Wald Ábrahám (1902–1950) Kolozsváron született, mint Glasner Mózes főrabbi unokája. Ez a bevezető mintegy előrevetíti, hogy egy testvére kivételével teljes rokonsága koncentrációs táborban pusztult el. Az ő mázlija az volt, hogy 1938 nyarán kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, ahol jeles matematikusból élenjáróvá képezte magát. Jelentősen hozzájárult a döntéselmélet, a geometria és az ökonometria fejlődéséhez.

Miután az USA belépett a háborúba, a statisztika különféle hadi alkalmazásait kezdte kutatni, és ezzel a statisztikában lefektette a szekvenciális analízis alapjait. Eközben az USA egy csomó bombázót telepített Angliába, a légierő főparancsnoksága megbízta a Center for Naval Analyses (CNA) nevű, főként matematikusokból álló kutatócsoportot, hogy vizsgálják meg a visszatért gépek sérüléseit. Ezek alapján dolgozzanak ki javasla- tokat arra, hogy a B-17 repülőerődök mely részeit célszerű páncélozni. A szorgos kutatók megrajzolták a piros pöttyös 1. ábrát a golyó- és repesznyomokkal, és javasolták, hogy azokat a részeket erősítsék meg, amelyeken a sérülések a legsűrűbbek.

Ekkor jött a képbe Wald, aki messzemenően nem értett egyet a CNA-val. Rámutatott, hogy a gépek mindenhol kapnak találatokat, és éppen azok térnek vissza, amelyeket lényegtelen vagy legalábbis nem létfontosságú részeken találnak el. Tehát azt kell megnézni, hogy a visszatért gépek mely részein nincsenek sérülések (2. ábra a kék karikákkal). Ezeket kell erősíteni, mert az ilyen helyeken eltalált gépek lezuhannak.

Az eredeti téves következtetést és az ebből adódó érvelési hibát a pszichológusok túlélési torzításnak (survivor bias) nevezték el. Lényege, hogy a hiányos alapinformációkból gyak- ran csak a sikeres példákra figyelünk, és a kudarcokat alulértékelve tévútra fordulunk.

Mindannyian elkövetjük ezt a hibát, legfeljebb nem tudjuk, hogy ilyen szép neve van.

(A történet Balogh István gyűjtése)