A Nakajima cég vadászgépét Ki-43 ’Hayabusa’ és a Ki-44 ’Shoki’ leváltására tervezték, és a második világháború végső szakaszában a Japán Hadsereg Légierejének (JAAF) legfontosabb vadászgépe volt, kiváló repülési jellemzőkkel, végsebességgel és manőverező képességgel.

Egyenrangú harcot vívhatott a szövetséges gépekkel, a sokkal ismertebb Zero-val ellentétben jó páncélzattal, erős fegyverzettel és önzáró üzemanyagtartályokkal rendelkezett, ami nagyon veszélyes ellenféllé tette.

A szövetségesek által ’Frank’ kódnévvel jelölt Ki-84 volt a harmadik olyan japán vadász- gép-típus, amely egyenrangúnak bizonyult az ellenség legmodernebb harci gépeivel. Azzal előzte meg a Kawanishi és a Kawasaki repülőgépgyár szintén kiváló N1K ’Shiden’, illetve Ki-100-as típusait, hogy azokhoz képest nagy mennyiségben állították szolgálatba.

A Ki-84 ugyan csak 1944-ben állt hadrendbe, a tervezési munkálatok már 1942 elején megkezdődtek. Három héttel Pearl Harbour után a JAAF utasította a Nakajima Aircraft Company-t, hogy kezdje meg a Ki-43 Hayabusa utódjának tervezését. A követelmények egy általános célú, nagy hatótávolságú vadászgépre vonatkoztak, amely ötvözi a Ki-43 manőverezhetőségét a Ki-44 ’Shoki’ sebességével és emelkedési képességével, valamint páncélvédelmet biztosít a pilótának. Emellett önzáró üzemanyagtartályokkal is fel kellett szerelni.

Nakajima Ki-84 prototípusa.

A terv 1943 közepén készült el. Az együléses, alsószárnyas vadászgép teljes egészében fémből készült, kivéve a szövettel borított kormányfelületeket. A törzsrész ovális volt, a kéttartós szárny fémkeretes, szövettel borított csűrőket hordozott, és hidraulikusan mű- ködtetett Fowler-féle fékszárnyakkal volt felszerelve. A pilótafülke buborék-kabintetőt kapott, amely kiváló kilátást biztosított a pilótának.

A repülőgépet egy 1800 LE-s Nakajima Ha-45 motor hajtotta, összesen 220 gallon üzem- anyagot szállítottak a pilótafülke mögötti és a szárnyakban lévő tartályokban. Két 12,7 mm-es Ho-103 géppuskával volt felfegyverezve, amelyeket a motor burkolatba szereltek, és egy-egy 20 mm-es Ho-5 gépágyúval, amelyek mindkét szárnyban helyezkedtek el. A pilótát egy 70 mm-es páncélozott szélvédő és egy 13 mm-es páncéllemez védte a pilóta- fülke hátsó részében és padlójában.

A 9.93 m hosszú, 11.23 m szárnyfesztávolságú és 3.38 m magas gép első prototípusa először 1943 áprilisában repült az Ojima repülőtérről, a második pedig júniusban. A két prototípus a tokiói Tachikawa Army Aviation Arsenalban végzett tesztek során kimagasló eredményeket produkált, az 1800 LE-s Nakajima HA-45 típusú 18 hengeres csillagmotor- ral szerelt gép 6000 m-en 630 km/h csúcssebességet ért el, és 6,5 perc alatt emelkedett 5000 m-re. Fegyverzete 4 db 12,7-es géppuska volt, ezenkívül ledobható póttartályokkal is ellátták, így a hatótávolsága 2200 km lett.

A 73. hadsereg repülőezredének Ki-84 4-es gépe (2. prototípus). 1944. okt.

Ezt követően 1943 augusztusában a hadsereg rendelt egy 83 gépből álló tesztsorozatot, amelyet 1943 augusztusa és 1944 márciusa között gyártottak le. Ezek az előszériás gépek csak kis részletekben különböztek egymástól; pl. a gyártás megkönnyítése érdekében törzsmódosításokat végeztek, a szárnyak és a kormánylapát felületét pedig megnövelték a jobb irányíthatóság érdekében.

A gyártás a Nakajima otai üzemében kezdődött 1944 áprilisában, majd az otsonomijai üzemben folytatódott. 1944 decemberére 373 darab Ki-84-est gyártottak, ami a japán hadsereg vadászgépei közül a legmagasabb egyhavi termelés volt. A gépet a Mansyu is gyártotta, és 17 hónap alatt a két gyártó 3382 darab Ki-84-est szállított le.

Ki 84 Hayate gyártósora, 1945. március.

A korai gyártású gépeket Nakajima Ha-45 Model 11-es és 12-es motorral építették, ame- lyek felszállási teljesítménye 1800, illetve 1825 LE volt. A későbbi gyártott gépeket előbb a Modell 21-essel szerelték, amely 1990 LE teljesítményt adott le felszálláskor. Ezek a moto- rok azonban meglehetősen megbízhatatlanok voltak, ezért a későbbi gyártásban a gépek már 23-as (Ha-45-23) motorral készültek — ez utóbbi a Model 21-es egy alacsony nyomá- sú üzemanyag-befecskendező rendszerrel felszerelt módosítása volt.

Ez utóbbi, a Ki-84-Ia volt a legszélesebb körben gyártott változat. További változatok közé tartozik a Ki-84-Ib, 4×20 mm-es Ho-5 gépágyúval felfegyverkezve, és a Ki-84-Ic, egy speci- ális vadászbombázó/csatarepülő változat, amely két darab 20 mm-es Ho-5 gépágyúval a törzsben, és két szárnyra szerelt 30 mm-es Ho-105 gépágyúval volt felfegyverezve. A tel- jes gyártás az összes gyárban 3514 darab volt, beleértve a prototípusokat, és a tesztgé- peket is; de a sorozatgyártású Hayatek teljesítménye és megbízhatósága már korántsem volt olyan jó, mint a tesztgépeké.

Nakajima Ki-84 Hayate Luzon szigetén., 1945.

a KI-84-II-eseken pedig, hogy takarékoskodjanak a hadászati szempontból fontos anya- gokkal, a farokrészt és egyes szerelvényeket fából készítették. Az utolsó változat a Ki-84-Ia átépítése volt, Ki-116 típusjellel és gyengébb motorral.

A Ki-84 1944 nyarán állt szolgálatba. A szolgálati teszteket végző századot márciusban feloszlatták, személyzetét pedig áthelyezték a 22. Sentai egységhez. Augusztusban ezt az egységet sorozatgyártású Hayate gépekkel szerelték fel, és Kínába szállították, ahol az USAAF P-47 Thunderbolt és P-51 Mustang gépei ellen harcoltak. Öt hét alatt a 22. Sentai figyelemre méltó eredményeket ért el, részben a kiváló új repülőgépeinek, részben pedig annak köszönhetően, hogy a legjobb japán pilóták közül sokat ide vezényeltek.

A Ki-84 Hayate tesztelése Clark Field-en 1945-ben.

A Hayate vadászgépek első nagyobb harci bevetésüket 1944 októberében, a leyte-szigeti csata során hajtották végre. Az ígéretes kezdés után azonban a Ha-45 hajtómű megbíz- hatatlannak bizonyult, akárcsak a futómű, így a működőképes repülőgépek száma egyre csökkent. A cseregépek közül sok már útközben odaveszett. Ennek ellenére a csendes-óceáni háború végéig a Ki-84-eseket mindenhol bevetették, jelentős sikerrel. Képesek voltak komoly károkat okozni a B-29-esekben is, legalábbis addig, amíg azok a nappali bevetésekről át nem tértek az éjszakai bombázásra.

Érdemes megjegyezni, hogy a háború végső időszakában igyekeztek az egyre kevesebb alumíniumot fával vagy acéllal helyettesíteni, de a Ki-84 ilyen változatait soha nem gyártották nagy mennyiségben.