Chester William Nimitz 1885. február 24-én német bevándorló családban született a texasi Fredericks- burgben. A West Point-i katonai akadémiára akart jelentkezni, de végül az annapolisi haditengerészeti akadémiát végezte el, kitüntetéssel.

Szolgálatát 1905-től a Távol-Keleten kezdte meg. 1908-ban zászlósi rangban ő állt a parancsnoki hídon, amikor a Decatur romboló zátonyra futott, ezért hadbíróság elé került, és szolgálatszegés miatt megrovásban részesült.

Pályafutásában ez nem okozott törést: a következő évben már az Első Tengeralattjáró Flottilla parancs- noka lett, 1911-ben az ő parancsnoksága alatt állt hadrendbe az első dízelhajtású amerikai tenger- alattjáró.

1913-ban németül is beszélő főhadnagyként Nürnbergben és Gentben tanulmányozta a dízelmotorgyártást. 1918 februárjában az Atlanti-óceáni tengeralattjáró-flotta törzsfőnö- kévé nevezték ki.

Az I. világháború után kapitány és a Pearl Harbor-i tengeralattjáró-kötelék parancsnoka lett. 1922-től a newporti haditengerészeti akadémián tanult, 1926-ban a kaliforniai Ber- keley Egyetemen ő hozta létre a haditengerészet első tartalékostiszt-képző központját. 1929-ben tengeralattjáró hadosztályparancsnokká nevezték ki, 1933 végén az Augusta cirkáló parancsnokaként a Távol-Keletre vezényelték. 1935-ben a haditengerészet Navi- gációs Hivatalának helyettes vezetője lett, három év múlva ellentengernagyi rangban átvette a hivatal vezetését.

A Pearl Harbor elleni támadás után pár nappal Franklin D. Roosevelt elnök admirálissá előléptette elő és kinevezte a csendes-óceáni amerikai flotta főparancsnokává. Első fel- adata a lerombolt bázis védelmének megerősítése és a szárazfölddel való kommunikáció helyreállítása volt. Később döntő szerepet játszott az amerikai tengerészet moráljának helyreállításában.

Kiváló stratégaként sikeresen ötvözte a tengeri és a légi háborút, elvágta az ellenség utánpótlási útvonalait, kidolgozta a "szigetről szigetre ugrás" taktikáját. 1942 júniusában a Midway-szigeteknél megállította a japán offenzívát, ezt követően csatákat nyert Gua- dalcanalnál, a Gilbert-szigeteknél, a Marshall-, a Mariana- és a Palau-szigetek térségében. 1944 októberében győzelmet aratott a világtörténelem legnagyobb tengeri ütközetében, a Fülöp-szigeteki partraszállásért folytatott Leyte-öbölbeli csatában.

Nimitz a stratégiai nézeteltéréseket félretéve együttműködött Douglas MacArthur tábornokkal, a hadsereg parancsnokával. Mindketten döntő szerepet játszottak a végső győzelem kivívásában, és 1945. szeptember 2-án, a USS Missouri csatahajó fedélzetén (MacArthur a szövetséges hatalmak, Nimitz az Egyesült Államok részéről) ők ketten írták alá a japán kapitulációs okmányt. 1944 decemberében megkapta az újonnan létrehozott (és a második világháború óta nem adományozott) legmagasabb haditengerészeti rend- fokozatot, flottatengernagy — ötcsillagos admirális — lett.

A háború után hadműveleti főnökként töredékére csökkentette és a békebeli feladatok ellátására szervezte át a haditengerészetet. 1946-ban a nürnbergi bíróság elé állított német tengernagy, Karl Dönitz perében tett vallomásában kiállt az általa is gyakorolt, korlátozás nélküli tengeralattjáró-hadviselés jogossága mellett, részben ennek volt kö- szönhető, hogy Dönitzet csupán tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1947-ben még aláírta a világ első atomtengeralattjárója, a USS Nautilus (SSN-571) kifejlesztésére utasító memo- randumot, majd nyugdíjba vonult. Nyolcvanéves korában, 1966. február 20-án halt meg a kaliforniai Yerba Buena-szigeti katonai bázison lévő otthonában.