A II. világháború legtitkosabb és leghíresebb titkosszolgálati műveletének, az Ultrának a történetet máig sem ismerjük teljes egészében. A hadművelet, amelyet a brit titkosszolgálat Ultra Secretnek kódolt, rászolgált elnevezésére. Ma már például tudjuk, a legnagyobb part- raszálló hadműveletnek (Normandia) sikerét is nagymértékben az "Ultra Secret" biztosította.
A magyar honvéd gyalogság a II. világháború során négy golyószóró/könnyűgéppuska típust alkalmazott a harcok folyamán. Korábban, az első világháború folyamán az osztrák–magyar hadsereg nem tudott az antant államaihoz hasonlóan golyószórót rendszeresíteni.
1941. május 9-én a Fritz-Julius Lemp* parancsnoksága alatt hajózó, IXB típusú U–110 német tengeralattjáró megtámadta az OB–318-as brit konvojt, és elsüllyesztett két szállítóhajót. A konvoj egyik kísérője, a HMS AUBRETIA korvett észrevette, és mélyvízi-bombatámadást intézett ellene, a támadáshoz két romboló, a HMS BULLDOG és a HMS BROADWAY is csatlakozott.
Sokáig a II. világháború egyik legtitkosabb fejezetéhez tartozott a német rejtjelgépek kódjának sikeres feltörése. A brit titkosszolgálat a Bletchley Parkban rendezte be rejtett főhadiszállását, ahol matematikusok és kódfejtők csaknem a háború eleje óta dolgoztak a német rejtjeles telex- és rádióüzenetek sikeres megfejtésén.
Az Enigma német rejtjelezõgép volt a II. világháború folyamán és az azt közvetlenül megelőző időszakban, de története egészen 1918-ig nyúlik vissza. Arthur Scherbius, egy tehetséges né- met elektromérnök az első világháborús tapasztalatokat és a rejtjelezés akkori hiányosságait látva, a berlini Chipermashines AG-nél megépítette és szabadalmaztatta az első rejtjelező gé- pet, ami illetéktelenek számára érthetetlenné alakítja át a vele kódolt üzenetet.
Bármily meglepő is, de a második világháborúban Európa és az Egyesült Államok mellett a legjelentősebb harckocsi-állománnyal Japán rendelkezett. A Kínával való konfliktusnak köszön- hetően a japán harckocsigyártás az 1930-as években ugrásszerűen megnőtt, az 1931 és 1938 közötti időszakban majdnem 2700 harckocsit gyártottak le, 1940-re pedig a szigetország a világ ötödik legnagyobb páncélos haderejével rendelkezett. Mégha azok minősége — egy-két kivételtől eltekintve — messze elmaradt a német, orosz vagy amerikai tankokétól.
Japán az első világháború után az Egyesült Királyságtól kapott néhány Mark IV-es típusú harckocsit, ezek voltak a szigetországban az első tankok, amelyeket azonban még angol személyzet üzemeltetett. A Japán Császári Hadsereg (JCSH) 1925-ben határozta el, hogy kiépíti saját harckocsihaderejét. A tervek szerint két harckocsizászlóaljat szándékoztak felállítani.
A német páncélos hadviselés sikerének egyik feltétele a megfelelő felderítés volt. Ebben fontos szerepet játszottak a páncélos hadosztályok kötelékébe tartozó páncélgépkocsik. A 4-kerekes változatok mellett 1937-től fokozatosan hat- és nyolckerekes, nehezebb járművek gyártása is elkezdődött, amelyeket aztán minden fronton bevetettek.
A könnyű, kerekes páncélozott járművek kifejlesztésének időpontja az I. világháború utolsó éveire tehető. Először az európai harctereken alkalmaztak ilyeneket a szemben álló német és angol csapatok. Ezek szinte kivétel nélkül teherautó-alvázra szerelt, 2-3 főnyi személyzettel és egy géppuskával ellátott, vékony páncéllemez felépítményes járművek voltak, melyek csak a kézifegyverek és kisebb repeszek ellen nyújtottak védelmet. Németországban az 1918-as évet követő rendzavarások során kaptak szerepet ezek a járművek több nagyvárosban.
A USS INDIANAPOLIS tragédiáját minden idők egyik legsúlyosabb háborús katasztrófájaként tartják számon. A kíséret nélkül hajózó nehézcirkálót pár nappal a II. világháború vége előtt, 1945. július 30-án süllyesztette el egy japán tengeralattjáró a Fülöp-szigeteknél. Az 1196 főnyi legénységéből alig 316-en maradtak életben, őket négy nap elteltével mentették ki a cápáktól hemzsegő tengerből a helyszínre érkező amerikai hadihajók.
