A guadalcanali hadjárat során az utolsó jelentős kísérlet a szigeten lévő japán katonák ellátására 1942. november 30-án éjjel történt, amely egy felszíni hajók között vívott tengeri ütközethez vezetett a Tassafaronga-foknál. Az ütközet az elsöprő amerikai erőfölény ellenére japán győzelemet hozott, de a Guadalcanalért folytatott harc kimenetelére nem volt hatása.

A Guadalcanalon lévő japán erők ellátása 1942 őszére rendkívül megnehezült, amikor a november 12-15. között a guadalcanali tengeri ütközetben az amerikaiak megakadályoz- ták a japán fél újabb csapat-, élelmiszer- és lőszerszállítási kísérletét, miközben a Japán Birodalmi Haditengerészet igen súlyos veszteségeket szenvedett. A japán hadvezetés, hogy a veszélyes kikötést és kirakodást elkerülje, vízhatlan tartályokban próbálta partra úsztatni az ellátmányt, amelyet aztán az ottani japán egységek összegyűjtenek.

Tengeri csaták Guadalcanal körül, 1942.

A feladatot Tanaka Raizó tengernagy parancsnoksága alatt hajózó 2. rombolóosztály 8 rombolója — három Yugumo osztályú (Naganami, Takanami, Makinami), három Kagero osztályú (Kagero, Kurosio, Ojasio) és két Shiratsuyu (Suzukaze, Kavakaze) osztályú — kapta. November 29-én futottak ki Bougainville kikötőjéből, a nyolc hajóból hat erősítést és felszerelést szállított, kettő pedig a fedezetet biztosította. Az egymás mögött haladó hajók élén Tanaka zászlóshajója, a Naganami haladt.

A japán Kawakaze romboló.

William Halsey tengernagy, a térségben lévő amerikai tengeri erők parancsnoka komoly előnyökkel rendelkezett, amelyek közül — a túlerőt leszámítva — a legfontosabb az volt, hogy kódfejtői feltörték a japán rejtjelezett táviratokat, és tudtak Tanaka erőinek közele- déséről és feladatáról.

Egy csoportot (Task Force 67) alakított ki Carleton H. Wright ellentengernagy vezetése alatt, ez négy nehézcirkálóból (USS New Orleans, USS Minneaplois, USS Pensacola, USS Northampton) egy könnyűcirkálóból (USS Honolulu) és négy rombolóból (USS Fletcher, USS Drayton, USS Maury, USS Perkins) állt.

Kevéssel Tanaka indulása után Wright parancsot adott az összecsapásra. Az amerikaiak 22.25 órakor elhajóztak Guadalcanal északi része mellett, és nyugati irányban, a Tassafa- rongához közeli japán hídfő felé haladtak. Tanaka erői november 29-én 23 órakor elérték az Esperance-fokot, ahol megkezdték az utánpótlás kidobási helyének megközelítését.

Élen a USS Minneapolis, mögötte a USS New Orleans, a USS Pensacola, a USS Honolulu és a USS Northampton cirkáló, majd a USS Fletcher, a USS Perkins, a USS Maury és a USS Drayton romboló hajózott. Wright zászlóshajója, a Minneapolis radarjával 23:06-kor ész- lelte a közeledő japánokat, kiknek a felderítője, a Takanami 23 000 yardnyira volt ekkor tőle nyugatra. A Minneapolis 203 mm-es ágyúi 23:12-kor tüzet nyitottak, a japán rombo- lót több találat érte és kigyulladt. Mielőtt azonban elsüllyedt volna, még sikerült nyolc torpedót kilőnie az amerikai hajók felé.

A USS Minneapolis Tulaginál, 1942. december 1.

Kettő 23.27-kor eltalálta a Minneapolis-t (az egyik torpedó az első lövegtoronyig leszakí- totta a cirkáló orrát), egy pedig a New Orleans-t, melynek felrobbant első lőszerraktára. A Pensacola kikerülte a két sérült társát, de találatot kapott, amint visszatért eredeti útvo- nalára — és azonnal működésképtelenné vált. Két torpedó találta el a leghátul haladó USS Northampton-t is, amely hajnali 3 óra 4 perckor elsüllyedt. (Megj.: a másik három súlyosan sérült egység nagy nehezen visszaevickélt Tulagiba, de csak 1943-ban állhattak újra szolgálatba.)

A súlyosan sérült New Orleans a csata utáni reggelen – a második torony előtti orr-rész teljesen megsemmisült a robbanásban.

Tanaka ezután visszafordult, és 23:40-kor befejezte az ütközetet. A csata nagy siker volt a japánoknak, a jelentős erőfölényben lévő amerikai csoportosítás szégyenletes vereséget szenvedett. Ugyanakkor tény, hogy a japánok nem tudták teljesíteni legfontosabb célju- kat: az ellátmány szigetre juttatását. Nyilvánvalóvá vált, hogy a növekvő amerikai túlsúly mellett már nem lehet visszafoglalni Guadalcanal repülőterét.

1943 januárjában a japánok megkezdték a sziget kiürítését, amelyet 1943. január 14. és február 8. között viszonylag kis veszteséggel sikeresen végre is hajtottak; Guadalcanal végleg amerikai kézre került. Tanakát ezt követően menesztették a flottától, és Burmába vezényelték parti szolgálatra, mert nem sikerült megoldania a helyőrség ellátását. Való- színűleg ennek köszönhette, hogy túlélte a háborút — 1969-ben, 77 évesen hunyt el.

(Forrás: Stille, Mark: The Naval Battles for Guadalcanal 1942.; Lundstrom, John: The First Team And the Guadalcanal Campaign: Naval Fighter Combat from August to November 1942.)