Az 1937-1939 között kifejlesztett Lockheed P-38-ashoz számtalan elsőség fűződik — ez volt az első Lockheed gyártmányú katonai repülőgép; ez volt az amerikai légierő első ikerhajtóműves elfogó vadászgépe; az első modern vadászgép háromkerekű főfutóval és a kezdetektől fogva buborék-kabintetővel. Szintén a P-38-as volt az első amerikai vadászgép, mely át tudta lépni a 643 km/h sebességet, valamint az első sorozatgyártott amerikai repülőgép két géptörzzsel.

Németországban az első világháborús harci tapasztalatokat elemezve megkérdőjelezték a nagyon pontos, nagyon messzire hordó, ám nehéz és lőszerpazarló géppuskák tömeges használatának szükségességét. Ám mégis szükség volt a régi záváros, egyes lövések leadására alkalmas puskák helyett egy nagyobb tűzgyorsaságú fegyver kifejlesztésére.

Annak ellenére, hogy a kommunizmus elleni harc a nemzetiszocializmus alapelvei közé tartozik, mindkét diktátort — Hitlert és Sztálint — két éven keresztül köti a megnemtámadási szerződés. Hitler nem vállalja azt a kockázatot, hogy egyszerre két fronton harcoljon. Sztálin meg időt akar nyerni, hogy felkészüljön a háborúra.

Konsztantyin Rokosszovszkijt (1896-1968), a Szovjetunió későbbi marsallját 1937-ben a sztálini tisztogatások idején a lengyel és japán titkosszolgálattal való együttműködés, kémkedés és szabotázs vádjával letartóztatták és a leningrádi Kreszti börtönbe szállítot- ták. A források szerint itt állandó fizikai kínzásnak volt kitéve: több fogát kiverték, három bordáját eltörték és két ízben kivégzőosztag elé állították, ám végül a kivégzés elmaradt. Aztán a finnek ellen vívott téli háború kudarcai és a Vörös Hadseregben fellépő súlyos tiszthiány miatt Sztálin megkegyelmezett neki, kiengedték a börtönből. Hamarosan, mint az egyik legkiválóbb stratéga, előbb vezérőrnagy lett, később marsalli címig emelkedett.

A nyílt tengeri hadviselésre épült B1 osztály — más néven: I-15 sorozat — volt a Császári Japán Haditengerészet tengeralattjáró flottillájának legnagyobb jelentőségű típusa. Az osztály hajói hajtották végre a legfontosabb küldetéseket, komoly veszteségeket okozva az amerikai és a brit haditengerészetnek, főleg a második világháború elején.

Még javában zajlott a Bell P-39C tesztelése, amikor a Bell Aircraft Corporation elkezdte az ’Airacobra’ exportváltozatának tervezését, amely körül óriási hírverést csaptak. Nem meglepő, hogy az XP-39-es teljesítménye körüli felhajtás 1940-ben a British Direct Purchase Commission (Brit Közvetlen Beszerzési Bizottság) figyelmét is felkeltette.

Esztétikailag a Bell Aircraft Corporation P-39-ese diadal volt. Megjelenése teljesen modern volt — ennek ellenére sokak szerint a legsikertelenebb repülőgépek közé tartozik, elsősorban az alacsony emelkedési sebessége és a nagy magasságban nyújtott gyenge teljesítménye miatt.

A Sen-Toku osztályú tengeralattjárók alkalmazására számos terv létezett; nagy hatótávolságuk lehetővé tette, hogy közvetlen támadást hajtsanak végre az Egyesült Államok területe ellen. A lopakodó képességekkel rendelkező egységek megközelíthették a nyugati partvidék, ahol fel- merülve elindíthatták a fedélzeti hangárban szállított repülőgépeket.

A leggyorsabb után mi más jöhetne, mint a legnagyobb. Az I-400 osztályú tengeralattjárók a valaha épített legnagyobbak voltak egészen a nukleáris-tengeralattjárók idejéig. Létrejöttüket Jamamoto tengernagynak, a japán egyesített flotta főparancsnokának köszönhették.

A japán hadvezetés 1943-ban utasítást adott egy korszerű, a haditechnika valamennyi akkori vívmányával ellátott, gyors tengeralattjáró-típus megtervezésére. A Sen-Taka osztály tervezése során a szakemberek magas elvárásokkal szembesültek: feladatuk volt, hogy hozzanak létre egy nyílt tengeri portyákra alkalmas, gyorsabb és erőteljes fegyverzettel ellátott típust.