1943. december 19 -én, a Hitler Wolfsschanze központjában tartott megbeszélés során Doenitz tengernagy tájékoztatta a Führert, hogy a „Scharnhorst mindenképp megtámadja a következő szövetséges konvojt, amely Angliából Oroszországba tart”. Egy héttel később a Scharnhorst a Barents-tenger fenekén feküdt, miután a britek elsüllyesztették az az Északi-foki csatában.

1943. december 24-én 14.00-kor a Scharnhorst F. Hintze korvettkapitány parancsnoksága és Eric Bey ellentengernagy zászlaja alatt — utóbbi korábban a torpedórombolóknál szol- gált, és nemrég nevezték ki az északi harccsoport parancsnokává — öt torpedóromboló kíséretében a Scharnhorst kihajózott Norvégiából a JW55B jelű konvoj feltartóztatására, melyet december 22-én a légi felderítés fedezett fel.

December 25-én Bey tengernagy elrendelte, hogy a viharos időjárás ellenére a torpedórombolók próbálják megtalálni a szövetséges konvojt. Ami nem sikerült, sőt a jelzőberendezés meghibásodása miatt el is vesztették a kapcsolatot a zászlóshajóval. A rombolókat ezt követően visszahívták a bázisra, így a Scharnhorst egyedül maradt.

A HMS Belfast 1939. augusztusában.

A csatacirkáló annak ellenére folytatta a kutatást, hogy Beynek tudomása volt arról, hogy a Barents-tengeren egy brit cirkálókból álló haderő halad, melyhez a Belfast, a Norfolk és a Sheffield tartozik. Arról azonban nem tudott, hogy a Honi Flotta főparancsnoka, Fraser tengernagy vezetésével egy másik egység is útra kelt Izlandról, melyet a Duke of York csatahajó, a Jamaica cirkáló és négy torpedóromboló alkotott. Fraser tisztában volt azzal, hogy a németek bemérték a JW55B helyzetét, és úgy vélte, hogy a Scharnhorst lecsap a konvojra. Ezért az RA55A jelű konvolról leválasztott négy torpedórombolót, és a JW55B védőkíséretének megerősítésére küldte őket — remélve, hogy az így kiegészített rombo- ló-csoport erejéből nemcsak a Scharnhorst rohamának visszaverésére futja, hanem meg is rongálhatják a német csatacirkálót, amivel aztán a Duke of York könnyen elbánhat.

December 26-án 08.40-kor a Scharnhorst váratlanul szembetalálkozott a három brit cir- kálóval, a Norfolk és Belfast 32 km távolságból lokátorral bemérte a német hajót, majd 09.41-kor a Sheflield legénysége 11 895 m-re meg is pillantotta a csatacirkálót. A brit hajók tüzet nyitottak — a Norfolk két találatot ért el: az első lövedék nem robbant fel, és csak csekély károkat okozott, a második eltalálta az elülső távolságmérőt, és tönkretette a rajta lévő FuMO 27 radart. A Scharnhorst 280 mm-es lövegei azonnal válaszoltak.

HMS Duke of York

Hogy elkerülje az ellenséget, Bey délkelet felé irányította hajóját, de 12.21-kor a Scharn- horst ismét a három brit cirkáló látómezejébe került — ezek újra lőni kezdtek, ezúttal 10 065 m-ről. A torpedórombolók legyezőszerűen szétnyíltak a támadáshoz, de mielőtt felvehették volna a legjobb pozíciót, a csatacirkáló északkeleti irányba húzódott vissza, miután a Norfolk egyik lövegtornyát és lokátorát szétlőtte, és megrongálta a Sheffieldet. De a Scharnhorst-ot is érték sérülések: az egyik brit lövedék az „A" lövegtorony mellett, egy másik a tatfedélzeten csapódott a hajótestbe.

16.17-kor az ellenségtől 37 km-re járó Duke of York fogta a Scharnhorst-ról visszaverődő radarjeleket. 16.50-kor a Duke of York 355 mm-es ágyúival lőni kezdett — Bey tengernagy északról a cirkálók, délről pedig Fraser hajóinak csapdájába szorult, más választása nem maradt, mint harccal utat törni. A Scharnhorst tüzérei felocsúdva első meglepetésükből, pontosan céloztak, és be is lőtték a brit csatahajót. Ennek ellenére a Királyi Haditengeré- szet hajói már nem szenvedtek komolyabb sérülést, bár a zászlóshajó egyik árbocát egy 280 mm-es lövedék szétzúzta.

A Duke of York tüzérei a hajó 360 mm-es ágyúi előtt pózolnak a Scharnhorst-al való összecsapás után.

A Duke of York 52 oldalsortűzből 31-szer talált, és ezzel kiütötték az „A" és „B" löveg- tornyokat, majd 18.20-kor a csatahjó egy újabb sorozata megrongálta a kazántermet is. Ennek következtében a Scharnhorst sebessége 22 csomóra csökkent, Bey tengernagy már akkor sem tudta volna lerázni ellenfeleit, ha lehetősége nyílik a menekülésre.

18.24-kor a Scharnhorst harmadik lövegtornya is működésképtelenné vált, de másod- lagos fegyverzetével tovább tüzelt a közeledő brit hajókra. 19.28-kor a Duke of York leadta utolsó, 77. sortüzét, ekkor Fraser a csata befejezését a torpedórombolókra hagyta. Az első torpedókat 18.49-kor lőtték ki, négy torpedó célba is talált, 19.30-ra a csatacirkáló lángoló ronccsá vált, majd 1943. december 26-án, 19.45-kor a Scharnhorst felrobbant és elsüllyedt. A 1840 főből álló legénységéből mindössze 36 embert sikerült kimenteni.

A Scharnhorst túlélői Scapa Flow-ba érkeznek.

A csata után Bruce Fraser tengernagy összehívta tisztjeit a Duke of York fedélzetén, majd a következőket mondta: "Uraim, a Scharnhorst elleni ütközet a győzelmünkkel zárult. Remélem, hogy ha egyszer maguknak is többszörös túlerővel szemben kell csatába vezetniük a hajójukat, olyan hősiesen fogják azt tenni, mint ahogy ma a Scharnhorst parancsnoka tette." 2000. október 3-án a Scharnhorst roncsát megtalálták a 72°16'É, 28°41'K koordinátánál, körülbelül 130 km-re az Északi-foktól, 300 méteres mélységben. A roncsról a Norvég Királyi Haditengerészet fényképeket is készített és azt haditemetőnek nyilvánította.