1925. július 18-án jelent meg Adolf Hitler ideológiai credója, a Mein Kampf (Harcom), melyben saját életrajzát, világnézetét és politikai programját ötvözte. Hitler a Mein Kampf-ban fektette le a náci ideológia alapjait, a könyv a Ill. Birodalomban a Bibliával azonos módon kötelező érvényű volt — kiadásának évében csaknem 10 000 példányban kelt el, húsz év alatt pedig több mint 12 millió példányt adtak el belőle Németországban.

Az előző két részben csak érintőlegesen esett szó az SS fegyveres alakulatáról, a "Fegyveres Védosztag"-ról, amely egy maroknyi őrcsapatból nőtt ki, és a II. világháború végén már 38 hadosztályból, több mint 900 ezer főből állt. A Waffen-SS azonban nem képezte alkotóelemét a Wehrmachtnak, hadosztályai a fronton csak hadműveleti szempontból kerültek a szárazföldi hadsereg alárendeltségébe. Szervezetileg (nevének megfelelően) az SS kötelékébe tagolódott, annak vezető szervei intézkedtek és döntöttek valamennyi ügyében, így a hátországban való alkalmazásában, felszerelésében, katonai kiképzésében, politikai-ideológiai nevelésében stb.

A legyőzhetetlen ezeréves Birodalom, a Nagy Németország mítosza elkábította Európa népeit és a politikusokat az egész világon. Ha legalább sejtették volna, hogy valójában hogy is volt...

Kezdetben csak politikai ellenfeleiket üldözték: elsősorban a rendszer erős megalapozásáról volt szó. A szervezettségük, az illegalitásban szerzett tapasztalataik és szovjet kapcsolataik miatt legnagyobb potenciális veszélyt jelentő kommunisták lettek az első áldozatok.

A totális állam kétpólusú: terrorra és propagandára épül. A történelem során rengeteg megtorló kormány uralkodott. Elég, ha csak a napóleoni rendőrségre — élén a rettegett Fouchéval —, vagy a cári Ohranára (titkosrendőrség) gondolunk. A totális állam megjelenése előtti időkben azonban a politikai üldözés áldozatai csak a népesség kis százalékát tették ki. A rendőrség fő feladata a hatalom védelme volt. nem pedig az új társadalom „kinevelése”.

Az NKVD alakulatai 1940 tavaszán Lavrentyij Berija belügyi népbiztos utasítására mintegy 22 ezer lengyel hadifogollyal és rabbal végeztek. A vérengzés fő helyszíne a Katyn melletti erdő volt, de Kijevben, Harkovban, Kalinyinban, Minszkben és Szmolenszkben is több ezer foglyot gyilkoltak meg. A vérengzés célja a lengyel elit és értelmiség megsemmisítése volt.

A szovjet NKVD szerveinek és haderejének szerepét nem véletlenül hasonlítják össze az SS működésével. Igaz, a III. Birodalom alig 12 évig, míg a Szovjetunió több mint 70 évig állt fenn. Az 1917-es bolsevik forradalom intézményesítette a terrort a pusztulásra ítélt társadalmi rétegek — nemesség, tőkések, papok — ellenállásának elfojtására. Lenin már egyik első dekrétumával életre hívta az egyszerűen csak „VCSK"-nak, „Cseká"-nak vagy „cserezvicsájká"-nak nevezett Ellenforradalom és Szabotázs Elleni Harc Összorosz Rendkívüli Bizottságát.

Az amerikai LVT(A) (Landing Vehicle Tracked, Armored - páncélozott lánctalpas partra szállító harcjármű) úszó járműcsalád részeként különféle páncélozott szállítójármű-változatok, illetve úszó harckocsik gyártására egyaránt sor került.

Szintén egészen röviden, de érdemes pár szót ejteni arról, hogy a szövetségesek 1944-ben Normandiában a kétéltű hadműveletek páncélos támogatására egészen más megközelítést alkalmaztak, mint korábban a németek: ők merülő harckocsik (Tauchpanzer) helyett úszó harckocsikat vetettek be. Az úszóképes páncélozott harcjárművek elsőként a '30-as években jelentek meg, de alkalmazásukra tömeges méretekben az amerikai haderő csendes-óceáni térségében végrehajtott partraszállásainál került sor.

 Visszatértünk. Hosszú idő után újra itt… A Boulton Paul Defiant lövésztornyos  (!) vadászgép után most jöjjön egy másik furcsaság: a Panzerkampfwagen III „Tauchpanzer”. Az ugyan a mai napig megválaszolatlan, hogy komolyan gondolta-e Hitler a Brit-szigetek elfoglalását, de nagyon úgy néz ki, hogy a német mérnökök komolyan gondolták: a Panzerkampfwagen III harckocsit úgy módosították, hogy az akár húsz percig is működhessen a víz alatt.