Jány Gusztáv vezérezredes neve elsősorban a Donnál 1943 januárjában elpusztult magyar 2. hadsereg parancsnokaként került a köztudatba. Az eredetileg Hautzinger nevet viselő Jány 1883. október 21-én Rajkán született. A budapesti gimnáziumi érettségi után a Ludovika Akadémián1905-ben hadnagyként végzett, majd 1909 és 1912 között elvégezte a bécsi hadi iskolát. Főhadnagy, majd az I. világháborúban századosként szolgált a vezérkarnál.

A háború után őrnagy, alezredes. Mivel a vitézi cím megítélésének előfeltételeként magyar nevet kellett viselnie, ezért 1924-ben édesanyja nevére, Jányra ma- gyarosított. Negyvenkét évesen, 1925-ben ezredes, 1931-től 1936-ig a Ludovika Akadémia parancsnoka, majd 1934-ben vezérőrnagy.

Növendékei a finn atléta, Nurmi nevét „adományozták” neki, mivel a terepmegbeszélé- seken olyan iramot diktált, hogy alig bírtak vele lépést tartani. Egy volt beosztottja, Kádár Gyula szerint erős egyéniség volt, rendkívül katonás megjelenésű, „véleményében szinte megingathatatlan. Gyors felfogású és józan eszű, különösebb képességek nélkül".

A Ludovika parancsnoki tisztében 1936-ban Szombathelyi Ferenc vezérkari ezredes váltotta fel, akivel ekkor személyi ellentétbe került. Később ez még fokozódott, amikor Szombathelyi altábornagyi rangban 1941. szeptember 6-án a honvéd vezérkar főnöke lett, megelőzve öt, nála idősebb tábornokot, köztük Jányt is, aki társaival együtt mellőzöttnek érezte magát.

Különböző parancsnoki tisztségeket látott el, 1938 és 1939 januárja között a kormányzó Katonai Irodájának főnöke. 1940-ben Horthy a 2. hadsereg parancsnokává nevezte ki, annak élén vett részt az erdélyi bevonulásban, majd a Szovjetunió elleni hadjáratban; 1942 nyarától vett részt a keleti arcvonalon vívott harcokban; augusztus 25-én meg is sebesült. Egyéni bátorsága kétségtelenül megvolt, kérdés azonban, hogy elegendő volt ez a hadsereg vezetéséhez, később pedig a megmentéséhez. Jány kétségtelenül jó har- cászati vezető volt, de ez legfeljebb egy hadtest parancsnokságához lehetett elegendő, mint ezt egy beszélgetés során Kéri Kálmán volt vezérkari ezredes megfogalmazta.

Amikor a szovjetek 1943 januárjában a Donnál áttörték a magyarok védelmét, és kiderült, hogy a németek nem tudnak érdemi segítséget adni, ebből a tényből Jány nem vonta le a szükséges következtetéseket. Hadserege hiányosságait Jány csak részben ismerte fel; a vereség láttán azonban mindenért másokat, elsősorban a közkatonákat tette felelőssé. 1943. január 24-én kiadta hírhedtté vált hadparancsát, mely szerint „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét", és a „csapatlegénység szétszóródott, állati színvonalra süllyedt csürhe benyomását keltette". Igaz a későbbiekben Jány aztán másként nyilatkozott hadseregéről; hírhedt parancsát márciusban vissza is vonta, de ezzel saját és hadserege tragédiáján mit sem változtatott.

A frontról való visszatérése után 1943. november 11-én nyugállományba vonult, a Vörös Hadsereg előretörésekor Németországba távozott. 13 hónapi amerikai fogság, illetve felesége halála után 1946 októberében önként hazatért, hogy a népbíróság előtt ment- hesse tiszttársait. Hosszas koncepciós eljárást követően, mint háborús bűnöst halálra ítélték. Előzőleg, távollétében 1945. június 19-ével lefokozták és a Honvédségből kicsap- ták. 1947. november 26-án kivégezték. Ügyének 1993-as újratárgyalásakor a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa rehabilitálta, és a vádak alól felmentette.