1938. szeptember 30-án, a kora hajnali órákban született meg a müncheni egyezmény, melyben Mussolini olasz diktátor, Daladier francia és Chamberlain brit miniszterelnök jóváhagyták Hitler területi követeléseit Csehszlovákiával szemben.
A szerződés, mely a náci Németország háborús zsarolásának eredményeként jött létre, a birodalomhoz csatolta a túlnyomórészt németek lakta Szudéta-vidéket, de közvetve a Prágával szemben fennálló magyar és lengyel igények teljesítésére is lehetőséget teremtett.
A hitleri külpolitikát a Rajna-vidék 1936-os remilitarizálása után — hivatalosan — egy cél vezérelte: egyetlen államban egyesíteni Európa összes németek lakta területét. Ez jórészt meg is valósult, amikor a Wehrmacht 1938 márciusában bevonult Ausztriába, ám az ezt követő események mégsem a nagyhatalmak optimizmusát igazolták.
Nagy-Britannia és Franciaország 1938-ban abban bízott, hogy Hitler követelései csak addig terjednek majd, amit adott esetben kinyilvánít, tehát valóban az egységes német nemzetállam kialakítására törekszik — ez a wilsoni elvek alapján nem is lett volna ördög- től való dolog. Azonban a német diktátor számára a németség helyzete csak eszköz volt ahhoz, hogy háborús konfliktust robbantson ki Európában, valódi tervei pedig nem álltak meg a birodalom határainál, hanem az egész kontinens átrendezésére vonatkoztak.
Így Ausztria után a következő kiszemelt áldozat Csehszlovákia lett, melynek cseh részén, a Szudéta-vidéken több mint 3,5 millió német anyanyelvű állampolgár élt. Az Anschluss után a Führer a szudétanémetek elkötelezett támogatójaként lépett fel, és Konrad Hen- leinen, az ottani náci párt vezetőjén keresztül arra törekedett, hogy etnikai konfliktust teremtsen a térségben.
Konrad Henlein beszédet mond Aussigban, 1938.
Henlein, Hitler támogatását élvezve áprilisban Karlsbadban egy dekrétumot adott ki, melyben autonómiát és a náci ideológia szabad terjesztésének lehetőségét követelte; Edvard Benes csehszlovák elnök eközben abban bízott, hogy a hitleri Németország nyo- másával szemben Franciaország és Nagy-Britannia védelmet nyújt majd számára, de csalódnia kellett, ugyanis Daladier és Chamberlain — a béke érdekében — együttmű- ködésre intették szövetségesüket.
1938 szeptemberére ezért Benes szinte valamennyi követelés teljesítésére hajlandónak mutatkozott, ám Berlin célja nem a megegyezés volt. Ősz elején a szudétanémetek tün- tetéseket rendeztek, melyek több helyen — pl. szeptember 7-én Ostravában — véres összecsapásokba torkolltak; Hitlernek épp erre volt szüksége, hiszen az atrocitásokra hivatkozva fegyveres beavatkozással zsarolhatta a nyugat-európai nagyhatalmakat.
Chamberlain - Hitler találkozó, Berchtesgaden 1938. szeptember 15.
Szeptember 15-én a német diktátor a Szudéta-vidék azonnali átadását követelte a hozzá látogató brit miniszterelnöktől, amit Csehszlovákia — gazdasági és védelmi okokra hivat- kozva* — elutasított, de Chamberlain hatására a brit és a francia kormány elfogadott.
Benes ekkor saját szövetségeseitől kapott ultimátumot, Hitler pedig még tövább ment: a magyar, valamint a lengyel területi igények tárgyalását is napirendre tűzte. A csehszlovák elnök a nyugati hatalmak támogatása nélkül nem mert háborúba bocsátkozni a néme- tekkel, Chamberlain és Daladier pedig minden eszközzel igyekezett elkerülni a háborút.
*A szóban forgó terület nyersanyagok szempontjából nélkülözhetetlen volt a csehszlovák ipar számára, és 1935 után ezen a területen épült ki éppen Hitler ellen a védelmi rendszere.
Így Hitler szeptember 29-30-án puskalövés nélkül el tudta érni célját, miközben lebon- totta azt a szövetséget, amely addig a német birodalmi törekvéseket próbálta gátolni. Paradox módon ezzel saját hatalmát is megmentette, ugyanis ebben az időben a német katonai vezetők egy része — például Ludwig Beck és Wilhelm von Canaris — még hábo- rúellenes álláspontot képviselt, és a béke megőrzése érdekében Hitler elfogását tervezte.
Miután azonban a diktátor Münchenben érvényesíteni tudta akaratát — és népszerűsége az egekbe emelkedett —, az akciót sohasem hajtották végre.
Mussolini és Hitler a konferencia előtt a Müncheni főpályaudvaron, 1938. szept.29.
A német diktátor a csehszlovák kérdés rendezése érdekében 1938. szeptember 29-re konferenciát hívott össze Münchenbe, ahol Hitler és Mussolini mellett Chamberlain és Daladier dönthetett a köztársaság jövőjéről. Csehszlovákia nem képviseltethette magát a sorsát meghatározó tárgyalásokon, ezért az ország lakossága az ott született szerződést később csak „müncheni árulásként” emlegette.
A megbeszélés az éjszakába nyúlt, így megegyezés csak szeptember 30-án, éjjel fél 2 körül született: az előző napra keltezett dokumentumban a felek elismerték a hitleri Németország területi követeléseit, és október 10-ig szabtak határidőt Csehszlovákiának a Szudéta-vidék kiürítésére.
Az egyezmény aláírói (balról-jobbra) Chamberlain, Daladier, Hitler, Mussolini és Ciano
A müncheni egyezmény emellett arra is kötelezte az átszerveződő csehszlovák államot, hogy — kétoldalú tárgyalásokon — a lengyel és magyar területi követelések kapcsán is találjon békés megoldást. Miután ebben a rendezésben Nagy-Britannia és Franciaország nem akart részt venni, az októberi sikertelen tárgyalások után a végső szót egy Bécsben ülésező német–olasz döntőbizottság mondta ki (első bécsi döntés), mely — 1938. novem- ber 2-án — Magyarország területi igényeit is kielégítették.
Bár a müncheni egyezmény nyomán érvényesített követelések zöme jogszerű volt — hiszen a wilsoni elvek nyomán meghirdetett etnikai elvekre támaszkodott —, a végered- mény mégis katasztrófához vezetett, aminek a fő oka az volt, hogy Hitler nem egységes német államra, hanem a Mein Kampfban meghirdetett birodalom létrehozására és az „új rendre” törekedett. Dolgát nagyban megkönnyítette Csehszlovákia feláldozása, hiszen a látványos kudarc hatalmas arculcsapás volt a nyugati nagyhatalmak számára.
Német tankok 1939. március 15-én Prágában.
A britek és a franciák ezzel a lépéssel „levették a kezüket” korábbi szövetségeseikről, és gyakorlatilag veszni hagyták azt a közép-európai védelmi rendszert, amit Németország ellenében egykor felépítettek.
Chamberlain szeptember 30-i hazatérésekor a hestoni repülőtéren kijelentette, hogy Németország és Anglia között nem kerülhet sor soha többé háborúra. Valójában éppen ellentétes hatást ért el, ugyanis Hitler csapatai 1939. március 15-én bevonultak a münc- heni konferencián megcsonkított Csehország területére, ezzel pedig a Versailles-ban létrehozott csehszlovák állam gyakorlatilag megszűnt létezni
(Forrás: Harsányi Iván: München 1938.; Tarján M. Tamás / Rubicon)