A  modern japán nehézcirkálók új generációjának két utolsó tagja lett a Tone és testvérhajója a Chikuma. Nem volt még egy olyan nehézcirkáló a II. világháborúban, amelyik annyi bevetést ért volna meg, mint ez a két hajó. 1941 decemberétől szinte folyamatosan, 1944 októberéig bevetésben voltak, jóformán minden fontosabb csendes-óceáni hadműveletben részt vettek. Nevüket két, 1932-ben leszerelt cirkálótól örökölték, amelyeket japán folyókról neveztek el.

A két egységből álló hajóosztály eredetileg a korábbi Mogami-osztályhoz hasonló fegy- verelrendezést kapott volna, azonban a haditengerészet vezetése ezeknek a hajóknak más feladatot szánt; a Tone-osztályt felderítő-cirkálókként szándékoztak alkalmazni. Ez azt jelentette, hogy növelni kívánták a hajón szállított felderítő hidroplánok számát, ami a hajók áttervezésével járt. A két cirkáló hátsó részét teljes egészében a szállított repülőgé- pek üzemeltetésére rendelték alá, míg a fő tüzérség négy, egyenként három 15 cm-es ágyút befogadó lövegtornyát a hajó parancsnoki hídja elé telepítették. (Megj.: ezeket később erősebb, nagyobb kaliberű lövegekre cserélték).

A tervezés végeztével a Tone és testvérhajója a Chikuma építési munkálatai Nagaszaki- ban, a Mitsubishi hajógyárában kezdődtek meg. Az első egységet 1934. december. 1-én, míg a másodikat 1938. március 19-én bocsátották vízre. Tanulva a Mogami-osztály építé- sét övező gondokból, a hajótesteket erősebbre tervezték, és építették meg. A Tone 1938. november 30-án, míg a Chikuma 1939. május 20-án állt szolgálatba. Figyelemre méltó, hogy amíg a Tone készre szerelése csaknem négy évig tartott, addig testvérhajója alig tizennégy hónap alatt elkészült.

A hajók speciális feladatuknak megfelelően szokatlanul hosszú elülső fedélzettel rendel- keztek, ahol négy lövegtorony került elhelyezésre, összesen nyolc darab 203 mm-es és nyolc 127 mm-es ágyúval. Ezt követte a felépítmény a parancsnoki toronnyal, az árboccal, és a jellegzetesen japán, döntött kéménnyel. Mögötte húzódott a repülőfedélzet, amely két részre tagozódott: a hátsó alacsonyabb rész szolgált a repülőgépek tárolására — a hajók nem rendelkeztek hangárral — míg a magasabb első részen helyezkedett el a két katapult, ahonnan a gépeket indíthatták. Mindkét fedélzetre sínpályát építettek, amely megkönnyítette a gépek mozgatását. A visszatérő hidroplánok a hajó mellett landoltak, ahonnan daruk segítségével emelték vissza őket a fedélzetre. Ez az elrendezés, sajátos, semmilyen más hadihajóhoz nem hasonlító megjelenést kölcsönzött a két cirkálónak.

Tone nehézcirkáló 1942. május 27.

Az osztály hajóinak hossza 201,6, a szélessége 19,6, merülése 6,5 méter volt. Üres vízki- szorításuk 11 213, míg harckészen elérte a 15 200 tonnát, a hatótávolságuk pedig a 11 300 km-t. A Tone hajóteste hegesztett kivitelben készült, addig a Chikuma hagyományos szegecseléssel. A szegecselés és az utólagos megerősítések tömegnövekedéssel jártak és hajó alap vízkiszorítása 12 500 tonnára nőtt. A hajótest övpáncélja 100-145 mm vastag volt, és a 77,8 méter hosszan húzódott a hajótest két oldalán. A magassága elérte a 7 métert, és 2,7 m mélyen nyúlt le a vízvonal alá. A páncélfedélzet 31 mm-es volt, de ez a döntött oldalain 65 mm-re nőt. A parancsnoki tornyot 70 és 130 mm közötti páncélle- mezek védték, míg a lövegtornyokat 25-75 mm-es.

Nakajima E8N hidroplán.

Meghajtásról nyolc Kanpon kazán gondoskodott, amelyek négy áttételes gőzturbinát láttak el gőzzel. A gőzturbinák összteljesítménye elérte a 152 200 LE-t (111 867 kW). A turbinák négy hajócsavart hajtottak meg, amelyek a hajónak 35,5 csomós (65 km/h) sebességet biztosítottak. A korábbi japán cirkálókkal ellentétben, a Mogamihoz hason- lóan ezek a hajók is két kormánylapáttal rendelkeztek.

A hajók elméletileg négy Kawanishi E7K2 és négy Nakajima E8N1 hidroplánt kaptak vol- na, de ritkán hordoztak ennyi repülőgépet — általában csak hatot, amelyből négy volt az utóbbi típus. Később még ez is soknak bizonyult, és a gépek számát öt darabra szállítot- ták le. A háború előrehaladtával a fedélzeti gépeket jóval modernebb Aichi E13A1 és Mitsubishi F1M2 gépekkel váltották fel. Legénységük 875 fő volt.

Chikuma fő tüzérsége akcióban.

A Tone és a Chikuma szolgálatba állításuk után a Yokusakában állomásozó 2. flotta 6. cirkálórajához kerültek beosztásba, azonban hamarosan átirányították őket a 8. cirkáló- rajhoz. A két hajót 1939. december 1-én Maizuruba vezényelték; a háborút megelőző időszakot a két hajó gyakorlatozással töltötte, gyakran megfordulva a kínai vizeken.

1940 áprilisában egy időszakos karbantartás alatt, mindkét hajót demagnetizáló tekercsekkel látták el. Amint a világháború elérte a Csendes-óceán térségét a japánok szárazdokkba küldték a két nehézcirkálót (több más egységgel egyetemben), hogy fegyverzetüket megerősítsék.

Chikuma légitámadások alatt a Leyte-szigeténél.

A két hajó 1941 decemberétől szinte folyamatosan, 1944 novemberéig bevetésben volt, sebességüknek és hidroplánjaiknak köszönhetően ők voltak a japán flotta "szemei”. A nagy csaták közül a fontosabbakat érdemes kiemelni: Pearl Harbour, Wake, Indiai-óceán, Midway, Guadalcanal, Fülöp-szigetek — mindegyikben fontos szerephez jutottak. Fő feladatuk mindenütt ugyanaz volt: a felderítés. A kívánalmaknak mindig maximálisan megfeleltek, csak egyszer buktak el, pont a sorsdöntő pillanatban, a midway-i csatában.

A Tone 1945. július 29-én súlyosan megrongálva a kure-i horgonyzóhelyén.

A Tone-t a dicstelen fülöp-szigeteki csata után tartalékba vonták vissza és a haditenge- részeti akadémia kiképzőhajója lett. Az üzemanyaghiány miatt azonban, egy idő után már ki sem futhatott a kikötőből. Itt érte a végzet 1945. július 24-én ill. 28-án, amikor is amerikai bombázók több közvetlen találattal kure-i horgonyzóhelyén elsüllyesztették. A hajó talán még kijavítható lett volna, de véget ért a háború, így a vízből félig kiálló ron- csot 1948. május 4. és szeptember 30. között elbontották.