A viszonylag kisméretű, de erős fegyverzetű Ki-44 ’Shoki’ az első japán vadászgép, amelynél a tervezéstől kezdve a sebességre, és az emelkedőképességre helyezték a hangsúlyt a manőve- rezhetőség helyett. Nem készült akkora számban, mint például a ’Hayabusa’, és a nehézkes irányítás miatt nem is volt népszerű a japán pilóták körében, de az amerikai nehézbombázók elleni harcban betöltött szerepe jelentős.

A japán hadsereg légicsapatainak ez volt az egyetlen elfogó vadászgépe, és mire 1944 közepén megkezdődött a Japán elleni amerikai légi offenzíva, a császári hadsereg számos légvédelmi vadászezredét felfegyverezték ezzel a gyorsan és jól emelkedő géptípussal.

Egy nehéz, erős fegyverzetű, gyors vadászgép szükségességét, amely képes elfogni az ellenséges bombázókat, a japán hadsereg repülési parancsnokságának képviselői már 1938-ban felismerték. Ezért a Nakajima cég megbízást kapott egy ilyen gép kifejlesztésé- re. A követelmények mindenekelőtt a vadászgép nagy sebességét írták elő — 600 km/h 5000 m magasságban, és ezt a magasságot kevesebb, mint 5 perc alatt kellett elérnie. Fegyverzetként pedig min. két 12,7 mm-es és két 7,7 mm-es géppuska volt az elvárás.

Az új vadászgép tervezését többek között Shigenobu Mori és Masatarō Uchida mérnö- kök, valamint Dr. Hideo Itokawa, Nakajima vezető aerodinamikai szakembere kezdte el. Az alapvető problémát a megfelelő erőforrás kiválasztása jelentette, mivel akkoriban az összes japán motor viszonylag kis teljesítményű volt. Végül a mérnökök egy 14 hengeres, kétsoros Na-41 csillagmotor mellett döntöttek, amelynek névleges teljesítménye 1250 LE volt. Egy ilyen döntés kockázata az volt, hogy ez a Ki-49 Donryu bombázókon is használt motor meglehetősen nagy átmérőjű és ennek megfelelő súlyú volt. Ezért a tervezőknek komoly nehézségeket kellett leküzdeniük, hogy beépíthessék a nagy sebességű, teljesen fémből készült vadászgépükbe.

Az első Ki-44 prototípus tesztelése Tachikawában, 1940 decemberében.

Ennek eredményeként egy relatíve kisméretű, "tömzsi" repülőgépet hoztak létre, amely- nek törzse a motortartótól a farokrész felé hírtelen keskenyedett. Ez a kialakítás lehetővé tette a jármű légellenállásának minimalizálását, és a súlyának csökkentését is. Ugyaneb- ből a célból viszonylag kis szárnyat választottak. További technikai újítások közé tartozott a csepp alakú pilótafülke, a behúzható futómű és a háromlapátos, változtatható állás- szögű légcsavar.

A prototípus először 1940 augusztusában emelkedett a levegőbe. A gép jó repülési tu- lajdonságokat mutatott, de nem felelt meg a kiírásnak; tényleges maximális sebessége mindössze 550 km/h volt, és 5 perc alatt 54 másodperc alatt emelkedett 5000 m-re. Ad- digra a cég további két prototípust épített, de hét prototípus már elkezdett gyártását felfüggesztették, amíg végleges döntés nem születik a vadászgép sorsáról. A tervezők minden erőfeszítése a repülőgép súlyának csökkentésére és aerodinamikai tulajdonsá- gainak javítására irányult.

Nakajima Ki-44 az akenoi Repülőiskola repterén.

A második és a harmadik prototípuson jelentős változtatásokat hajtottak végre. Az első lépés a Ki-44 fegyverzetének leszerelése és a motortartó szilárdságának növelése volt; az így már 200 kilógrammal könnyebb vadászgép 570 km/h sebességet ért el. További 20 km/h-t a motorburkolat átdolgozásával, 26 km/h-t a kompresszor légbeömlőjének több- szöri átdolgozásával értek el, végül a repülőgép sebessége 626 km/h-ra nőtt. Ez reményt keltett, hogy a fegyverzet telepítése után a Ki-44 sebessége 580 km/h körüli lesz. A had- sereg belenyugodott ebbe az értékbe, és engedélyezte a sorozatgépek gyártását.

A Nakajima cég 1942 januárjában megrendelést kapott 40 darab sorozatgyártású repülő- gép gyártására, amelyeket Ki-44-I-nek neveztek el. Ezeket több, egymástól kissé eltérő módosításban gyártották. A Ki-44-I szinte teljesen megegyezett a kísérleti sorozat gépei- vel, míg a Ki-44-Ia törzsbe épített géppuskáit 12,7 mm-es géppuskákra cserélték. A Ki-44-Ib változat egy másik újítása az olajhűtő volt, amelyet a motorháztető alól vezették ki.

A 47. Sentai Nakajima Ki-44 gépei a Narimasu bázison.

A katonai tesztek után azonban a Nakajima cég ismét módosításokra kényszerült, első- sorban a sebesség és az emelkedőképesség növelése érdekében. A megoldás ismét egy erősebb, Na-109-es motor beépítése lett, csakhogy az 90 kg-mal nehezebb volt az erede- ti, Na-41 csillagmotornál. Az új motor felszálláskor 1520 LE, 5250 m magasságban pedig 1320 LE teljesítményt adott le.

1942 augusztusában a cég megrendelést kapott öt kísérleti és három előszériás Ki-44-II vadászgép gyártására az új motorral. Ezeket az év őszén legyártották, majd megkezdő- dött a sorozatgyártás is. Az új motor mellett a Ki-44-II megerősített vázzal, 13 mm-es páncéllal védett pilótaüléssel, 40 mm vastag páncélozott szélvédővel és szintén védett üzeanyagtartályokkal is rendelkezett. A szárny középső része alatt a hatótávolság növelé- se érdekében két újabb póttartály felfüggesztését is biztosították. A típust 1942 második felében állították hadrendbe, de kezdetben népszerűtlennek bizonyult a jóval könnyebb, fürgébb, jobban manőverezhető vadászgépekhez szokott japán pilóták körében.

Ki-44-II a Nakajima gyár repülőterén, Ótában, 1944 kora őszén.

A sorozatgyártású Ki-44-IIa fegyverzete két 7,7 mm-es géppuskából és két 12,7 mm-es szárnygéppuskából állt. Ebből a változatból viszonylag kevés jármű épült, a négy 12,7 mm-es géppuskával felszerelt Ki-44-IIb-ből jóval több készült. A Ki-44-IIc-t kifejezetten ellenséges bombázók elleni harcra gyártották, erősebb fegyverzettel. Ez utóbbi változat néhány gépe két törzs-géppuskával és két 37 mm-es, szárnyra szerelt ágyúval (csöven- ként 25 lőszerrel) rendelkezett. Egy Ki-44-IIc-t négy 20 mm-es gépágyúval szereltek fel.

Az utolsó, kis példányszámban gyártott Ki-44-III változatot az új, 2000 lóerős Na-145 motorral szerelték fel. Összesen hat darab készült ebből a változatból: a Ki-44-IIIa négy 20 mm-es gépágyúval, a Ki-44-IIIb pedig két 20 mm-es gépágyúval és két 37 mm-es szárnyágyúval volt felfegyverezve.

Nakajima Ki-44-II a Clark repülőtéren 1945-ben.

A típus gyártása 1945 januárjában leállt, addig összesen 1225 darab ilyen gépet épí- tettek, beleértve a prototípusokat is. Érdekességként még megjegyzendő, hogy a II. világháború utolsó légiharcát egy Ki-44 vívta Tokió felett 1945. augusztus 17-én 5 felde- rítésre berepülő amerikai B-32 "Dominator" típusú négymotoros nehézbombázó ellen.