátrányt jelentett, hogy a parancsnoknak — egyéb feladatai mellett — az ágyút is kezelnie kellett, és rádióval sem szerelték fel. Többféle változatban építették:

• Type 3 Kei-Ri — a Type 97 Chi-Ha harckocsi rövid csövű 57 mm-es lövegével, néhány darab épült belőle 1943-ban.
• Type 4 Ke-Nu — a Type 97 Chi-Ha közepes harckocsi toronnyal és annak 57 mm-es lövegével, mintegy 100 db-ot alakítottak át 1944-ben.
• Type 98A Ke-Ni — az alap a Ha-Go harckocsi, de a vezető ülését a bal oldalról a jármű közepére helyezték át, kb. 200 db készült belőle.
• Type 2 Ke-To — kb. 30 db-ot építettek 1944-ben. A 37 mm-es löveg hosszabb változatát (L/46) építették a toronyba.
• Type 2 Ka-Mi — kétéltű úszó harckocsi, 1942-től kezdve 180 db készült. Egy 37 mm-es löveggel, két géppuskával és rádióval szerelték fel. Megerősített páncélzata 12 tonnára növelte a jármű tömegét. A legszélesebb körű feladatokra alkalmazták a csendes-óceáni hadszíntéren.
• Type 4 Ho-To — rohamlöveg. A Type 95 Ha-Go alvázára épített 120 mm-es tarack kialakításával nyert járművet 1943-44-ben készítették. Harci bevetéséről nincsenek adatok.
• Type 5 Ho-Ru — páncélvadász. 1945 februárjában kezdték el fejleszteni, egy 47 milliméteres páncéltörő löveget kapott; ám a modellből – amely küllemre a német Hetzer-t idézte – csak néhány példány épült.
• Type 95 Ri-Ki — páncélozott műszaki harcjármű.
• Type 95 So-Ki — páncélozott vasúti jármű, pár darab készült belőle, amelyeket a mandzsúriai vasútvonal biztosítására használtak. Fegyverzete nem volt, a hatfős személyzet a járműből tüzelhetett kézifegyvereivel.
• Tüzérségi vontató — 13 tonnás lánctalpas vontató.

Type 97 Te-Ke

A japán tankette-fejlesztés utolsó típusa a Type 97 Te-Ke lett. A JCSH egy olyan páncélos rendszerbe állítását határozta el, amelyben egyesíthetik a Type 95 Ha-Go tűzerejét és a Type 94-es gyorsaságát, valamint könnyebb, olcsóbb előállíthatóságát. A Hino gyár által elkészített új páncélos a Type 94 alvázát és futóművét kapta meg, egy megerősített to- ronnyal, mert fegyverzete ezúttal nem géppuskából, hanem egy 37 mm-es lövegből állt. A 4,7 tonnás, kétfős személyzettel működő páncélost elsősorban a gyalogos hadosztá- lyok felderítő alakulataiba osztották be.

Az első példányok 1937-ben álltak csapatszolgálatba, a későbbi típusokat már egy 7,7 mm-es géppuskával is felszerelték. Felbukkantak Kínában, majd megjelentek a csendes-óceáni térség szigetein is. Összesen 593 db került gyártásba, de 1943-ban már megkezd- ték a típus fokozatos kivonását, a megmaradt könnyűpáncélosokat a továbbiakban csak vontatóként alkalmazták. Főbb változatai:

• Type 98 So-Da — fegyverzettel nem rendelkező, csapat- és lőszerszállító változat, 1 tonna szállítási kapacitással. 1940-41-ben építették.
• Te-Re — felderítő, tüzérségi megfigyelő változat, 6 fős személyzettel, fegyverzet nélkül. 1940-ben csak néhány példányban épült.

Type 97 Chi-Ha

A Type 95 Ha-Go rendszerbe állításával majdnem egy időben a japán császári hadsereg vezetői egy új közepes harckocsi létrehozására írtak ki pályázatot, amely az ekkora már korszerűtlenné vált Type 89 páncélosokat váltotta volna le. A JCSH elképzeléseit, illetve a harckocsi-alakulatok prioritásait — alacsony előállítási költséggel épülő, nagy számban rendszeresített, korszerű páncélos — nehéz volt összeegyeztetni. Két prototípus készült, amelyek közül a japán vezérkar a 15,8 tonnás, 57 mm-es rövid csövű löveggel felszerelt változatot fogadta el, amelyet 1937-ben Type 97 Chi-Ha néven rendszeresítettek.

A harckocsi legfőbb jellegzetességeit a 2 fős, a jármű jobb oldalára épített torony, illetve a későbbi típusokon a torony körül lévő rádióantenna adta. A 4 fős személyzetet max. 33 mm-es páncélzat védte. A harckocsi fegyverzetét kettő 7,7 mm-es géppuska egészítette ki, amelyekből az egyiket a torony hátuljába építették be. A későbbiekben a 6 futógörgős alváz lett a japán harckocsik alvázának alapja. A Mitshubisi cég harckocsijából és a belőle fejlesztett változatokból a háború végéig közel 3000 db épült, így a Type 97 Chi-Ha lett a japán páncélos erők standard harckocsija a II. világháború alatt. Számtalan változatban épült a háború végéig:

• Type 2 Ho-I — a harckocsiba egy rövid csövű 75 mm-es löveget szereltek. A 16 tonnás, egy darab 7,7 mm-es géppuskával felszerelt változatból körülbelül 30 db készült.
• Type 3 Chi-Nu — a francia 75 mm-es Schneider tábori ágyú mintájára fejlesztett löveggel szerelték fel ezt a 18 tonnás Chi-Ha-változatot. 1943-ban 60 db készült belőle, harcba már nem vetették be.
• Type 4 Chi-To — a 30 tonnás, 75 mm-es hosszú csövű löveggel (L/56) felszerelt harckocsi fejlesztése 1944-ben indult meg. A németek által rendelkezésre bocsátott Pz.Kpw III-as és IV-es változatok dokumentációinak felhasználásával készült páncélosból 1945-ig 6 db-ot építettek. Harcba nem került bevetésre.
• Type 4 Ha-To — rohamlöveg. 1944-ben 4 db készült el ebből a 300 mm-es mozsárral felszerelt változatból. A jármű vezetőfülkéje már fedett volt. Harctéri bevetésére nem került sor.
• Type 5 Chi-Ri — a második világháború utolsó japán harckocsija volt. A Chi-To átépített, megerősített változata. A 6 pár futógörgőt 8-ra cserélték, fő fegyverzetnek megtartották a 75 mm-es löveget, de a homlokpáncélba — amely már 75 mm-es volt — beépítettek egy 37 mm-es löveget is. A 37 tonnás páncélost egy német licenc alapján gyártott BMW motor működtette volna. A háború végéig csak a prototípus épült meg.
• Type 97 Ka-So — tüzérségi megfigyelő harckocsi. A toronyba egy 47 mm-es ágyú makettjét építették be, a géppuskákat meghagyták. Néhány darab készült belőle.
• Type 97 Shi-Ki — parancsnoki harckocsi, elsősorban kiképzésekre használták, a torony helyett a harckocsi homlokpáncéljába építettek be egy 37 mm-es löveget. Harci alkalmazására nem került sor, néhány példány épült belőle.
• Type 3 Kai-Chi — kétéltű partraszálló, úszó harckocsi. A közel 19 tonnás, több mint 10 méteres, 4 pár futógörgős páncélos, bár néhány tucat épült csak belőle, a japán hadsereg és haditengerészet legjobb kétéltű páncélosa volt. A hátsó részbe, a torony mögé épített kipufogó és légtelenítő torony jellegzetes alakot adott a járműnek.
• Type 4 Ka-Tsu — az előző páncélos fejlesztett változata. 1943-44 között mintegy 30 db épült belőle, harcba nem vetették.
• Type 5 To-Ku — a kétéltű harckocsifejlesztések utolsó típusa. Csak prototípus épült belőle. Fegyverzetét megerősítették, a 47 mm-es löveg és géppuskák mellé a homlokpáncélba egy 25 mm-es gépágyút is beépítettek.
• Sa-To — 1938-ban, egy 20 mm-es légvédelmi gépágyút építettek a harckocsi alvázára. A nyitott kialakítású harcjárműből csak néhány darab készülhetett.
• Se-Ri — műszaki harckocsi, daruval felszerelve.

Type 1 Chi-He

A közepes harckocsit a Type 97 Chi-Ha felváltására tervezték. A prototípus 1940 során esett át a próbákon, első példányai pedig 1941-ben kerültek ki a csapatokhoz. A Type 1 Chi-He minden szempontból felülmúlta az elődtípust: nagyobb, erősebb, ellenállóbb, és nagyobb tűzerővel bíró modell volt. Elsődleges fegyverzetét egy nagy csőtorkolati sebes- ségű 47 mm-es löveg adta, amely képes volt 55 mm vastag páncél átütésére, de csak 100 méterről.

Az ötfős személyzettel működő, 17 tonnás harckocsi jól alkalmazható páncélosnak ígér- kezett, és hogy nem vált a harcok fontos szereplőjévé, az nem a mérnökök munkájának minőségén, hanem a kivitelezés terén jelentkező nehézségeken múlott. A japán hadiipar korlátozott gyártókapacitása miatt a típusból az első évben mindössze 15 nullszériás példány készült el, a rákövetkező években sem került átadásra másfélszáz darabnál több.

Type 97 Kai (Shinhoto)

Az 1939-es szovjet-japán harcok megmutatták a Type 97 Chi-Ha gyengeségeit, elsősor- ban a fegyverzet elégtelenségét, ezért a harcérték növelése érdekében az alapmodellből kifejlesztették a Shinhoto-t, egy javított változatot, amelybe már egy modernebb, nagy torkolati sebességű 47 mm-es (L/48) hosszú csövű páncéltörő löveg került beépítésre.

Emiatt azonban a páncélos egy teljesen új, középre helyezett, szegecselt, szögletes tor- nyot kapott, ezzel tömege közel 16 tonnára változott (innen az új név is, Shinhoto – új torony). Kiegészítő fegyverzetként két 7,7 mm-es géppuskával rendelkezett — ebből az egyik a torony hátulján, másik a homlokpáncélon helyezkedett el. 1942-től gyártották, megközelítőleg 930 darab készült a háború folyamán.

*

Japán kapitulációját követően az Egyesült Államok minden hadfelszerelés megsemmisíté- sét követelte, azonban néhány harckocsi más színtéren, más erők által a háború után is bevetésre került. A szovjetek által zsákmányolt japán harckocsik pl. a szövetségeseikhez kerültek, 1949-ben a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 349 harckocsiból álló páncélos- ereje leginkább Type 95 könnyű és Type 97 közepes harckocsikból állt.

(Forrás: Harckocsik és páncélozott járművek típuskönyve;
Steven J. Zaloga: Japanese Tanks 1939–45)