A leggyorsabb után mi más jöhetne, mint a legnagyobb. Az I-400 osztályú tengeralattjárók a valaha épített legnagyobbak voltak egészen a nukleáris-tengeralattjárók idejéig. Létrejöttüket Jamamoto tengernagynak, a japán egyesített flotta főparancsnokának köszönhették.

A japán hadvezetés 1943-ban utasítást adott egy korszerű, a haditechnika valamennyi akkori vívmányával ellátott, gyors tengeralattjáró-típus megtervezésére. A Sen-Taka osztály tervezése során a szakemberek magas elvárásokkal szembesültek: feladatuk volt, hogy hozzanak létre egy nyílt tengeri portyákra alkalmas, gyorsabb és erőteljes fegyverzettel ellátott típust.

Az amerikaiak még az első világháború éveiben elkezdték a USS Lexington tervezését. Ez lett volna a világ legnagyobb és leggyorsabb csatacirkálója: 35 300 tonna vízkiszorítás, 35 csomó. A jütlandi tengeri ütközet után a tervet módosították: a vízkiszorítást 44 300 tonnáig növelték, ezáltal a sebesség 33 csomóra csökkent. Az új sorozat — Lexington, Saratoga, Constituthion, Ranger, Constellathion és az United States — első hajóját csak 1920-ban kezdték el építeni.

Egy csatacirkáló, amelyet 1924-ben repülőgép-hordozóvá alakítottak át. A háború kitörését követően az Admiralitás kirendelte a nyílt óceánra, hogy német tengeralattjárókra vadásszon. Rossz ötlet volt: 1939. szeptember 17-én a HMS Courageoust elsüllyesztette egy német U-boot. Így ez a hordozó lett a brit hadiflotta első jelentős vesztesége a második világháborúban.

Már a XIX. században felmerült valamiféle megfigyelőállás gondolata, ahonnan a tengerészek láthatták az ellenség manővereit, ezért néhány hadihajót léggömbökkel szerelték fel. Jóllehet ezek a megfigyelőállások teljesítették feladatukat, de hatótávolságuk korlátozott volt és elárul- ták a hajók tartózkodási helyét az ellenségnek.

Würzburgban született 1884-ben, apja Maximilian Halder tábornok. Mivel felmenői már a 17. század óta a bajor hadseregben szolgáltak, nem meglepő, hogy 1902-ben ő is belépett az ambergi 3. bajor királyi tábori tüzérezredbe, amelynek parancsnoka abban az időben apja volt. 1904-ben Münchenben elvégezte a hadiakadémiát, és előléptették hadnagy- gyá. 1906-1907 között tüzérségi akadémiát, 1911 és 1914 között pedig a vezérkari akadémiát végezte el, utóbbit évfolyamelsőként.

Az I. világháború kezdetén tüzérségi tisztként szol- gált. 1915-ben kinevezték a 6. bajor hadtest vezérkari főnökévé, majd előléptették századossá és áthelyez- ték a 6. hadsereg vezérkarához. 1917-ben előbb a 2. hadsereg, majd a 4. hadsereg vezérkarában szolgált. A háború alatt számos kitüntetést kapott.

1893. április 26-án született Ivanjicában. Kadétként részt vett a két balkáni háborúban a törökök, majd a bolgárok ellen, és az I. világháborúban is. Ezt követő- en a frissen megalakult Szlovén-Horvát-Szerb Állam elitalakulata, a királyi gárda tagja, 1926-ban pedig a hadtudományok doktoraként az egyik legképzettebb szerb katonatiszt lett.

Posztgraduális képzését Párizsban végezte, majd az úgynevezett dunai divízió parancsnokhelyettesévé nevezték ki Belgrádban. A harmincas években főleg diplomáciai feladatokat látott el: 1935-ben Bulgáriá- ban, majd Csehszlovákiában szolgált,

1937-ben Ljubljanába, majd 1938-ban Celjébe helyez- ték át, ahol terveket készített a jugoszláv hadsereg újjászervezésére.

A Ki-43 Hayabusa — hivatalos japán elnevezéssel Army Type 1 Fighter — a világháború kezdetén a Császári Japán Hadsereg Légierejének legkorszerűbb vadászgépe volt, amely a háború elején kínos meglepetéseket okozott a szövetségeseknek.

A brit-francia harcok azonban nem véglegesen fejeződtek be 1940 végén. A Közel-Keleten Szíria és Libanon francia fennhatóság alatt állt, míg Palesztina és Jordánia brit kézen volt. 1941. április 13-án Irakban felkelés tört ki, vezetője Rachid Ali a tengelyhatalmaktól kért segítséget. A szövetségesek üzemanyag-utánpótlásának nagy részét az iraki olajmezőkből fedezték, az Iraq Pertoleum Company kútjaiból az üzemanyagot Haifánál hajózták be.

A francia Vichy-i bábállam és a gyarmatok hadereje sok korszerű hadihajóval, repülőgéppel rendelkezett. A brit kormány attól tartott, hogy a Vichy-i haditengerészet hajói valamilyen módon németeké lesznek, ezért 1940 júliusában Oránnál, majd szeptemberben Dakarnál a brit flottaegységek megtámadták a kikötőben horgonyzó francia flottaegységet.