A guadalcanali hadjárat a II. világháború csendes-óceáni hadszínterén zajlott 1942. augusztus 7. és 1943. február 9. között. A több fázisban, a szárazföldön, a levegőben és a tengeren vívott csata döntő változást hozott a háború menetében: itt indult meg az a szövetséges offenzíva, amely végül elvezetett Japán kapitulációjához. A szigeteket Japán pár hónappal az események előtt szállta meg. Guadalcanalon megkezdték egy repülőtér kiépítését, de jelentős erőik nem voltak a szigeteken. A szövetségesek meglepték a japán őrséget, és csekély veszteségek árán elfoglalták a két kicsi szigetet, a már szinte kész repülőteret és Guadalcanal keleti csücskét.

A japánok sietve erősítést hoztak a szigetre, és többször megkísérelték a reptér (amerikai nevén Henderson Field) visszafoglalását. A hadjárat során három nagyobb szárazföldi üt- közetre, több tengeri csatára és 1942 végéig folyamatosan zajló légi hadműveletekre került sor. A novemberben elvesztett tengeri csata után a japánok feladták további erőfeszítéseiket, és megkezdték csapataik kivonását a szigetről. Ez 1943 februárjára fejeződött be.

Japán ellenőrzés alatt lévő területek a Csendes-óceán nyugati részén 1942 májusa és augusztusa között.

A midway-i és a korall-tengeri csaták után a Csendes-óceánon patthelyzet alakult ki. Ez a helyzet akkor változott meg, amikor a japánok repülőtereket kezdtek építeni a Salamon-szigetek több tagján, így Guadalcanalon is. Ezek megépítésének egyik célja az Ausztrálián áthaladó szövetséges utánpótlási vonalak megzavarása volt, illetve az Ausztrália felé való terjeszkedést segítette volna. Egyúttal egy későbbi, esetleges amerikai támadás ellen bá- zisokat szolgáltassanak a japán légierőnek.

A szövetségesek.ennek megakadályozására tervezték meg a Guadalcanal elleni táma- dást. Erre Vandergrift vezérőrnagy 1. tengerészgyalogos hadosztályát szemelték ki. A tengerészeti egységek parancsnoka Fletcher altengernagy volt, a kétéltű hadművelete- ket pedig Turner ellentengernagyra bízták. A partraszállásra 1942. augusztus 7-én került sor;  a partratett 11 000 katona hamar megfutamította az 2200 fős japán véderőt.

Az 1. tengerészgyalogos hadosztály csapatai zavartalanul szállhattak partra.

Tulagin rosszabb volt a helyzet: itt a legtöbb japán katona a végsőkig harcolt, 700 japán halt meg. Az amerikai veszteség 144 halott és kb. 200 sebesült volt. A szigetet alig több mint egy nap alatt foglalták el az amerikaiak (kb. ugyanennyi időbe telt a guadalcanali reptér elfoglalása is). A partraszállás kimondottan sikeres volt.

Guadalcanal: a japán ellentámadások

1942. augusztus 8-ról 9-re virradó éjszaka a japán hadihajók és repülőgépek támadásba lendültek a Guadalcanal közelében lévő Savo szigetnél. A csatában 3 amerikai és 1 auszt- rál nehézcirkáló elsüllyedt, 1000 főnél is több szövetséges tengerész halt meg, miközben a japánok nem szenvedtek jelentős veszteséget. A japán győzelem hatására az amerikai szállítóhajók elhagyták Guadalcanal partjait. 

A USS Chicago nehézcirkáló japán torpedó okozta sérülése a savo-szigeti csatában.

Japán ugyan komoly győzelmet aratott, azonban a csata a Guadalcanali hadjáratot nem befolyásolta. Ennek fő oka az volt, hogy a japánok nem használták ki a sikert, csak 10 nap múlva tettek partra szárazföldi csapatokat a szigeten.

Csata a Tenaru folyó partján

A japánok első szárazföldi egységüket, a Kiyonao Ichiki ezredes parancsnoksága alatt álló 28. gyalogezredet augusztus 18-án tették partra. Amikor a japánok egyik előőrse tenge- részgyalogosokba ütközött, Vandergrift tudomást szerzett a készülődő japán támadásról, és felkészült a védelemre. A csatára augusztus 21-én került sor; az amerikai védelem az összes támadóval végzett. Másnap a japánok újabb támadást kíséreltek meg, de az is sú-lyos kudarccal végződött. Ichikit vagy megölték a csata utolsó szakaszában, vagy rituális öngyilkosságot hajtott végre. A japánok kb. 800 halottat, az amerikaiak 37 halottat és 75 sebesültet vesztettek.

Az amerikai  védelmi zóna térképe a japán támadási irányokkal.

Egy nappal korábban, augusztus 20-án megérkeztek az első amerikai repülőgépek — 19 Wildcat vadászgép és 12 Dauntless zuhanóbombázó — a Henderson Field-re (így nevez- ték el az amerikaiak a japánoktól elfoglalt repülőteret, egy a midway-i csatában elesett amerikai pilóta után). Nem sokkal ezután a japán légierő meg is támadta a repteret. A légicsata amerikaiak győzelemmel zárult, 20 lelőtt japán géppel szemben, csak három repülőgépet vesztettek.

Tengeri csata a Keleti Salamon-szigeteknél

A Salamon-szigetek keleti részénél augusztus 24-én és 25-én amerikai és japán hordo- zók csaptak össze. A csatában a japán Ryujo elsüllyedt; amerikai részről az Enterprise és a Saratoga súlyosan megrongálódott, és 3 hónapra harcképtelenné váltak. A csatát ugyan az amerikaiak nyerték, de saját veszteségeik is igen súlyosak voltak. A győzelem ellenére — főképp a súlyos veszteségek miatt — Fletchert novemberben leváltották.

Egy Douglas SBD-3 Dauntless a USS Enterprise (előtérben) és a USS Saratoga repülőgép-hordozók felett Guadalcanal közelében.

Szeptember 1-én megérkezett a szigetre a „tengeri méheknek” nevezett tengerészeti építész zászlóaljak egyike, hogy karbantartsa és javítsa a Henderson Field-et.

Az Edson's Ridge-i csata

A japánok Ichiki kudarca után sem hagytak fel a szárazföldi támadásokkal: Kawaguchi Kiyotake tábornok 35. gyalogdandárja, valamint a hozzájuk tartozó többi egység erősí- tésként partraszállt Guadalcanalon 1942 augusztusában és szeptemberében válaszul a szövetségesek partraszállására a szigeten. Az amerikai tengerészgyalogosok magaslaton építették ki védelmi állásaikat.

Amerikai tengerészgyalogosok a guadalcanali dzsungelben.

A japánok szeptember 13-án 3000 emberrel indítottak támadást, a csatában Kawaguchi csapatai súlyos veszteségeket szenvedtek, és kénytelenek voltak visszavonulni. Ezt köve- tően a tengerészgyalogosok jelentős erősítéseket kaptak: szeptember 18-án a 7. ezred, október 9-én pedig az amerikai szárazföldi hadsereg 1. ezrede is megérkezett Guadal- canalra. Kawaguchit pedig felmentették a parancsnokság alól, és visszahívták Japánba.

A japán tengeralattjáró támadások

A 7. tengerészgyalogos ezredet szállító konvojt szeptember 15-én, Guadalcanaltól dél- keletre japán tengeralatjárók támadták meg. Az I-19-es tengeralattjáró 6 torpedót lőtt ki a Wasp repülőgép-hordozóra, amelyből három el is találta. A mozgásképtelenné vált égő hordozót az amerikaiak kénytelenek voltak elsüllyeszteni.

A lángoló Wasp repülőgép-hordozó.

A célt tévesztett torpedók közül egy eltalálta a USS O'Brien rombolót, amely szintén el- süllyedt. Az ötödik torpedó pedig — miután átment két romboló alatt — megrongálta a USS North Carolina csatahajót, amely csak 25 csomós sebességgel tudott tovább ha- ladni. (Megj.: a tengeralattjáró csak a Wasp elsüllyesztését jelentette, a többi, véletlen találatról nem volt tudomásuk.)

A fordulat: Esperance-foki csata

Az amerikai Norman Scott ellentengernagy köteléke október 11-12. között megtámadott egy japán cirkálórajt, ami Goto Aritomo tengernagy parancsnoksága alatt állt. Az össze- csapó hadihajók konvojokat kísértek, amelyek Guadalcanalra szállítottak utánpótlást. Az összecsapást az amerikaiak nyerték, bár a Kongo és a Haruna csatahajók másfél órán át lőtték az amerikai hídfőt. Ennek ellenére, az amerikaiak úgy érezték, hogy visszavágtak a Savo-szigetnél elszenvedett vereségért.

Az Esperance-foki csata után az amerikai erősítés viszonylag könnyen tudott partra szállni.

A Hendrson Field bombázása

A Henderson Field bombázását a Kongo csatahajó kezdte meg, Kurita ellentengernagy parancsnoksága alatt, október 14-én. Az egész reptér rövidesen lángokban állt, a japánok sikeresen megbénították a támaszpont működését; a 90 amerikai repülőgépből mindösz- sze 42 maradt bevethető állapotban a támadás után. A következő éjszaka,október 15-én a Chokai nehézcirkáló 203 mm-es lövegeivel lőtte a repteret, 16-án pedig a Maya és a Myoko nehézcirkálók a reptér még ép részeit. Az amerikaiak és a japánok újabb hajókat küldtek a térségbe: a japánok a repülőtér elfoglalására, az amerikaiak a szigethez közeli tengeren való jelenlétük erősítésére készültek.

Japán veszteségek a Tenaru folyó melletti csata után.

Az utolsó japán ellentámadásra — többszöri halasztás után— került sor. 1942. október 23-án Hyakutake Harukichi tábornok 20 000 embere támadásba lendült a Matanikau, Lunga, Tenaru folyóknál. A támadás alig három nap alatt kifulladt és a támadók több mint 3500 embert vesztettek.

A Santa Cruz-i csata

Október 25-én az amerikaiak 16. és 17. csapásmérő kötelék megpróbálta útját állni a Guadalcanal felé hajózó japán egyesített flottának. Mivel nem találták meg aznap az ellenséges hajókat, az amerikai hordozók gépei 26-án ismét a japán flotta keresésére indultak. Ekkor már megtalálták az ellenséget, de az is megtalálta őket.

Japán zuhanóbombázók támadják a USS Hornetet a Santa Cruz-i csata során.

A csatában megrongálódott két japán hordozó, a Shokaku és Zuikaku, amerikai részről elsüllyedt a Hornet és megrongálódott az Enterprise repülőgép-hordozó. (Megj.: a Hor- netet négy bomba és két torpedó találta el, illetve két repülőgép zuhant rá. Egy újabb támadásban ismét torpedótalálat érte. Kiürítették, de közben legénységének 111 tagja életét vesztette. Egy japán romboló süllyesztette el később.)

A guadalcanali első és második tengeri ütközet

A japánok újabb erősítéseket kívántak partra tenni Guadalcanalon, és ezért el is indítot- tak egy szállítóhajókból álló konvojt. Ezzel egyidőben egy köteléknek Tanaka tengernagy parancsnoksága alatt a Henderson Fieldet kellett volna ágyúznia.

A Kirishima japán csatahajó mindkét tengeri csatában részt vett Guadalcanal mellett, de a második során elsüllyesztették.

A japán hajók megállítására az amerikaiak Callaghan ellentengernagy 67.4-es kötelékét küldték. A csata november 12-13-án zajlott le, igen mostoha körülmények között. A japán hajókat ugyan sikerült megakadályozni az erősítés partra tételében, azonban Callaghan meghalt és a parancsnoksága alatt álló kötelék nagy veszteségeket szenvedett. Ebben a csatában halt meg Scott ellentengernagy is, az Espeance-foki csata hőse is.

Az amerikaiak 1 cirkálója és 4 rombolója süllyedt el, valamint az összes hajójuk megron- gálódott. A személyi veszteségeik is jóval nagyobbak voltak a japánokénál, de a csata elemzése az amerikai haditengerészeti technikák gyors javulásához vezetett a rossz látási viszonyok között folytatott harcokban.

A Washington csatahajó tűzharca a Kirishimával november 15-én.

Willis A. Lee tengernagy vezette amerikai 64. csapásmérő kötelék a guadalcanali tengeri csata második éjszakáján (1942. november 14–15.) ütközött meg a Kondō tengernagy parancsnoksága alatt a sziget felé tartó japán inváziós erőkkel. A csata különlegessége a Washington és a japán Kirishima csatahajók párbaja, ez volt a történelem egyik utolsó ilyen típusú harca. A japán hajó a USS Washington radarral vezetett ágyútüzének áldoza- tává vált, az akció során 7677 méter távolságból kilenc 406 mm-es és negyven 127 mm-es lövedék találta el.

Személyzetének nem maradt más választása, mint az, hogy elsüllyessze. Ez véget vetett a japán kísérleteknek, hogy megerősítsék csapataikat Guadalcanalon, és ez fordulópontot jelentett mind a guadalcanali hadjáratban, mind a csendes-óceáni háborúban.

Guadalcanal: a győzelem

December 9-én az amerikai erők vezetését Guadalcanalon Patch vezérőrnagy veszi át Vandegrifttől. Az 1. tengerészgyalogos hadosztályt is új csapatok váltják fel. Ekkor már az amerikaiaknak 58 000 katonájuk volt a szigeten, míg a japánoknak csak 20 000. Emellett a japánoknak elfogyott az élelmük, és a malária is terjedt köztük. Az amerikai csapatok nagyméretű támadást indítottak, és a japán hadvezetés belátta, hogy evakuálni kell a szigetet. Az evakuálási parancs újévkor érkezett meg.

Amerikai tengerészgyalogos japán bunkert számol fel.

A Ke-hadművelet január 14-én kezdődött, a tényleges evakuáció pedig január 28-án. Ennek támogatására a japánok torpedóbombázókkal kezdték támadni a Guadalcanaltól délre található amerikai hadihajókat, amelyek feladata egyrészt japán hajók megtáma- dása, másrészt egy, a szigetre utánpótlást és csapatokat szállító szövetséges hajókonvoj védelmezése volt.

Giffen tengernagy hajóraja január 29-én Guadalcanal felé tart.

A Robert Giffen tengernagy 3 nehéz- és 3 könnyűcirkálóból, valamint 8 rombolóból és 2 kísérő-hordozóból álló hajóraját január 29-én, délután érte 31 Mitsubishi G4M 'Betty' bombázó támadása. A támadást sikerült elhárítani ugyan, de a Chicago nehézcirkáló súlyosan megrongálódott. Másnap a japán repülők újra támadtak, sikerült elsüllyesz- teniük a Chicago-t és egy rombolót is súlyosan megrongáltak — ezzel visszavonulásra kényszerítették az amerikai erőket.

Ez az ú.n. Rennell-szigeti csata volt az utolsó jelentősebb vízi ütközet Guadalcanal kör- nyékén, részben ennek a csatának köszönhetően a japán csapatok kivonása február 7-én sikeresen lezárult. Már ha ez sikernek nevezhető…

A Kinugawa Maru japán csapatszállító roncsa Guadalcanal északi partján.

Az elhúzódó harcok során az amerikai szárazföldi csapatok 1600 fő halottat, és 4000 se- besültet vesztettek, a haditengerészet 5000 főt. A flotta elvesztett 2 hordozót, 7 cirkálót és 14 rombolót. A japánok 20 ezer halottat és 3500 tengerészt vesztettek. Elsüllyedt 1 hordozójuk, veszteséglistára került 2 csatahajó, 4 cirkáló és 11 romboló is. A légierők veszteségeiről nincs pontos adat, de egyes források szerint 420 amerikai és 1200 japán pilóta halt meg a Guadalcanal környéki harcok során.

Több történész szerint a Guadalcanali csata volt a fordulópont a Csendes-óceáni háborúban. Az amerikaiak biztos bázist szereztek a Salamon-szigeteken, majd innentől kezdődött az előnyomulás a japán anyaország felé.