Salamon-szigeteknél vívott csata amerikai győzelmet hozott, de következményeiben inkább döntetlennek bizonyult. Ezt egy amerikai siker követte az Esperance-foknál, majd egy kudarc a Santa Cruz-szigeteknél. Ez volt a negyedik jelentős haditengerészeti összecsapás az Egyesült Államok Haditengerészete és a Japán Birodalmi Haditengerészet között a hosszadalmas és stratégiailag fontos guadalcanai hadjárat során.

Ekkor mindkét fél újból hordozókat veszített (az USA egyet végleg, a japánok egyet átmeneti- leg). Novemberre a cirkálókra és rombolókra maradt a szigetért vívott harc oroszlánrésze.

Az ütközet célja japán részről annak a szárazföldi offenzívának a támogatása volt, amely a szövetséges csapatokat kiűzte volna Guadalcanalról és a közelében levő szigetekről, hogy ezzel véget vessenek a sziget birtoklásáért vívott harcban kialakult patthelyzetnek. A szárazföldi offenzívát október 20–25. közé tervezték, mellyel egyidőben a szövetséges tengeri erőket is fel akarták morzsolni.

A japán hordozókat és nagyobb kísérőhajóikat a Salamon-szigetektől délre helyezték el, reményeik szerint ezzel döntő ütközetre késztetve az amerikai repülőgép-hordozók erőit, mellyel megnyílna az út a szárazföldi támadás hathatós támogatásához. Az amerikai had- vezetés hasonló sikerekben bízott, noha az erőfölény ismét és egyben utoljára a japán flottaerők oldalán volt.

Az október 23-án este kezdődő japán kísérlet Henderson Field repülőterének birtoklásá- ért kezdett kudarcba fulladni, a beásott szövetséges csapatok sikeresen vertek vissza minden japán szárazföldi támadást, dacára a két sikeres tengeri rajtaütésnek, amikor a repteret bombázó japán csatahajó-kötelékek jelentős károkat okoztak.

Egy Douglas SBD-3 Dauntless a USS Enterprise felett Guadalcanal közelében.

Október 25-én az amerikaiak 16. és 17. csapásmérő kötelék megpróbálta útját állni a Guadalcanal felé hajózó japán egyesített flottának. Mivel nem találták meg aznap az ellenséges hajókat, az amerikai hordozók gépei 26-án ismét a japán flotta keresésére indultak. Ekkor már megtalálták az ellenséget, de az is megtalálta őket.

Az amerikai erők a csatában a következők voltak: 2 repülőgép-hordozó, 1 csatahajó, 6 cirkáló, 14 romboló, amely két harccsoportra oszlott. Az Enterprise a Task Force 16-ot vezette, a Hornet a Task Force 17-et. Az ütközetben három japán hordozó vett részt, a Shokaku, a Zuikaku és a Zuihó könnyű hordozó, 1 csatahajó, 6 cirkáló, 14 romboló. Az Egyesült Államok haditengerészetét Thomas C. Kinkaid ellentengernagy (Task Force 16) és George D. Murray ellentengernagy (Task Force 17), a japánokat Chuichi Nagumo tengernagy vezette.

A Shokaku támadás alatt

A két flotta felderítőgépei 1942. október 26-án reggel fedezte fel egymást a Santa Cruzi főszigettől észak-északnyugatra. Az ezt követő kölcsönös légitámadás-sorozatban súlyo- san megrongálódott egy nehéz és egy könnyű japán hordozó (Shokaku és a Zuikaku), amerikai részről pedig elsüllyedt a USS Hornet, és megrongálódott a USS Enterprise. A USS South Dakota csatahajó is megsérült, október 26-án bombatalálat érte egyik löveg- tornyát. (Megj.: a Hornetet négy bomba és két torpedó találta el, illetve két repülőgép zuhant rá. Egy újabb támadásban ismét torpedótalálat érte, ekkor kiürítették, de közben legénységének 111 tagja életét vesztette. Egy japán romboló süllyesztette el később.)

Japán zuhanóbombázók támadják a USS Hornetet a csata során.

Délután a szövetséges flotta visszavonta erőit az ütközet helyszínéről. A japán erők is visszavonulást rendeltek el, ugyanis repülőerejük személyi- és repülőgép-állománya olyan mértékű veszteségeket szenvedett, mellyel már nem tudtak volna sem hatékony támadást vezetni, sem hatékony védelmet felállítani.

Santa Cruz taktikai győzelmet hozott a japánoknak, azonban az, hogy elveszítették a pótolhatatlan veterán repülőszemélyzetük nagy részét, hosszú távú stratégiai előnynek bizonyult a szövetségesek számára, akiknek a légi-személyzet veszteségei viszonylag alacsonyak voltak, és gyorsan pótolták is őket. A japánok nagyobb, döntő győzelmet reméltek, és szükségük is lett volna rá. De az a tény, hogy a tengeri csatát közvetlenül a szárazföldi csata elvesztése után nyerték meg, azt jelentette, hogy az elért siker nem sokat ért, a Birodalmi Haditengerészet nem tudta kihasználni nehezen kivívott győzel- mét. Nem meglepő tehát, hogy Nagumo admirálist röviddel a csata után felmentették a parancsnokság alól, és áthelyezték Japánba a parti szolgálatra.

(Forrás: Frank, Richard: Guadalcanal - The Definitive Account of the Landmark Battle; Lundstrom, John: The First Team And the Guadalcanal Campaign: Naval Fighter Combat from August to November 1942.)