Görögország elfoglalása után a németek 1941. április 30-ig megszállták a Balkán-félszigetet. A brit és görög csapatok ekkor Krétára húzódtak vissza. Hitler 1941. április 25-én írta alá a 28. sz. direktívát a Merkur-hadművelet végrehajtására; Kréta szigetének elfoglalását légideszant alkalmazásával tervezték, Kurt Student tábornok vezetésével.

A hadműveleti feladat ilyen megoldási módja azzal magyarázható, hogy az anyaországi és a szigeteken létesített német légi támaszpontok, valamint Kréta között mindössze 120 - 240 km távolság volt. Ez nem haladta meg a német repülőgépek hatósugarát, és a német légierő kizá- rólagos légi fölénnyel rendelkezett Görögország partvidékének és Kréta szigetének térségében. A tengert viszont a brit hadihajók uralták.

A Jugoszlávia elleni támadás napján a német csapatok a görög határt is átlépték. 1941. április 6-án 5.45-kor a német nagykövet, Victor Erbach-Schönberg herceg jegyzékben tájékoztatta Koryzisz görög miniszterelnököt a bevonulásról. A beavatkozás egyik ürügye a Henry Maitland Wilson vezette brit expedíciós hadtest görögországi jelenléte volt.

És most részletesebben a balkáni hadműveletekről: a görög kormány sokadszor is visszautasítja, hogy a németek közvetítsenek az olaszokkal meglévő háborús konfliktus ügyében. A görögországi olasz csapatok szétverése leköti a németek figyelmét; Hitler gyorsan meg akarja oldani a tengelyhatalmakat komolyan veszélyeztető problémát.

A görög csapatok 1940. december elején elsöprő erejű támadást indítottak Albániában, és az azonnali olasz fegyverszüneti kérelem elkerülhetetlennek látszott. December 9-én az egyiptomi brit hadsereg ment át offenzívába; az olasz védelem összeomlott, és sokszázezer hadifogollyal együtt csaknem egész Líbia az angolok kezére került. A sorozatos vereségek következtében az olasz hadiflotta is használhatatlanná vált. A katonai krízis Olaszország teljes összeomlásával és a háborúból való kiválásával fenyegetett. Németország ezt semmiképp sem engedhette meg. Meg kellett menteni az olaszokat.

A háború 1939 szeptemberében még nem érintette a balkáni térség országait. Németország a lengyel hadjárat lezárása után a nyugati offenzívára készült, semmiféle nyugtalanságot nem óhajtott itt , már csak azért sem, hogy biztonságban tudja a hadigazdaság működtetéséhez nélkülözhetetlen román olaj, és szerb réz zavartalan importálását. Az 1939 nyarán kidolgozott angol-francia "nagy stratégiában" sem kapott eredetileg helyet a Balkán. A szövetségesek úgy gondolták, a német haderőt eredményes védekezéssel a nyugati fronton is felmorzsolhatják. A balkáni háború azonban hamarabb kirobbant, mint azt német vagy angol részről eltervezték.

A Joszif Sztalinról elnevezett IS-1 és az IS-2 elődjei a KV-1 és a KV-13 harckocsik voltak. A KV-13 az 1942 márciusában alapított cseljabinszki harckocsigyár első nagyobb projektje volt. Az új típusnál a KV-1-esek krónikus technikai problémáit akarták kiküszöbölni, és egy univerzális harckocsit akartak létrehozni, amelynek páncélvastagsága megfelel a nehézharckocsik páncélzatának, de tömege nem haladja meg egy közepes kategóriájú harckocsi súlyát. Ennek megfelelően a harckocsi páncélzata öntéses eljárással készült; ez vékonyabb páncélvastagság mellett növelte a páncél ellenállóképességét, és így lecsökkenthették a harckocsi súlyát.

Német származású szegény protes­táns családban született 1890-ben a texasi Denisonban. Katonai pálya­futása sok amerikai tábornokhoz hasonlóan a West Point-i katonai akadémián kezdő­dött, amelyen 1915-ben végzett. Ezután kü­lönféle törzseknél szol- gált, többek között a Fülöp-szigeteken (1935-40-ben). Karrier­jét nagyrészt különleges tárgyalóképessé- gének köszönhette, ami rendkívül népszerűvé tette alá­rendeltjei körében, a világhá­ború utolsó szakaszá- ban pedig ennek köszönhetően sikerült elérnie, hogy megvalósítsák az USA és Nagy-Britannia vezetői­nek még 1942-ben hozott dönté­sét a szövetséges erők európai partraszál­lásáról.

Talán meglepő volt, hogy éppen Eisenhowert ne- vezték ki a szövetségesek európai partra­szállásának főparancsnokává.

Medison Barracksban született. Már korán a katonai pályát vá­lasztotta, 1917-ben végzett a West Point-i katonai akadémián. Az I. világháborúban a francia fronton harcolt, 1918-ban súlyosan megsebesült. Miután visszatért a szolgálatba, folytatta tanulmá- nyait: 1925-ben fejezte be a gya­logsági iskolát, 1935-ben a parancsnoki és vezérkari iskolát, 1937-ben az Army War College-ot.

1936-ban nevezték ki tábornokká, több állomáshe- lyen szolgált, majd Marshall tábornok, az amerikai hadsereg vezérkarának főnöke az USA hadseregének főhadiszállására helyezi; ugyanekkor oktató lesz az Army War College-on. 1942 májusában kine­vezik az amerikai szárazföldi erők törzsé­nek parancsnokává, majd két hónappal később a Nagy-Britanniában állo- másozó amerikai erők vezérkari főnőkévé.

A T-34-es közepes harckocsi a II. világháború egyik legendás páncélosa volt – és a Szovjetunió győztes fegyvere a nagy honvédő háborúban. Nem mellékesen pedig az egyik legforradalmibb konstrukciójú páncélos volt – a maga idejében. Alapvető hatást gyakorolt mind a szovjet, mind a nyugati harckocsi fejlesztésre; a legsikeresebb német tankot, a Panther-t is „megihlette”.

És akkor most a Földközi-tengerről térjünk vissza a szárazföldre; merthogy kimaradt még pár harckocsi az eddigi ismertetők közül. Többek közt a magyar Turán közepes harckocsi, amely a magyar hadsereg páncéloserejének a gerincét alkotta a II. világháború utolsó két évében. Bár nem lehetett méltó ellenfele a hasonló kategóriájú szovjet T-34-eseknek, és nem volt alkalmas páncélosütközetek megvívására ellenfeleivel szemben, de mindenképpen figyelmet érdemel, hiszen a háború egyetlen magyar gyártmányú közepes harckocsija volt.