Bár tipikus 1930-as évek eleji repülőgép volt, és a II. világháború kitörésekor már elavultnak számított, mégis említést érdemel. A Boeing P-26 ’Peashooter’ (Köpőcső) volt ugyanis az első hadrendbe állt amerikai vadászgép, amely kizárólag fémből készült, és ugyancsak ez volt az első egyfedelű repülőgép az amerikai légierő kötelékében.

A II. világháború kitörésekor ugyan már nem használták a légierő harcoló századainál, mégis ennek a típusnak a pilótái rendelkeztek csak harci tapasztalatokkal, amit Kínában és Spanyol- országban szereztek. Ráadásul ez volt az első amerikai vadászgép, amely megvívta Amerika első világháborús légiharcát, Pearl-Harbornál.

A Boeing által pénzelt projekt a Boeing Model 248 kifejlesztésére 1931 szeptemberében indult; az USA Légihadteste (USAAC) biztosította a hajtóműveket és a műszereket. A gép nyitott pilótafülkét és rögzített futóművet kapott, de szárnyai nem voltak önhordók, ezért külső szárnymerevítőket alkalmaztak rajta. Az Army Air Corps három prototípust rendelt 522 LE-s (389 kW) Pratt & Whitney SR-1340E Wasp motorral és XP-936 jelöléssel, az első repülésre pedig 1932. március 20-án került sor. Mivel XP-936 fejtámlája csekély védelmet nyújtott, ha leszálláskor felborulna, ezért a sorozatgyártású modellek már magasabb fejtámlával épültek a pilóta védelmének érdekében.

Boeing XP-936 prototípus alacsonyabb fejtámlával.

Ezt követően a Boeing cég 111 repülőgép gyártására kapott megrendelést (Modell 266), ezek hivatalosan a P-26A jelölést és új, továbbfejlesztett szárnyszerkezetet, 600 LE-s (450 kW) Pratt & Whitney R-1340-27 motort, két darab .30 kaliberes (7.62 mm-es) M1919 Brow- ning géppuskát, valamint rádiót kaptak. Később a megrendelést 136 gépre bővítették.

A 9 hengeres léghűtéses csillagmotor 377 km/h max. sebességre gyorsította a gépet, az elérhető csúcsmagasság 8400 m volt, ami azért elég érdekes lehetett nyitott pilótafülké- ben. (Megj.: a zárt pilótafülkék ekkor ugyan már kezdtek elterjedni, de az amerikai pilóták jobban kedvelték a jó kilátást biztosító nyitott kabint, ami azonban a típus korlátait is je- lentette; nem véletlen, hogy az utolsó olyan harci repülőgépek közé tartozik, amely még nyitott kabinnal épült.)

Az első, sorozatban gyártott P-26A vadászgép 1934. január 10- én gördült ki a gyár szere- lőcsarnokából; a 111 gépből álló sorozat utolsó darabját pedig 1934 júniusának végén adták át az Egyesült Államok Légihadtestének. További 25 gépet üzemanyag-befecsken- dezéses, 600 LE-s (450 kW) Pratt & Whitney R-1340-33 Wasp hajtóművel láttak el (P-26B), 23 darab P-26-os esetében pedig kisebb módosításokat végeztek a karburátoron és az üzemanyagrendszeren (P-26C). A P-26C exportváltozatából (Model 281) egy darab készült Spanyolország, tizenegy pedig Kína részére 1936-ban. Az utolsó sorozatban gyártott P-26 repülőgép 1936-ban került le a futószalagról. Végül 22 század repült a Peashooterrel egé- szen 1938-ig, amikor Seversky P-35-ösökel és Curtiss P-36-osokkal kezdték felváltani őket.

Az első Boeing P-26-osok egyike 1934-ben.

Bár a P-26-os 377 km/h-s sebességével gyorsabb volt, mint az addigi amerikai vadász- gépek, köszönhetően a modern, egyfedelű kialakításának, hamar elavulttá vált a világ többi részén épült, hasonló kialakítású vadászgépekkel szemben — főleg a nyitott piló- tafülkéje, a rögzített futóműje, és a külső szárnymerevítők használata miatt. A német Messerschmitt Bf-109-es, mely 1935-ben repült először, sokkal inkább szolgált az akkori vadászgéptervezés mintapéldányaként. Ennek ellenére a könnyen repülhető Peashooter egészen a II. világháborúig hadrendben maradt.

Boeing P-26A (33-130 sorozatszám)

Az első P-26-os, mely harcokban vett részt, a kínai Model 281-esek közül került ki. 1937. augusztus 20-án a Kínai Légierő 3. vadászrepülőgép-csoportjának 17. századában szol- gáló Boeing gépek közül nyolc megtámadott hat Mitsubishi G3M2 bombázót, amelyek a Nanking repülőtér elleni bombatámadásra készültek. Mind a hatot sikerült lelőniük, vesz- teségek nélkül. Ez volt a történelem első elfogó és megsemmisítő hadművelete, melyet egyfedelű vadászgépek hajtottak végre egyfedelű bombázók ellen. Ugyancsak a P-26-os nevéhez fűződnek a világ legelső, egyfedelű vadászgépek közötti légiharcai, melyben az ellenfelei a Császári Japán Haditengerészet Mitsubishi A5M-jei voltak.

P-26B Peashooter (sorozatszám: 33-191)

1941 novemberére az amerikai hadsereg fülöp-szigeteki légiereje mindösszesen 28 darab P-26-osból állt. A legtöbbjüket még a földön megsemmisítették a Pearl Harbour utáni japán légitámadások során, azonban közülük kettőnek — fülöp-szigeteki pilótákkal — sikerült lelőnie néhány japán repülőgépet. 1942-ben a még megmaradt P-26-osokat, melyek az újonnan létrejött Fülöp-szigeteki Légierő 6. vadászrepülő-századában szolgál- tak, egytől-egyig lelőtték a japán A6M Zero-k. Nem sokkal később a Légierő kivonta a P-26-osokat a frontszolgálatból.

Pearl Harbour után már csak kilenc P-26-os volt repülőképes a Panama-csatorna öveze- tében. 1942-1943-ban a Fuerza Aérea de Guatemala hét P-26-ost szerzett be, melyeket az amerikai kormány PT-26A gyakorlógépként adott el nekik, hogy kikerüljék a hadifelszere- lések Latin-Amerikába történő eladását tiltó rendeletet. Az utolsó P-26-os egészen 1957 elejéig állt hadrendben a Guatemalai Légierőnél.

Technikai adatok:

• Személyzet: 1 fő
• Hossz: 7.18 m; Magasság: 3.04 m; Szárnyfesztáv: 8.5 méter
• Maximális sebesség: 377 km/h 1800 méteres magasságban
• Hatótávolság: 1020 km; Maximális repülési magasság: 8350 méter
• Fegyverzet: kettő .30 kaliberes (7.62 mm-es) M1919 Browning géppuska, egy 200 fontos (90 kg súlyú) bomba