A béke megőrzése érdekében tett utolsó próbálkozások nem járnak sikerrel. Hitler elutasítja a nyugati hatalmak azon követeléseit, hogy a német csapatok azonnal vonuljanak vissza a lengyel területekről. Lengyelország szövetségesei gyors beavatkozásában reménykedik.

1939. augusztus 23-án Ribbentrop és Molotov aláírja a német-szovjet megnemtámadási szerződést. Ez arra kötelezi a két hatalmat, hogy az elkövetkező 10 évben mindennemű, egymás ellen irányuló, agresszív cselekedettől tartózkodjon. Erre Nagy-Britannia és Len- gyelország egy kölcsönös segélynyújtási egyezménnyel reagál, amelyet 1939. augusztus 25-én írnak alá Londonban. Ez a megállapodás kölcsönös segítséget ígér arra az esetre, ha a két fél közül az egyiket egy másik európai nagyhatalom megtámadná.

A háború annak ellenére elkerülhetetlennek látszik, hogy a Nyugat még augusztusban is lázasan törekszik a béke megőrzésére. A francia kormány felajánlja, hogy közvetít Varsó és Berlin között. Párizs szeptember 5-én még akkor is ad egy utolsó esélyt a németeknek — egy Mussolini által javasolt békekonferencia útján —, amikor azok csapatai már napok óta lengyel területeken tartózkodnak.

Hermann Göring 1939-ben

Anglia képviseletében Henderson nagykövet tárgyal Berlinben. Kétszer is — augusztus 28-án és 29-én — találkozik Hitlerrel. Hitler először békülékenynek mutatkozik, majd hirtelen megszigorítja Lengyelországgal szembeni követeléseit. Nem akar békét, zavart akar kelteni, időt akar nyerni, és szembe akarja fordítani egymással Lengyelországot és Angliát; Pedig a britek még egy nem hivatalos egyezségbe is belemennének.

Hermann Göringnek, a Harmadik Birodalom második emberének svéd felesége révén kitűnő skandináv kapcsolatai vannak. Ily módon bízik a jó kapcsolatokban, amelyeket Birger Dahlerus svéd vállalkozó tart fenn a brit politikusokkal. Augusztus 24. és 30. között Göring a „semleges D-t" ide-oda utaztatja Berlin és London között. Hitler javaslatait csak szóban közli, így Dahlerusnak az utazás közben meg kell kívülről tanulnia, amit majd elő akar adni Londonban.

Birger Dahlerus (1891-1957), Göring követe és barátja

A helyzet egyre groteszkebbé válik. Már folyamatban van az angol hadüzenet, amikor Göring beleegyezik, hogy Londonba utazzon tárgyalni. Ez azonban csak blöff, amely azt célozza, hogy a végsőkig késleltesse az angol hadüzenetet. Dahlerus csak későn eszmél, hogy ő csupán a nácik egyik bábja, miközben Lengyelországban az emberek szeretnék tudni a választ, hogy hol marad a nyugati hatalmak már így is megkésett segítsége.

A szárazföldi harcok még Lengyelországra korlátozódnak, a német támadás hallatlan tempót diktál. A hosszú fronton széthúzódó lengyel hadsereg ellenállása több helyen megtörik. Szeptember 3-án lerohanják Czestochowát, a német 3. hadosztály I. hadteste pedig a főváros védelmét biztosító Mlawa állás ellen tör. A Westerplatte környékén azon még tart az ellenállás, Hitler mindenáron be akarja venni a lengyel erődítményt. De hol marad a nyugati hatalmak támogatása?

Nevile Henderson (középen) érkezése Berlin-Tempelhof repülőtérre, 1939. szept. 3.

Szeptember 1.: London és Párizs reagálása nélkül telik el a nap. Igaz, hogy az angol nagykövet, Henderson késő este felkeresi Ribbentropot, és azzal fenyegeti meg, hogy Anglia kész beavatkozni. Erről azonban Lengyelországban mit sem tudnak. Hitler sem lát okot a reagálásra, hiszen Henderson nem hadüzenetről beszélt, csupán figyelmeztetésről volt szó. Szeptember 2.: Franciaország bár beavatkozásra kész, a vezérkar azonban még nem készült fel. Párizs még reménykedik az olasz közvetítések sikerében. Londonban a parlamenti képviselők nemtetszésüket fejezik ki Chamberlain miniszterelnöknek, mert ő csak Párizzsal együtt hajlandó cselekedni. Csak azután egyeztet telefonon a franciákkal, miután a római tárgyalások csődöt mondanak. Szeptember 3., 9 óra: Henderson átadja Anglia ultimátumát, melyben az áll, hogy 11 órakor beáll a hadiállapot Nagy-Britannia és Németország között. Ezt a német fél még meg tudná akadályozni, ha garantálná, hogy leállít minden támadást és kivon minden csapatot a lengyel területekről.

VI. György király rádión keresztül szól a néphez a hadüzenet után, 1939. szept. 3.

11 óra 30-kor a birodalmi kormányzat visszautasítja a brit „ultimátumszerű követelést" és azzal fenyeget, hogy Anglia minden „támadó" cselekedetére azonos módon válaszol. 12 óra 20-kor a berlini francia követ, Coulondre átad egy, az angol hadüzenethez hasonló jegyzéket; ebben az is benne van, hogy Franciaország a Lengyelországgal kötött szerző- désben foglalt kötelezettségét teljesíteni fogja.

Hitler az itt megadott határidőt is figyelmen kívül hagyja — ezzel Németország háborúba keveredik a nyugati hatalmakkal.