A korábban ismertetett XXI-es és XXIII-as új típusú tengeralattjárók mellett még számtalan megvalósulatlan terv is született Németországban – 1933-tól kezdve, egészen a háború végéig. A Kriegsmarine különféle tengeralattjáró-terveket rendelt meg speciális műveletekhez, vagy a már meglévő U-bootok teljesítményének javításához.

A tervek azonban különféle okok miatt nem valósultak meg, néhányat gyakorlati megfonto- lások miatt hagytak félbe, míg másokat a háború vége felé már nem tudtak befejezni.

• III típus: hasonló, mint az IA típus, de a hajótestet 7,5 méterrel meghosszabbították, egy nagyobb kiegészítő raktér került a hátsó torpedó-vetőcsőhöz. Így összesen 21 torpedót és típustól függően 54-75 aknát vihetett (volna) magával. Fegyverzete 5 vetőcső (4 az orrban és egy a hajófarban), kettő 105 mm-es fedélzeti ágyú hátul, és a parancsnoki torony előtt. Nem kötöttek szerződést ezekre a hajókra, a projektet tervezési hibák miatt elvetették
• IIIA típus (módosított 1934-es terv): ez is hasonló az IA típushoz, azonban olyan na- gyobb külső hajótestet terveztek, amely képes 48 akna hordozására és telepítésére. A hátsó fedélzeten egy vízzáró hengeres hangárban két kisméretű motoros torpedó- naszádot szállított volna. A tervet végül megszüntették a magas költségek és a hajó korlátozott hadműveleti képességei miatt. Eredetileg ez lett volna a VII-es típus.

• IV típus: első kísérlet egy utánpótlás szállító és műhelyhajó létrehozására (hasonlóan, mint a Milchkuh). Nem sokkal a kezdeti tervek után törölték, nem kötöttek szerződést ezekre a tengeralattjárókra.
• V típus: ez egy kisméretű, 78 tonnás kísérleti tengeralattjáró volt, amelyet 1940-ben Hellmuth Walter tervezett hidrogén-peroxid-üzemű meghajtással. Csak a prototípus, a V-80(Versuchs-U-Boot V-80) épült meg. Nem kötöttek szerződést ezekre a hajókra.
• VI típus: újratervezték az IA típust gőzturbina-meghajtással, a Schmidt-Hartmann féle megoldáshoz hasonlóan. Nem kötöttek szerződést ezekre a tengeralattjárókra.
• VIIE típus: kisebb és könnyebb meghajtással tervezték, a megtakarított tömeggel a nyomásálló burkolatot kívánták növelni – ez nagyobb merülési mélység elérését tette volna lehetővé. A projektet törölték.
• XA típus: az 1937-es konstrukció egy óceánjáró aknarakó tengeralattjáró terveit fek- tette le. A hajón 4 akna-tárhely volt, mint a XB típusnál, plusz kiegészítő raktérrel, és két akna vetőcső a hajófarban, az SMA aknák számára. 4 torpedó-vetőcsövet kapott volna az orrban alul, és egy 105 mm-es fedélzeti ágyú egészítette ki a fegyverzetet. Nem kötöttek szerződést ezekre a tengeralattjárókra. Újratervezés után ebből alakí- tották ki a nagy hatótávolságú XB tengeralattjárót.

• XI típus (cirkáló tengeralattjáró): ezt a hatalmas, víz alatt több mint 4600 tonna víz- kiszorítású tengeralattjárót 1937-38-ban kezdték el tervezni négy 127 mm-es fedélzeti ágyúval, amelyek két ágyútoronyban helyezkedtek el. 6 torpedó-vetőcsövet kapott (4 a hajóorrban, és kettő a hajófarban). Egy Arado Ar-231 repülőgépet is szállíthatott vízhatlan 2.6 m átmérőjű konténerben. Ezeken a hajókon körülbelül 110 fő lett volna a legénység létszáma, ez majdnem kétszerese bármilyen másik német tengeralattjáró legénységének. 4 hajóra kötött szerződést a Haditengerészet (U-112-tól az U-115-ig) az AG Weser brémai üzemével 1939. január 17-én, azonban a háború kitörésekor – igen bölcsen – törölték a tervből. (Megj.: a japán I-400 osztály hajói után ez lett volna a má- sodik legnagyobb tengeralattjáró a világháború alatt.)
• XII típus: a Kriegsmarine 1938-ban jelentette be igényét egy nagyméretű tenger- alattjáróra. A tervek szerint a hajó 8 torpedó-vetőcsővel (6 az orrban, 2 a hajófarban) rendelkezett volna, és 20 torpedót szállíthatott. Fegyverzetébe sem aknákat, sem fedélzeti ágyút nem terveztek. Méretei megközelítőleg a IX típusú tengeralattjáróra hasonlítottak. Nem kötöttek szerződést ezekre a tengeralattjárókra.
• XIII típus: 1939-ben kezdték el tervezni ezeket a kisméretű hajókat II típusú partmenti tengeralattjárók továbbfejlesztéseként. 4 torpedó-vetőcső – mind az orrban – és egy 20 mm-es légvédelmi ágyú alkotta a fegyverzetét. Végül ezekre a tengeralattjárókra sem kötöttek szerződést.
• XV és XVI típus (nagy szállító- és javító tengeralattjáró): az előzetes tervek egy meg- lehetősen nagy (5000 tonnás, ill. 3000 tonnás) tengeralattjárót sejtettek, amely akár torpedót, élelmiszert, vagy üzemanyagot szállíthatott. A meghajtása és felszerelése gyakorlatilag megegyezett a VIIC típussal. Nem kötöttek szerződést ezekre a tengeralattjárókra.

Walter V-80 kísérleti nagy sebességű tengeralattjáró, 1943.

• XVIII típusú: egy támadóhajó lett volna, Walter meghajtórendszert használva. Két hajó (U-796 és U-797) gerincét 1943-ban rakták le, de az építést 1944 márciusában leállították, a projektet törölték.
• XIX típus (teherszállító tengeralattjáró): 1942 végén az OKM (Haditengerészeti Főparancsnokság) kívánságára kezdték el tervezni a XB típus tervei alapján. Ezeken a nagyméretű hajókon nem lett volna semmilyen támadó fegyverzet, védekezésre csak egy 20 mm-es légvédelmi ágyút terveztek. Elsődleges feladatuk hadianyag szállítása lett volna, és ennek rendeltek alá mindent. Nem kötöttek szerződést ezekre a hajókra.
• XX típus (teherszállító tengeralattjáró): 1943-ban kezdte el tervezni az AG Weser az OKM kérésére, hogy nagymennyiségű hadianyagot szállíthassanak a Távol-Keletre. A tervek a XB típusú aknarakó-tengeralattjárók alapján (rövidebb hajótest, de nagyobb hatótáv és merülési mélység) készültek el: képesek lettek volna 800 tonna rakományt szállítani, viszont nem kaptak vetőcsövet és fedélzeti ágyút, csak egy 20 mm-es AA ágyút. Legénység: 6 tiszt és 52 fő. 30 hajóra kötött szerződést a Haditengerészet, ebből 15 darabot gyártott volna le a Deutsche Werft, Hamburg (U-1601 - U-1615) és 15 darabot (U-1701 - U-1715) a Vegesacker Werft, Bremen-Vegesack. Csak a 3 építése (U-1701 - U-1703) folytatódott 1944. augusztus 15-ig, de ezeket is leállították 1945 elején.
• XXII típus: H. Walter GmbH kezdte el tervezni ezt a parti és földközi-tengeri hajót. A kicsi, Walter-turbinás hajókon 2 tiszt és 10 főnyi legénység szolgált volna. A fegyverzet a tervek szerint 3 torpedó-vetőcsőből állt (kettő az orrban és egy hátul a farban). 72 darabra kötöttek szerződést a Howaldtswerke hajógyárral (36 db Hamburg-ban, 36 db Kiel-ben készült volna el), de csak a két hajót kezdtek el építeni, ezek sorszámot is kaptak (U-1153 és U-1154). 1943 őszén ezeket a tengeralattjárókat is törölték a tervből.
• XXIV típus: 1943-as óceánjáró tengeralattjáró konstrukció, amelyhez szintén Walter turbinákat kívántak felhasználni. 14 torpedó-vetőcsövet terveztek rá, 6-ot az orrba és 4-et mindkét oldalra hátul. Ugyanolyan volt, mint a XXI típus. Nem kötöttek szerződést ezekre a tengeralattjárókra.

A V-80 tengeralattjárót 1945 márciusában szállították át Helába.

• XXV típus: ezek a kisméretű hajók már valódi tengeralattjárók voltak, tisztán elektromos meghajtással. Megközelítőleg 160 tonnásra tervezték, a hajótest pedig hasonló a XXIII típuséhoz. Két torpedó-vetőcsővel rendelkezett volna a tervek szerint. Legénysége körülbelül 58 fő. Nem kötöttek szerződést ezekre a tengeralattjárókra.
• XXVI típus: egy nagysebességű tengeralattjáró, Walter-turbina meghajtással. Legénysége 3 tiszt és 30 fő. Fegyverzete: 10 torpedó-vetőcső, 4 az orrban és 6 – az úgynevezett Schnee-orgona – a farrban. 100 darabra kapott megrendelést a Blohm & Voss hamburgi hajógyára (U-4501 - U-4600), alkatrészek, részegységek voltak készen az U-4501-től az U-4504-ig tartozó tengeralattjárókhoz, amikor a világháború véget ért.