Az írországi katolikus nemesi családból származó Stomm Marcel 1890. december 24-én született Vácott. 1905-ben a pécsi honvéd hadapród-iskola elvégzése után, 1908-ban sikeresen felvételizett a Ludovika Aka- démiára, amelyet 1911-ben rangelsőként végzett el.

Hadnagyként a kassai 9. honvéd gyalogezrednél kezdte pályafutását; majd 1913-ban letette a honvéd felső tiszti tanfolyam vizsgáit. Harcolt az I. világháborúban, majd a Honvédelmi Minisztériumban végzett elemző munkát, főleg a leszerelés kérdéseivel és a magyar haderő hely- zetének reális felmérésével foglalkozott. 1924–27 között a Ludovikán tanított harcászatot; 1931-től Londonban, majd Washingtonban katonai attasé; 1934-től itthon ezred-, dandár-, majd hadosztályparancsnok .

Jány Gusztáv vezérezredes neve elsősorban a Donnál 1943 januárjában elpusztult magyar 2. hadsereg parancsnokaként került a köztudatba. Az eredetileg Hautzinger nevet viselő Jány 1883. október 21-én Rajkán született. A budapesti gimnáziumi érettségi után a Ludovika Akadémián1905-ben hadnagyként végzett, majd 1909 és 1912 között elvégezte a bécsi hadi iskolát. Főhadnagy, majd az I. világháborúban századosként szolgált a vezérkarnál.

A háború után őrnagy, alezredes. Mivel a vitézi cím megítélésének előfeltételeként magyar nevet kellett viselnie, ezért 1924-ben édesanyja nevére, Jányra ma- gyarosított. Negyvenkét évesen, 1925-ben ezredes, 1931-től 1936-ig a Ludovika Akadémia parancsnoka, majd 1934-ben vezérőrnagy.

1942 nyarán, kora őszén elakadt a Dél-Oroszország ellen intézett német offenzíva, miután a Wehrmacht óriásit hibázva kétfelé osztotta a támadóéket. Végül nem érték el a Kaukázuson túli olajmezőket, és Sztálingrádnál sem sikerült áttörniük a szovjet védelmi vonalat.

A 2. magyar hadsereget 1942-ben állítottak fel, és a mintegy 200 ezer katonát a németek egyre ismétlődő követelésére küldték a Don-kanyarba, ahol 1943 januárjában a Voronyezs körzetében vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett.

Néhány nap alatt több mint százezer magyar katona sebesült meg, halt meg, tűnt el vagy esett hadifogságba.

A Kriegsmarine-blokk befejezéseként: a német flotta felszíni hajóinak jelentősebb akciói a II. világháború során. S bár a felszíni hadműveletekben a németek jelentős sikereket értek el és érzékeny veszteségeket okoztak a szövetségeseknek, az európai kontinens teljes atlanti partvidékének elfoglalása nyújtotta lehetőségeket csak korlátozottan sikerült kihasználniuk.

Az óceánok feletti uralomért indított küzdelemben a német haditengerészet örök dilemmája volt, hogy a háborút az utánpótlási vonalakon (kereskedelmi, tonnaháborúként) vívja meg, vagy flottacsatát vívjon, felőrölve, majd megsemmisítve az ellenséges tengeri haderőt.

1943. december 19 -én, a Hitler Wolfsschanze központjában tartott megbeszélés során Doenitz tengernagy tájékoztatta a Führert, hogy a „Scharnhorst mindenképp megtámadja a következő szövetséges konvojt, amely Angliából Oroszországba tart”. Egy héttel később a Scharnhorst a Barents-tenger fenekén feküdt, miután a britek elsüllyesztették az az Északi-foki csatában.

A franciaországi Brestbe szorult a Scharnhorst, a Gneisenau és a Prinz Eugen 1941/42 folyamán a RAF egyre súlyosabb támadásainak volt kitéve, félő volt hogy a britek előbb-utóbb elsüllyesztik őket. Raeder admirális ezért vissza akarta rendelni a hajókat Németországba, méghozzá a Dánia-szoroson át. Hitler azonban tartott tőle, hogy megismétlődik a Bismarck esete, és választás elé állította Raedert: a hajók vagy a La Manche-csatornán át térnek haza vagy pedig Brestben leszerelik őket. Így került sor a Cerberus fedőnevű „Csatorna-futamra”. 

A II. világháború első éveiben a német csatacirkálók, a Scharnhorst és a Gneisenau jelentették a legtöbb problémát a brit Admiralitás számára; a két hajó félelmetes erejű egységet alkotott. Amikor 1939 szeptemberében a német haditengerészet megkezdte háborús ténykedését, a legerősebb hadihajóknak a Scharnhorst és a Gneisenau csatacirkálók számítottak.

A Gneisenau-osztályú Scharnhorst egyik leghíresebb német hadihajó volt a II. világháborúban. A Kriegsmarine 31 500 tonnás csatacirkálója a második hajó, melyet Scharnhorst tábornokról neveztek el. Az első az SMS Scharnhorst páncélos cirkáló volt, amely a Falkland-szigeteknél vívott csatában süllyedt el 1914 decemberében, az I. világháború folyamán.