A 2. magyar hadsereget 1942-ben állítottak fel, és a mintegy 200 ezer katonát a németek egyre ismétlődő követelésére küldték a Don-kanyarba, ahol 1943 januárjában a Voronyezs körzetében vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett.

Néhány nap alatt több mint százezer magyar katona sebesült meg, halt meg, tűnt el vagy esett hadifogságba.

A Szovjetunió ellen 1941. június 22-én megindított háborút a német katonai és politikai vezetés a korábbi villámháborús sikerek alapján legfeljebb néhány hónaposra tervezte. Elgondolásuk szerint még az őszi esőzések beállta előtt elérik az Asztrahán - Arhangelszk vonalat, vagyis birtokba veszik a Szovjetunió európai részét. A Vörös Hadsereg nem várt hevességű ellenállása, a szélsőséges időjárás, és a kedvezőtlen útviszonyok miatt azon- ban már 1941. augusztus elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a háború elhúzódik. A Moszkva alatt 1941 decemberében bekövetkezett vereség pedig végleg bizonyossá tette, hogy a háború átnyúlik 1942-re. Hitler főhadiszállása 1941. december 21-én táviratban közölte a szárazföldi erő fő-parancsnokságával a Hitler által megállapított feladatokat. A távirat utolsó, 12. pontja így hangzott: „Olaszországot, Magyarországot és Romániát rávesszük: 1942-re nagyszámú erőt állítson ki, s ezt már a hóolvadás előtt szállítsa ki, és küldje előre."

Ezt követően1942. január 6-9. között Joachim von Ribentropp birodalmi külügyminiszter, 20-22-én pedig Wilhelm Keitel tábornagy, a véderő főparancsnokságának főnöke — tiszt- sége voltaképpen a hadügyminiszterének felelt meg — ellátogatott Budapestre. Céljuk ugyaz volt: elérni minél nagyobb magyar haderő kivezénylését a keleti arcvonalra.

Ribentropp egy 150 000 fős hadsereg kiküldésére kapott ígéretet, Keitel viszont már a teljes magyar haderő bevetésének igényével érkezett. A végleges, de írásba nem foglalt megállapodás szerint a szovjet arcvonalra 1942 tavaszán kiküldendő 2. magyar hadsereg három hadtestből — hadtestenként 3 úgynevezett könnyűhadosztály — és a felállítandó páncéloshadosztályból áll majd. (Megj.: végül a 2. magyar hadsereg a szombathelyi IV., a pécsi III., és a miskolci VII. hadtestből, továbbá az 1. magyar páncéloshadosztály és az 1. repülőcsoport magasabb egységeiből állt össze, Jány Gusztáv parancsnoksága alatt.)

Toldi könnyűharckocsi.

A könnyűhadosztályok 2 gyalogosezredből állnak, 3-3 zászlóaljjal, összesen tehát 54 zászlóaljról volt szó. A hadosztályok létszáma teljes feltöltöttség esetén meghaladta a 13 000 főt, fegyverzetük azonban sem minőségben, sem mennyiségben nem volt elegendő a Vörös Hadsereggel szemben. A németekkel való összehasonlításkor azt is figyelembe kell venni, hogy a három gyalogezredes német hadosztályok zászlóaljainak számát az el- szenvedett veszteségek miatt általában kettőre csökkentették, így a német ezredekben a magyarokéval azonos számú zászlóalj volt, azaz hat.

A magyar királyi honvédség fegyverzetének és felszerelésének hiányosságait főleg pénzügyi okai voltak, de szerepet játszott a nyersanyagok részleges hiánya, továbbá a magyar hadiipar kapacitásának gyengesége is. A hiányokon már a II. világháború előtt megpróbáltak segíteni fegyverimporttal, a keleti hadműveletre kiválasztott magasabb egységeket pedig a lehetőségekhez képest igyekeztek a lehető legjobban felszerelni.  

Magyar He-111 repülőgép karbantartása 1942 júliusában

A fegyverzet elégtelensége és korszerűtlensége azonban azonnal súlyos gondokat oko- zott, emiatt a magyar vezetés többször is próbálkozott német hadianyag beszerzésével, de ez mindaddig hiábavaló törekvés maradt, míg a németeknek szükségük nem lett a Szovjetunió ellen a magyar haderőre. (Megj.: Magyarország 1941 júniusában lépett be a második világháborúba a tengelyhatalmak oldalán. Ebben az évben azonban még csak a teljes magyar haderő egy kis része, a Kárpát-csoport vonult ki a frontra, mivel a németek ekkor még javában aratták sikereiket a szovjetek ellen*.)

Horthy Miklós kormányzó az ukrajnai Vinnyica közelében levő német főhadiszálláson 1941. szeptember 7-én kezdődött látogatásakor közvetlenül Hitlertől kapott ígéretet arra, hogy a magyar gyorshadtestnek a hadszíntéren maradása fejében a németek pótolják a hadtest elpusztult hadianyagát, és felszerelést szállítanak egy felállítandó páncéloshad- osztálynak. A német ígérgetés 1942-ben is folytatódott, Keitel budapesti tárgyalásain vállalta, hogy kiegészítik a keleti hadszíntérre küldendő magyar 2. hadsereg hiányos felszerelését. Ez azonban csak részben történt meg, és nem a magyarok által remélt ütemben és minőségben.

A magyar 1. tábori páncéloshadosztály Pz. 38(t) és Pz. IV F1 harckocsijai a Don mentén.

A szállított hadianyag másod-, sőt harmadosztályú volt, részben a németek által koráb- ban zsákmányolt hadianyag, részben pedig az ekkorra már elavult német fegyverzet. A német szállításból a legjelentősebbek voltak az 1939-ben zsákmányolt és 1942-ig gyártott cseh könnyű harckocsik, melyeket a németek Pz. 38(t) jelzéssel rendszeresítettek, illetve a német Pz. IV közepes harckocsik, rövid csövű, 75 mm-es ágyúval; a szovjet T-34-esek elle- ni harcra egyik típus sem volt alkalmas. Szintén zsákmányolt hadianyagból származtak a nehézkes, gyenge hatásfokú belga 47 mm-es páncéltörő ágyúk is, melyekkel minimálisan sem tudták megoldani a magyar csapatok páncélelhárítását.

A német szállítások elégtelenségét azonban nem az akarat hiánya, hanem a német ha- diipar korlátozott teljesítőképessége okozta. A véderő ellátásán kívül szállítani kellett a német szövetségesek számára, beleértve Japánt is, továbbá nyersanyagok fejében több európai, hadat nem viselő ország, mint például Svédország és Törökország számára is. A németek többször kisegítő megoldásokra kényszerültek, páncéltörő ágyúik számát az 1897-ben rendszeresített 75 mm-es, franciáktól zsákmányolt tábori ágyúk átalakításával növelték. Ezek a 7,5 cm-es Panzerabwehrkanone 97/38 elnevezésű lövegek azonban a szovjet közepes és nehéz harckocsik ellen csak közelről voltak hatásosak. És a magyarok- nak átadott ilyen lövegekhez a németek nem tudtak vontatót adni, holott a páncélelhá- rításnál döntő szempont a mozgékonyság.

A németek a hadianyag-szállítások mellett vállalták a 2. hadsereg élelmezését is. A ma- gyar vezetés beleegyezett, hogy magyar élelmiszer fejében a németek gondoskodjanak a hadsereg ellátásáról, ami végzetesnek bizonyult. Az arcvonalra történő vasúti szállítás elégtelensége, a magyar étkezési szokásoknak meg nem felelő élelem — paradicsomos halkonzervek, tökből készült, hitlerszalonnának elkeresztelt lekvár, — mindez azt ered- ményezte, hogy a magyar katonák nem kaptak megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszert. (Folyt. köv.)

*A magyar kormány, személy szerint Bárdossy László miniszterelnök 1941. június 27-én a máig nem teljesen tisztázott hátterű kassai incidens után jelentette be a hadiállapotot Magyarország és a Szovjetunió között. Ennek a döntésnek lett a következménye, hogy a német haderő Moszkva előtt bekövetkezett veresége után a birodalmi kormány az ország akkori lehetőségeit meghaladó, fokozott magyar katonai részvételt követelt a keleti fronton.